Sorozatunkban a DVSC egykori legendás, elsősorban cívisvárosi kötődésű, profi pályafutásukat immár maguk mögött tudó, vagy annak végéhez közeledő labdarúgói előtt kívánunk tisztelegni. Akik közül külön is kiemelkednek „aranygenerációnk” kilencvenes években debütált tagjai, de természetesen másokról is megemlékezünk majd. Sorozatunk mai alanya pedig nem más, mint az egykori BL-csapat alapembere, Komlósi Ádám.
Budapesten született, 1977. december 6.-án, tizennégy évesen, Kazincbarcikán kezdett focizni. Első profi szerződését viszont már a BVSC-Zugló csapatához írta alá, 1995-ben, mindössze tizennyolc évesen.
Rögtön az első klubjában megszerezte első bajnoki érmét is, hiszen az 1995-1996-os bajnokságban a Fradi mögött második helyen végzett a BVSC-vel. Az itt töltött három év alatt 59 NB1-es mérkőzésen kapott lehetőséget, mielőtt az ekkor nagy célokat maga elé kitűző MTK Hungária leigazolta őt.
A budapesti kék-fehéreknél töltötte pályafutása leghosszabb időszakát, de ez is mindössze hat szezont ölelt fel. Hamar sikerült beilleszkedni új csapatába, októberben már a KEK-ben is pályára léphetett, az SV Ried elleni párharc mindkét mérkőzését végigjátszotta, az év végén pedig az első bajnoki aranyérmet is a nyakába akasztották, valamint a Magyar Kupa serlegét is a kezébe vehette. Mielőtt leigazoltuk, a bajnokságban még egy aranyérmet (2003) és egy bronzérmet (2001) gyűjtött, de nyert még egy Magyar Kupát, és egy Szuperkupát is, összesen 158 bajnokin kapott szerepet. Utolsó félévében bemutatkozhatott a magyar válogatottban is, sorrendben Örményország, Lettország, Románia, Wales és Kína ellen lépett pályára MTK játékosként, mindegyik barátságos mérkőzés volt.
2004 júniusában lejárt a szerződése, a 26 éves Komlósi pedig külföldön szerette volna folytatni pályafutását. Júliusban aztán mégis nálunk kötött ki, és most már tudjuk, hogy ezzel mindkét fél nagyon jól járt. Válogatott védőként nem meglepő módon azonnal a kezdőnkben találta magát, Éger Lászlóval megbízható párost alkottak. Nagyban hozzájárult az első bajnoki címünkhöz, ennek ellenére a válogatottban valahogy nem sikerült állandósítani a helyét, mindössze Észtország és Bulgária ellen kapott szerepet, igaz, utóbbi vb-selejtező volt. A következő szezonban beérett Máté Péter is, Supka Attila pedig nehezen tudott köztük különbséget tenni, így folyamatosan rotálta őket. Ezután újra stabilizálta helyét a csapatban, legközelebb a 2008-2009-es szezonban ingott meg a helye, főleg sérülései miatt. A nálunk hátralévő három szezonjában már egyszer sem jutott tizennégy mérkőzés fölé, a BL szezonban Mijadinoszki, egy évvel később pedig Simac leigazolása lehetetlenítette el a helyzetét. Ettől függetlenül a Loki legjobb időszakjának is aktív részese volt, a Bajnokok Ligája csoportkörében négy mérkőzés jutott neki, az EL-ben a már említett Simac mellett mindössze egyszer léphetett pályára. Már ekkor lehetett érezni, hogy valami nincs rendben nála, és év végén, mindössze harminchárom évesen váratlanul be is jelentette visszavonulását. Ahogy ekkor elmondta, egyszerűen nem okozott már számára örömöt a futball, és inkább a családjával szeretne foglalkozni, és a civil életben elhelyezkedni.
Két hónappal később aztán mégis megváltoztatta döntését, és visszatért első csapatába, az NB2-es Kazincbarcikába. Két szezon alatt harminckilenc bajnokin lépett pályára a KBSC-ben, 2012-ben rövid ideig a csapat edzője is volt. Jelenleg is itt focizik, az NB3-ba visszacsúszott gárdában az idei Magyar Kupa első fordulójában gólt is szerzett a Babócsa ellen.
Komlósi végül 10 válogatott meccsig jutott el, a Lokiban pedig 132 bajnoki találkozón szerepelt, mind a négy NB1-es gólját nálunk szerezte. Korábbi gyűjteményéhez négy bajnoki címet, egy ezüstérmet, két kupagyőzelmet, négy szuperkupát és egy ligakupát tett hozzá, joggal lehetünk tehát büszkék rá!
(A képek forrásai: szebbjovo.hu, mtkhungaria.hu, hatharom.com)
