LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Büszkeségeink #23 – Nicolae Ilea

Sorozatunkban a DVSC egykori legendás, elsősorban cívisvárosi kötődésű, profi pályafutásukat immár maguk mögött tudó, vagy annak végéhez közeledő labdarúgói előtt kívánunk tisztelegni, akik közül külön is kiemelkednek „aranygenerációnk” kilencvenes években debütált tagjai, de természetesen másokról is megemlékezünk majd. A huszonharmadik rész alanya ismét egy olyan légiós, aki hamar belopta magát a szurkolók szívébe, ő pedig nem más, mint Nicolae Ilea.

A román légiós 1969-ben született Szatmárnémetiben. Profi pályafutását az FC Olimpia Satu Mare csapatánál kezdte, ahol nem igazán jutott játéklehetőséghez, ezért eligazolt az Universitatea Cluj gárdájához. Az ifjú csatár a kolozsváriaknál már megmutatta tehetségét, de mégsem számítottak rá. Így hamarosan a Gloria Bistrita csapatához került, ahol hasznos, jó játékossá vált. 1994 április végén az ő góljával nyerte meg a besztercei csapat a román kupát.

Talán ennek a gólnak is köszönhető, hogy az akkor NB I-es újonc DVSC meglátta benne a lehetőséget és még tavasszal, a szezon hajrájára leigazolták. A Lokinál kiváló közegbe került, a népszerű sikeredző, Garamvölgyi Lajos volt az edző, a csapat pedig főként saját nevelésű fiatalokra épített, mint Sándor Tamás, Dombi Tibor, Madar Csaba. Sőt, Ileának jó pár honfitársa is a keret tagja volt, például Liviu Gojan. A román támadó bemutatkozása nem is sikerülhetett jobban, mindjárt az első két meccsén betalált. Az 1994-95-ös szezonban még nem csak csatárként, hanem sokszor középpályásként is szerepet kapott, ugyanis azon a poszton is képes volt hasznos játékot nyújtani. Az új szezonban visszakerült a régi posztjára, a támadósorba, s innentől ott játszatták tartósan. A bizalmat pedig meg is hálálta, a csapat gólfelelősévé vált: sorozatban egymást követő négy szezonban 10 fölötti gólt termelt.

Hamarosan lehetősége adódott, hogy a nemzetközi kupákban is bizonyítson, mivel a Loki szépen araszolgatott fölfelé a bajnokságban, 1998-ban kivívták a jogot, hogy szerepeljenek az UEFA Intertotó Kupában. A román csatár rögtön az első forduló visszavágóján, a fehérorosz Dnyepr Mogiljev ellen letette a névjegyét, ugyanis mesterhármast szerzett a 6-0-s Loki sikert hozó találkozón Miután szerencsésen túljutottak a cseh Hradec Kralován, a 3. körben igazi nagy hallal került szembe a hajdúsági csapat, a Bundesliga 6. helyén végzett, Igor Pamicot, Martin Pieckenhagent, Oliver Neuville-t valamint az ex-kispesti Zoran Milinkovicot a soraiban tudó Hansa Rostockkal. A párharcot hatalmas meglepetésre a Loki nyerte, a hazai 1-1-et követően a roctocki visszavágót többek közt Ilea büntetőjével nyertük meg 2-1-re.

A szakmai stáb vezetője ekkor épp a még rutintalan Herczeg András volt, ám a bajnokságbeli gyengébb szereplés miatt hamarosan edzőváltásra került sor, visszajött Garamvölgyi. Ekkor a támadó szekcióban szintén történt változás, Ilea minőségi társat kapott Romániából Radu Sabo személyében. Tavaszra pedig összecsiszolódott az NB I egyik legjobb csatárduója, Ilea és Sabo. A pályán remekül megértették egymást, a gyengélkedő Loki tavasszal szinte megtáltosodott, a Fradi elleni 6-1-es emlékezetes hazai siker alkalmával Ilea 2, Sabo 3 gólt szerzett. De emlékezetes a III. Kerület elleni meccs is, amelyen Ilea mesterhármast ért el. A Loki végül a 9. helyet szerezte meg a bajnokságban, a Magyar Kupában viszont története során először bejutott a döntőbe, ahol 2-1-re legyőzte a Tatabányán, a döntőben Ilea és Sabo ezúttal nem lőttek gólt.

A román légiósnak az 1998-1999-es messze a legeredményesebb szezonja volt, az Intertotó kupában játszott, kupagyőztes lett, emellett a bajnokság góllövő listáján a második helyen végzett Illés Béla mögött. A gólerős támadóra a fővárosban is felkapták a fejüket, nyáron pedig az MTK elhappolta tőlünk. A Hungária körúton komoly vetélytársai voltak Illés, Kenes és Egressy révén, ám nem miattuk, hanem sérülések miatt nem tudott igazán sokszor pályára lépni. Végül csak 10 mérkőzésen tudott pályára lépni, három gólt szerzett. 2000-ben egy rövid székesfehérvári kitérő következett, majd Nyíregyházára szerződött. A Szparinál eltöltött időszakot követően  2002-ben elhagyta Magyarországot, hazájában, az Olimpiában játszott a 2001-02-es bajnokság tavaszi szakaszában. A szatmáriakon a rutinos csatár sem tudott segíteni, a 13. pozícióban végezve kiestek a másodosztályból. Ezután a román támadó az Oasul Negrestinél focizott, akikkel megjárta a harmad- és másodosztályt. Az avasi csapatban jól ment Ileának a játék, szórta a gólokat, többször házi gólkirály volt, sőt, rutinja miatt új poszton is kipróbálta az edző, középhátvédként. 2005-ben befejezte pályafutását.

2017-ben aztán újfent összehozta az élet a Lokival. Az akkoriban megalakuló DVSC öregfiúk a romániai Kraszna Öregfiúk csapat ellen játszotta első mérkőzését a XIX. Krasznai Napok keretében. A Loki öregfiúkban akkor pályára lépett Ilea is. Elmondása szerint nem hitte volna, hogy valaha még együtt játszhat csapattársaival, így aztán nagyon örült ennek a kivételes lehetőségnek. Az egykori remek gólvágó azt is elmesélte, hogy nagy szeretettel gondol vissza a Lokiban eltöltött éveire és a mai napig vissza szokta nézegetni a piros-fehérben szerzett találatait. Napjainkban Nagybányán él, taxizásból tartja fenn magát és családját.

Hogy miként válgatott legendává Debrecenben? Ugyebár légiósként sokkal nehezebb az ember dolga, hogy elfogadtassa magát az idegen környezettel, és mint tudjuk Debrecen sok szempontból is speciális környezet. Az, hogy valaki sok gólt rúg, nem feltétlen elegendő ahhoz, hogy közönségkedvenccé váljon. Ilea viszont egy szerethető karatker volt, szimpatikus volt magánemberként, csakúgy, mint futballistaként is. Számomra például az is rendkívüli pozitívum, hogy folyékonyan beszéli a magyar nyelvet, ahogy az a fenti videón is látható, pedig már lassan 20 éve nem él Magyarországon. Az emberi mivolta mellett persze ne feledkezzünk meg a játéktudásáról sem, azért az itt töltött 5-6 évében összesen 65 bajnoki találatig jutott, amivel az örök góllövőlistán az előkelő harmadik helyen áll Sándor Tamás és Coulibaly mögött! Blogunk alapítója annak idején a DVSC történetének ötödik legjobb légiósának választotta: “A kíméletlen befejező csatár mintapéldánya. A 90-es évek kultikus alakja az olimpiai ötösfogat mellett. Nem túlzás kijelenteni, hogy nélküle kiestünk volna a sanyarú években. Kiválóan megértették egymást Sándor Tamással, kétszeres házi gólkirály, megannyi parádés fejesgól szerzője. A védekezéssel ugyan ő nem törődött, de minden szögből érezte a kaput, s a legvégsőkig kitartott a csapat mellett.”

(felhasznált forrás: nb1-eslegiosok.hu)