SzimApokalipszis

2017 júliusát írjuk. A Vadkeleten, az egykori tündöklő Debrecen városában forradalom és az eljövendő káosz baljós árnyéka lóg a levegőben. Valami készül. Az éveken át hülyének nézett, becsapott és mesterséges kábulatban tartott cívisvárosi drukkerek készülnek felébredni delíriumos álmukból. A valóságra azonban mindig fáj felébredni. Mint a piros tablettát választó Thomas A. Anderson, aki először látta meg a Mátrixon kívüli világot, úgy öklendezünk egy szemétdomb tetején. Olyan sokáig éltünk hamis ígéretek, futballközhelyek és az „elmúlt tíz év legsikeresebb magyar csapata” ideája köré felépített infúzión, hogy több ezer jóllakott cívis egész egyszerűen mind a mai napig képtelen felébredni. Ám a forradalom elkerülhetetlen. A szíve mélyén mindenki rájött már, mi folyik itt. Szima Gábor, aki annak idején felkarolta e büszke város futballcsapatát, a nép egyik kedvencét, a korábbi sikerkovácsot, Herczeg Andrást helyezte ki villámhárítónak és emberi pajzsnak, amíg ő ellop mindent, ami mozdítható. Mire a cívisek rájöttek a csalásra, a Loki, mint elsőosztályú klub, megszűnt létezni. Míg az emberek a klub felől jövő propaganda mesterségesen keltett hamis reményeinek álomvilágában fuldokoltak, Szima Gábor kiárusította a fejük felől a klubot, majd a saját hátára arany mentőövet kötve otthagyta a süllyedő hajót, amíg a kapitányi hídon épp azon tanakodtak, mennyi idő van hátra, amíg elérik a tenger fenekét. A jelek egyértelműek: a Mezőkövesd elleni hazai zakó, majd az újabb vereség a Haladás ellen nem egyszerű botlások voltak. Morpheus, Neo és a többiek most azon fáradoznak, hogy minél több debrecenit felébresszenek. Kezdésnek összefoglalják a Haladás elleni újabb kínos vereséget, amivel újabb nagy lépést tett a DVSC az elkerülhetetlen kiesés felé.

Kedves LokiBlog-olvasó! Kötelességem figyelmeztetni, hogy csak akkor olvasd tovább ezt a nem épp szokványos összefoglalót, ha eleged van a polkorrekt, óvatoskodó beszédből, hamis illúziókból, tabu témákból. Azokból, ami miatt eddig nem lehetett normálisan, nyíltan beszélni arról, hogy a DVSC-nél baj van, méghozzá visszafordíthatatlan. Sokatok semmi újat nem fog olvasni, másoknak viszont szar lehet tőlem megtudni, hogy a Mikulás nem létezik. Ha utóbbiak mégis továbbolvassák ettől a ponttól és megsérül a kicsi lelkük, én mosom kezeimet. Köszönöm.

Ambíciózus társaság alakult ki a nyáron… Megfiatalított Debrecen… Helyi kötődésű fiatalokra épülő csapat… A Mezőkövesd elleni meccs csak egy botlás volt, nem volt szerencsénk… Legyőzhető a Haladás… Ne hajtsuk le a fejünket… Fel kell vennünk a kesztyűt…

„Ha tudnám, hány közhelyet bír még el a rakpart, most a másodosztályba vinnélek magammal./
Ha tudnám, hány zakó fér még bele a nyárba, nem csodálkoznék rá minden egyes kikapásra”
(Igen, a Wellhello koncertről siettem haza párommal, hogy láthassam ezt a csodás meccset)

Ilyen, és ehhez hasonló nagy fogadkozásokat, ígéreteket kaptunk a DVSC hivatalos kommunikációjáról a szombat este 20:30-kor lejátszott Szombathelyi Haladás – DVSC találkozó előtti bő két hétben. Hogy ezekből mi valósult meg, hamarosan látni fogjuk (előrebocsátom: semmi, sőt. Inkább az ellenkezője). De fontos még röviden megemlíteni, mit jósoltunk mi, nevezetesen Csibu bő egy héttel ezelőtt az „A nyár legfontosabb meccse jön” című írásában. A legpesszimistább jóslat szerint is 2-3 pontot várt minden szerkesztő az első három fordulóban (tehát Mezőkövesd itthon, Hali és Paks idegenben), mert különben „ha már most kiesőhelyre kerülünk és már augusztus végén a kiesők között ácsorgunk, az előrevetítené, hogy egész évben menekülnünk kell majd a kiesés elől. Ez pedig csak felesleges súlyokat pakolna rá a csapat tagjaira. Az idényünk annál nehezebb lesz, minél hamarabb elkap minket az az érzés, ami tavaly ősz végén jött el: akár még ki is eshetünk…”

Jelentem, megtörtént az, amitől a legjobban tartottunk. Rögtön az első fordulóban kiesési rangadót buktunk otthon, ráadásul emberelőnyben. Azt pedig, hogy ez nem egyszer botlás volt, a tegnapi Haladás-meccs be is bizonyította. Egy korántsem acélos Hali csinált belőlünk bolondot 90 percen át. A tendencia pedig nagyon úgy néz ki, folytatódni fog jövő szombaton Pakson is. Két forduló után úgy állunk, hogy 180 perc alatt még egyszer sem vezettünk, és csupán egyetlen egy pontra formálhattunk volna reális igényt. Pedig nem a Fradi és a Videoton ellen kezdtük a pontvadászatot, hanem a 3-4, a bajnokságban számunkra is verhető csapat közül kettő ellen. Az pedig már most biztos, hogy hamarosan bekövetkezik a legrosszabb (lehet már addigra, hogy ez a cikk felkerül a világhálóra, de legkésőbb jövő héten). Nevezetesen, hogy a Loki két (!!!) forduló után kiesőhelyen fog állni. Nekünk pedig nem sok örömünk lesz az egész szezonban. Nincs többé elsőosztályú csapat Debrecenben. Ezt ki kell mondani.

De nézzük, hogyan is állt ki ez a „helyi játékosokra épülő, szívvel játszó, megfiatalított” debreceni csapat. Akarom mondani, ez a csapatnak csúfolt, össze-vissza rohangáló, egymással üvöltöző, labdát nyomozó 11 labdarúgó. Már leírnom is fáj, a kaput Oleksandr Nad védte (volna), előtte az értelmes játékosaitól (Brkovics és Osváth) megfosztott védelem, amit az azóta-sem-balhátvéd Ferenczi János, a hamarosan 37 éves Mészáros Norbert, Szatmári Csaba és Kuti Krisztián (akihez Herczeg András látványosan ragaszkodik) alkottak. A középpálya két szélén Sós és Jovanovics, középen Tőzsér és az érthetetlen módon kikerült Filip helyén játszó Szekulics alkottak. Afféle visszavont éket játszott volna Holman Dávid, ha kereste volna a labdát, illetve az amúgy sem acélos, sérült Takács helyén játszó Könyves Norbert volt a csatárunk.

És itt álljunk meg egy szóra. Nézzük csak meg ezt a kezdőt! És hasonlítsuk össze a „megújulás előtti” utolsó kezdőcsapattal. A DVTK elleni, Kövesden lejátszott, máskülönben nagyon emlékezetes kiesési rangadón így állt fel a Loki: Danilovics – Osváth, Mészáros, Brkovics, Ferenczi – Jovanovics, Filip, Tőzsér, Holman, Feltscher – Könyves. Hat helyen kapásból megegyezik ez a „megújult” Loki a tavalyi csapattal. Ha pedig még tüzetesebben megnézzük, feltűnhet, hogy egyedül azokon a pozíciókon nem egyezik ez a gárda a tavalyival, ahonnan elveszítettük az épkézláb játékosainkat. Távozott Danilovics, az NBI egyik legjobb kapusa. Brkovics, az NBI egyik legjobb középső védője. Osváth, az egyik legjobb jobbhátvéd, aki nem egyszer a csapat legjobbjának bizonyult a tavasszal. Érthetetlen okokból kikerült az azóta alapemberré vált Filip, illetve elment még Feltscher is. Kik jöttek a helyükre? Kapusposztra egy 33 éves sérülékeny Novota, aki az első tétmeccset sem várta meg a híres-hírhedt „izomcsavarodásával”, valamint Nad, akire majd később kitérek. Brkovics helyére mondjuk azt, hogy hoztuk Kinyik Ákost (Ferrariért Zsigulit) Osváth helyett Kutit (Audiért Kispolskit), Feltscher helyére senkit (BMW-ért egy 5 évvel ezelőtti autós magazint). És a fiatalok? Van egy 23 éves kis Szacsa, 25 éves Kuti. Ja, el ne felejtsem: ott ült a padon Bíró Peti meg Csősz Ricsi. De nyugi, nem kell tőlük tartanunk, mert úgyis Mengolót és a 32 éves Tisza Tibit cseréljük be, Bíró meg majd kap 5 percet. Summa summarum, ez teljesen ugyanaz, mint a tavalyi csapat. Csak elment belőle mindenki, aki minőséget hozott és nem alibizett.

Sok szót magáról a meccsről nem is érdemes ejteni. Debreceni szemek nem sok örömet leltek benne. Mészöly Géza gárdája alig két és fél perc után vezetett is. Miután megalázó módon kipasszolták a védelmünket, a nagy mumusunknak számító David Williams lövése Mészáros bokáján megpattanva becsapta a kétszáz éves tölgyfákat megszégyenítő reflexekkel bíró Nadot és utat talált a félméteres résen át a rövid sarokba. 1:0 a hazaiaknak. Igaz, két meccs alapján nem feltétlenül lehet nagy igazságokat mondani, de máris úgy tűnik az eddigi találkozók alapján, hogy a Loki borzasztó indiszponáltan kezdi a meccseit. Egy hete a Mezőkövesd is vezethetett volna két perc után, ha Nad nem ül rá véletlenül a lövésre épp a gólvonal előtt. Most azonban ugyanez bement. Kellett hozzá persze Ferenczi tutyimutyisága és Mészáros remek érzékkel megválasztott helyezkedése is, illetve hogy Nad belepkézze a lövést, de innentől kezdve egyértelművé vált, hogy a széleken azt csinál velünk a zöld-fehér csapat, amit akar. Innentől kezdve csak a fontosabb momentumokat jegyeztem meg:

• A széleken szinte kétpercenként végigfutott egy Hali-támadás, előszeretettel támadtak Ferenczi oldalán, de Kuti oldalán is sokszor próbálkoztak.
• A 15. percben nagyon csúnyán megverték Ferenczit, az elkövető neve Williams
• A 18. percben volt az első helyzetünk, ami csakis azért alakult ki, mert Tőzsér beívelése borzalmas volt és Könyves nem tudta megfejelni. Az így veszélyesen pattogó labdát végül Király hárította.
• A 23. minutumban Szatmári és Mészi egymást alulmúlva mutatják meg a Haladásnak, hogy középen is bátran lehet próbálkozni, nem csak a szélső védelmünk szar.
• A 24. percben először van Holman Dávidnál a labda.
• 34 perc után meg is volt az első kétségbeesett cserénk: Bandi bá megmutatta, mennyire ég a ház és becserélte Mengolót.
• A félidőben 2, azaz KETTŐ kapura lövést tudtunk felmutatni.
• Alig volt nálunk a labda, a gól pedig távolról sem volt benne a játékunkban.

A második játékrészre legfeljebb annyi reményünk lehetett, hogy a híresen jó mentális felkészítő hírében álló Herczeg talán felrázza a csapatot az öltözőben. Ezek a reményeink hamar szertefoszlottak, lévén hogy a 46. perctől minden pont ugyanúgy folytatódott. Ebben a 45 percben sikerült összehoznunk még két kapura lövést, Jovanovics és Ferenczi egymás alá licitáltak védekezés terén. Az 52. minutumban a szélső védelem a büfében lehetett, mindenesetre a közelében sem volt Medgyesnek, aki felső lécet rúgva centikre volt attól, hogy növelje csapata előnyét. A 67. percben ugyanő jött föl a bal szélen egy előreívelt labdával úgy, hogy az öt méteres körzetében nem volt DVSC-játékos! Ha Szacsa nem sprintel vissza és ment nagyon nagyot az utolsó pillanatban, mikor már csak Nad állt vele szemben, ez az igazi helyi kötődésű fiatal játékos (valahol itt kezdődik Medgyesnél, nem egy Kuti Krisztiánnál) kis híján ismét gólt lőtt. Bizonyára olyan jól fociztunk, hogy nem volt szükség cserére a 80. percig, amikor is beállt Tisza Tibi, aki a 89. percig semmi életjelet nem adott magáról. A meccs krónikájához tartozik még, hogy 4 perccel a vége előtt beállt az első és egyben utolsó fiatal debreceni játékos, nevezetesen Bíró Péter. Ám lényegi események nélkül pergett le a mérkőzés hátralévő része, a DVSC pedig 1:0-ra kikapott.

A játékosok értékelése:

Oleksandr Nad – 3
Sokan mondták nekünk, mégse hittük el: egy szép napon hiányozni fog Verpecz István. Ha a kárpátaljai Malinauskas áll a kapuban, borítékolható, hogy kapunk gólt a mérkőzés folyamán. Csak azt tudja védeni, ami pont oda érkezik, ahol ő áll. De néha még az is kijön róla. Továbbra is igaz rá, hogy fingja nincs hogy mikor kell kijönni a kapuból és mikor maradjon benn. A kapott gólnál ugyan megzavarta, hogy Mészáros lábán gellert kapott a lövés, de még így is illett volna minimum hárítani. Egy Novakovicsnak vagy Danilovicsnak ez nem okozott problémát. Viszont van valami, amit még én sem vitathatok el tőle: zseniálisan ért hozzá, hogy 90 perc bizonytalanság után valahogy mégis azt az illúziót keltse, hogy a védései nélkül még nagyobb lett volna a vereségünk. Most is volt pár ilyen, ám ez azért csalóka, mert ez bármelyik kapus meg tudja csinálni. Megkockáztatom, még Szabados István is. Ezt a szart egy debreceni fiatal is hozná. Egy olyan, akinek nincs már a háta mögött a karrierje érdemi része, aminek a csúcsa az, hogy volt egy tucat meccse a Gyirmótban. De hát ez van. Kieső csapathoz kieső csapatban védett kapus dukál. Emiatt, illetve a menetrend szerint érkező bakijai miatt soha nem fogom megtapsolni őt a B-középből én, aki Csernyánszkin, Polekszicsen, Novakovicson nőttem fel.

Kuti Krisztián – 2
Katasztrófa. Már a Mezőkövesd támadói is megették uzsonnára, de a mai teljesítményével még ezt is alulmúlta. Nagyon remélem, hogy nem igazolódik be a gyanúm, miszerint bérelt helye van a kezdőcsapatban Herczegnél. Mindenesetre gyanús, hogy tavaly nyáron is Herczegnél került elő, Pontes pedig hamar elfelejtette, most pedig megint itt van.

Szatmári Csaba – 3
Medgyes helyzeténél hatalmasat mentett, így sikerült némiképp javítania máskülönben gyenge teljesítményén, és az ezt követő gyenge osztályzatán, amit adni készültem neki. Sokszor volt bizonytalan, Mészivel látványosan nem értették meg egymást. Viszont valamiért úgy érzem, ez nem az ő hibája volt.

Mészáros Norbert – 2
Sokkal inkább Mészáros miatt, aki nem elég, hogy sorozatosan rosszul helyezkedett, elveszítette a párharcait és mindezek tetejébe lassú volt, még róla is kaptuk a mindent eldöntő gólt. Réges-rég megírtuk már, hogy nem lenne szabad őrá építenünk a védelmet. Egy 36, lassan 37 éves emberről van szó, könyörgöm!

Ferenczi János – 1
Ferenczi-shop: fennragadások, helyezkedési hibák, vesztett párharcok, kötények, sértődött toporzékolások, genyók. Link a leírásban. Ezek már megszokott elemei a játékának védekezésben, ám most sikerült újabb mélységeket elérni. És ami még rosszabb, támadásban sem tett ma semmit hozzá a produkciónkhoz.

Aleksandar Jovanovic – 4
Ismét csak szenvedett a pályán, de azt legalább becsülettel: küzdött, hajtott, brusztolt. A játék azonban nagyon gyengén ment neki. Kis túlzással az egyetlen szimpatikus figura a gyepen, aki mindig kiteszi a szívét-lelkét a Lokiért.

Danilo Szekulics – 2
Ő fenn volt a pályán? Nem rémlik. Jövő héten kérem vissza Filipet.

 

Tőzsér Dániel – 1 
Nem először írom ezt, de a csapat mindig olyan, mint a kapitánya. Dani pedig nem több egy kiégett egykori sztárnál, aki a nevéből él és fél lábbal már rég a civil életben van, de fejben valahol egészen máshol. Ismét botrányos teljesítményt tett le az asztalra. Elképesztő labdavesztések, technikai hibák, pontatlan passzok tömege. Pont, mint egy hete. Mindezt Isten tudja, havonta hány millió forintért. Ez pedig luxus a Loki jelenlegi helyzetében. Egy tökös edző, aki nem az elnök bábja és villámhárítója, már rég kirakta volna a csapatból. Vagy legalább helyre teszi fejben. Ezért takarították el anno a válogatott közeléből is. Már csak az eszét tudja játszani, a futballt többé nem.

Sós Bence – 4
Mikor azt mondtam, Jovanovics az egyetlen szimpatikus játékos ebben a csapatban, természetesen nem gondoltam komolyan. Sós küzdeni akarása, gyorsasága és technikai tudása legalább ilyen kedvemre való, még akkor is, ha most megint nem nyújtott maradandót. Egy szép lövésén kívül nem sok pozitív emlékem maradt róla, negatív viszont valamivel több: veszített párharcok és határozatlanság mind védekezésben, mind támadásban.

Holman Dávid – 1
Te már csak Dávidkaként fogsz nekünk megmaradni, ha így folytatod. Hogy huszonvalahány percig egyszerűen ne találkozzál a labdával, az nem dühítő, nem vérlázító, hanem egész egyszerűen szánalmas. Hogy a Király ölébe emelt „lövéseidről” ne is beszéljünk. Azt nyilatkoztad, értetlenül állsz a teljesítményed előtt, és nem érted, miért nem tudsz 3-4 méterre se passzolni. Nekem van pár tippem azért. Nem jelent neked semmit a Loki. Nagyon jól tudod, hogy le fogsz innen lépni hamarosan, és itt hagysz bennünket a szarban. Az elegáns kávézókra jobban rákészülsz, mint a meccseidre. Fesztiválon, szórakozóhelyeken bukkansz fel. Tőlem azt csinálsz amit akarsz a szabadidődben, ha szombatonként 90 percre hajlandó vagy azt nyújtani, amit tudsz. Csak annyit! Nem várunk csodát. Ha viszont nem akarsz itt játszani, szedd a sátorfádat, érted? Menj a francba, nem fogsz hiányozni!

Könyves Norbert – 3
„Az akaratot láttam rajta, de egyébként harmatgyenge volt ő is, bár a becserélése hozott némi lendületet a támadójátékunkba. Persze nem tömték labdákkal, de azért ennél tud többet, most csak őrlődött a védők között. Ezzel együtt is jelenleg a legjobb támadónk, a “magyar Higuain”, aki mackós ugyan, de nehéz megállítani, ha egyszer elindul, és a kapu előtt képes jó lövésekre. Kár, hogy ezt ezen a meccsen ő sem mutatta meg.”-írta múlt héten Enderson. Semmi változás, az osztályzat is marad a régiben

∼•∼

Justin Mengolo – 4
Ha már a 34. percben becseréljük és még pezsdít is valamicskét a focinkon, akkor felmerül a kérdés: nem kellett volna kezdőként számolni vele? Még pár ötletem is van, hogy ki helyére. Ennek ellenére ő sem hozta fel azt az átütő erőt a pályára, amivel mondjuk egyenlíthettünk volna.

Tisza Tibor – 3
Szűk 15 perc alatt csak néhány gyatrára sikerült szögletet és szabadrúgást hozott a pályára. Mindent elmond róla, hogy a 89. percben mutatta először a tv.

 

Bíró Péter – 0

(Peti, most ne figyelj ide, nem téged bántalak azzal, amit ezután írok. Te nem tettél semmi rosszat.) Íme a fiatalokra épülő Loki, hölgyeim és uraim! Az egyetlen 21 év alatti játékos, aki beáll, kap 4+3 percet, majd pedig ugyanúgy kikapunk. Kratulálok, dabzs-dabzs.

∼•∼

Herczeg András
Beigazolódott, amit a tavalyi nagy szezonértékelő podcastunkban már előre vetítettem. Azzal, hogy véglegesítjük Herczeget, egyszersmind megszűnik a „Bandi-mágia”, nevezetesen hogy mint a debreceni közeget legjobban ismerő szakember beugrik pár meccsre, feltüzeli a társaságot és besöpri a győzelemért járó elismerést, majd ismét visszaül a DLA bársonyszékébe. Nem (csak) az én saját véleményem ez, de már egy ideje egyértelműen látszik, honnan fúj a szél. Szima Gábor kihasználja Bandi bát. Kihasználva lojalitását, klubszeretetét és jóhiszeműségét, odaültette a kispadra az elképzelhető legnépszerűbb embert, akit csak találni tudott. Herczeg nem rossz edző, sose mondtam ezt. Viszont tegnap az utolsó illúzió is ledőlt, és Bandi bá épp ezerrel rombolja le saját renoméját. Bebizonyosodott, amit sokan eddig is tudtunk: normális befektető, igazolások, értelmes koncepció és egy jól működő akadémia nélkül nincs az az edzőfenomén, aki benntartana egy ilyen társaságot. Ezekből az elemekből még MacGyver se rakna össze egy értelmes csapatot. Herczeg nem több, mint egy emberi pajzs, akinek egyetlen feladata, hogy az iránta való tisztelet visszatartsa a drukkereket attól, hogy ki merjék nyitni a szájukat Szima és sleppje ellen. Kérdés, hogy meddig tűri ezt el. Jól már most se jöhet ki ebből, esélytelen, hogy egy fél csapatnyi azonnali minőségi igazolás nélkül ez a csapat ne az NBII-ben legyen jövőre. Ami pedig ezt a találkozót illeti: Filip kikerülése és Szekulics bekerülése számomra érthetetlen. Újabban borzasztó korán eldőlnek a meccseink (rossz irányba), és jelen állás szerint úgy tűnik, nincs csapat, aki ellen dominálni tudnánk. Bárki kipasszolja a védelmünket egy pillanat alatt, alig jutunk el lövésig.

Bandi bá kinevezése mellett pedig két nagyon nagy érv szólt eddig: 1. mert mentálisan nagyon jól fel tudja készíteni a csapatot; 2. mert be fogja rakni a fiatalokat. Tegnap mindkét mítosz megdőlt. Egyrészt ilyen hitehagyottnak utoljára Kondás alatt láttam a Lokit, a csapategységnek és a győzni akarásnak még a szikrája is hiányzott. Másrészt összesen 7 percet játszott fiatal debreceni játékos. A csapat többi része ugyanúgy vagy kiöregedőfélben lévő magyar volt, vagy alibiző local hero-k, vagy tucatlégiósok, mint azelőtt. Kedves Bandi bá! Mondjon le, amíg még emelt fővel teheti. Ez a csapat mindenképp kiesik, nem fogja tudni visszatartani. Maga viszont nem érdemli meg azt, ami önre vár.

—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

Magyar szinten is gyenge találkozót láthattunk. Kevés helyzetet és még kevesebb gólt, alacsony iramot és unalmas játékot hoztak a csapatok, ráadásul minden lényegi kérdés eldőlt a harmadik percre. A Loki talán még rosszabb volt, mint múlt héten. Nem is mondok rá semmit, eleget beszéltem róla. A bíró nagyobb hiba nélkül vezette a meccset, a kapott sárgák jogosak voltak. Sőt, egyszer még meg is köszönhettük nekik, hogy visszafújtak egy lest a Halinak, ami nem volt az.

∼•∼

Most pedig jöjjön a fekete leves. Le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat, hátha kijön belőle valami konstruktív. Mit is érzek ez után a meccs után? Dühöt. Feldühít a játékosaink impotens futballja, a csapategység hiánya, a nem megfelelő minőségű játékosállomány, feldühítenek a hibáik. Keserűséget. Pontosan tudom, hogy ennél már csak rosszabb lesz, mert az elnök eltökélt szándéka, hogy mindent felégessen maga mögött. Nem adja senkinek a klubot, mert annyira a szívéhez nőtt. Pont ez a „szeretet” az, amiben végül el fog pusztulni az, amit elvileg annyira imád. Szégyent. Szégyellem magam, amiért idáig jutott a debreceni futball, ami belőlem embert faragott. Szégyellem magam, hogy az orrom előtt zajlott minden, és a magam kis szerény eszközeivel próbáltam mind a drukkertársaimat, mint a vezetőséget figyelmeztetni, de minden maradt a régiben. De legfőképpen szánalmat. Ami most zajlik a Lokinál, az nem más, mint szánalmas. Pár éve, ha ilyen rossz lett volna a Loki, amit szinte az egész országban vagy gyűlöltek, vagy irigykedtek ránk, most minden szurkoló klubszíntől függetlenül rajtunk röhögne. De nem teszik. Bárki más klubnak szurkoló ismerőssel beszélek, nem kinevet, hanem őszinte aggodalommal megkérdi: „Ember, mi történt a Lokival?” Én pedig inkább nem is felelek. Túl hosszú és túl fájdalmas a válasz. Elkótyavetyélték a fejünk fölül a klubot, mert jó páran fejős tehénnek akarták használni. Ezért árusították ki Bódiékat, ezért tékozoltunk el annyi humán- és anyagi erőforrást, ezért nézték hülyének a szurkolókat addig-addig, hogy sokan elfordultak a klubtól.

Szánalmas, hogy

• Odáig jutott a DVSC, hogy Mezőkövesdek, meg egyéb patinásnak nem nevezhető klubok, amik pár éve még sehol se voltak (nem megbántva ezzel sem a matyóföldi szurkolókat, se mást) a 3 pontért jönnek Debrecenbe.
• Egy Haladás ellen nincs komoly helyzetünk 93 perc alatt.
• Évek óta más csapatok megunt játékosaiból kukázunk.
• Fiatalításról beszélünk, és minden maradt a régiben, a fiatalok sehol.
• Középmezőnyről meg dobogóról beszélnek egyesek, miközben egy Balmazújvároson is jobb csapat van már.
• Egyesek milliókat kapnak itt minden egyes hónapban ezért a szarért.
• Holman Dávidnak, legjobb játékosunknak ez a munkaetikája:

• Ugyanezek a játékosok vígan Campusoznak, míg egy innen elkerült Korhut Misi, Varga Józsi csütörtök este nem ér rá ilyenekre, mert Európai kupameccse van.

(Jó a buli, srácok? Tőzsér és Holman a Campus fesztiválon)

• Ennek a klubnak semmi és senki se szent, képesek még Herczeg Bandit is felhasználni Szima mocskos játékához.
• Alig van már szimpatikus játékos a csapatban.
• Rengeteg drukker még mindig beveszi a sok mesét fiatalításról meg szívvel játszó csapatokról, meg nemzetközi kupákról.
• Nevenincs szar csapatok ellen játszottunk felkészülés gyanánt, majd miután 4-et meg 5-öt vertünk Temesvároknak meg Cigándoknak, vertük a mellünket, hogy milyen jó csapat lesz itt. Leonel Pontes az Atlantic Cupra vitte a Lokit, ahol Shaktar Donyeckekkel játszottunk. A Szima-Róka tengely a Mihalovcét hozta ide „sikerélménynek”.
• A klub nem mer odaállni a szurkolók elé és azt mondani: we fucked up, cél a bennmaradás.
• Kiesett még a DEAC is, jelenleg pedig hivatalosan nincs fiókcsapatunk. Se a dvsc.hu-n, se máshol.

Ez, bazdmeg, a Loki 2017-ben. Idáig jutottunk, ezt kellett megérnünk. Egy szánalomgyár lettünk. Jelen állás szerint tükörsima kiesés vár ránk. Jön a SzimApokalipszis. A tavalyi riválisaink mind előttünk vannak két hét után. A Mezőkövesd máris 6, a DVTK 4 ponttal áll, a Balmaz meg már pontot csent a Viditől.

Jelenleg semmi pozitív nem jut az eszembe. Csak annyi, hogy menni kell tovább, mert muszáj. És mi, Loki-szurkolók soha nem adhatjuk fel.

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas