Szeptember utolsó napján újabb próba várt Herczeg András játékosaira. Az idegenben mumusunknak számító Újpest ellen játszottunk, a Szusza Ferenc stadionban. A hazai szurkolók régóta várták, hogy végre ismét otthon játszhassanak, örömüket tetézte az előző forduló eredménye, mi pedig szerettük volna tovább nyújtani hosszú győzelmi menetelésünket.
Amikor összefoglalót írok, sok gondolatot megfogalmazok magamban, állításokat, véleményeket ütköztetek, és végiggondolom honnan indulok és hová tartok cikkemmel. Hosszú idő óta először fordul elő velem, hogy nincsenek sem túlságosan pozitív, sem túlságosan negatív gondolataim a mérkőzésről, illetve a csapat szerepléséről, így ez a cikk a régi időket juttatja eszembe, amikor az összefoglalóink még sokkal semlegesebb hangvételt ütöttek meg. Úgyhogy most ne várjátok a tőlem is megszokott különös eszmefuttatást, mert nincs rá szükség. A DVSC a pályán nyújtott teljesítményt elnézve megfelelő, vállalható pályán mozog. Ennek pedig az elmúlt 2-3 év hányattatásait elnézve, őszintén örülök. Na, de térjünk vissza az UTE-DVSC összecsapásra.
A kezdőcsapatok nem okoztak meglepetést. A DVSC szempontjából minden az előzetesen elvártak szerint alakult, a megszokott védelemmel, a középpálya közepén Jovanoviccsal és Tőzsérrel, két szélen Bódival és Vargával, elől pedig Könyvessel és Takáccsal. A klasszikus 4-4-2-es felállás csak azért módosult most a találkozó közben, mert újabb sérülések nehezítették amúgy sem könnyű életünket. Ellenfelünk a középpályára helyezte a súlypontját, 4-4-2 és 4-5-1-es formációval próbálták elejét venni kontráinknak. A Tischler-Novothny-Nwobodo hármas miatt nem érezhettük biztonságban magunkat, bármelyik játékos nagy erősítés lenne számunkra is.
A találkozó az első 6-7 percben tipikus tapogatózással indult, egyik csapat sem esett neki a másiknak. Ezt azonban nem minden vendégszurkoló láthatta, ugyanis annyira lassú volt a jegykiadás, hogy azt a pár száz szurkolót nem tudták egyből beengedni és adminisztrálni. Mintha csak az ő megérkezésükre vártak volna a csapatok, 6-8 perc elteltével beindult a gőzgép, mindkét oldalon alakultak ki lehetőségek. Ettől függetlenül némileg váratlanul érkezett az Újpest vezetést jelentő gólja. A 23. percben egy beívelést fejelt kapunkba Pávkovics, ez nem sok jót ígért a folytatásra. Egyébként is jól szűrték támadásainkat a lila-fehérek, és hiába láttunk néha szép kényszerítőzéseket játékosainktól, vagy jó közbelépéseket a középpályán Ferenczitől, láthatóan nem ízlett nekünk az újpestiek játéka. Különösen Takács vergődése miatt bosszankodhattunk, aki azt a kevés lehetőségünket is csúnyán elpuskázta, ami adódott. Mégis, a 35. percben egy lapos passzt amolyan Sidibés stílusban lekezelt az ellenfél tizenhatosának közepén, majd nem túl erős, de jól helyezett lövése utat talált a kapuba!
Az eredmény nem változott az első félidő végén, sőt, a második félidőben sem. Hiába alakított ki több nagy lehetőséget is az Újpest, főleg Nwobodo révén, vagy a védőink, vagy a kapusunk, vagy a szerencsénk állta útját ezeknek a próbálkozásoknak. Zsótér becserélése is adott még egy kisebb lendületet az Újpestnek, akik azonban nem tudtak túljárni az eszünkön. Az utolsó 20 percre még több energiát fektettek támadásaikba, de az UTE helyett mi veszélyeztettünk. A kontráinkban nagy szerepet játszott két cserejátékosunk, Nagy Kevin és Sós Bence, de hiába volt lábunkban a mindent eldöntő gól, sem ők, sem Ferenczi nem találta a kapuba vezető utat. Az utolsó percekben még pár UTE beívelésnél kellett figyelnünk, de végül maradt a játék képe alapján igazságos döntetlen.
Játékosok értékelése:
Nagy Sándor – 6
Több alkalommal kellett védenie, főleg a reflexeire volt szükségünk ezen a napon. A gólról nem tehetett.
Bényei Balázs – 5
Különleges teljesítményt nem nyújtott, felemás produkciójában voltak jó, de kevésbé jó megoldások is.
Kinyik Ákos – 6
Több fontos mentést is láttam tőle, nagyon magabiztosnak tűnt, jól játszott. Nyáron elképzelhetetlen volt számomra, hogy lesz, aki képes elfeledtetni velünk Brkovic hiányát. Neki sikerült.
Szatmári Csaba – 6
Bár kevésbé volt látványos az ő szereplése Kinyikéhez képest, sokszor segített be jól Ferenczi oldalára – tudatosan.
Ferenczi János – 5
Amióta Varga Kevin és Szatmári besegítenek a védekezésébe, sokkal bátrabban lép fel a középpályán és sokkal többet ütközik. A mai napon két megmozdulásától eltekintve láttam tőle remek alakításokat, de pontszámát lehúzza, hogy 15 perccel a meccs vége előtt kihagyott egy óriási ziccert, illetve az első félidőben Nwobodot hátulról meglökte a tizenhatoson belül. Egy szigorúbb bíró akár be is fújhatta volna büntetőnek.
Bódi Ádám – 6
A pontrúgásai és kulcspasszai miatt kapja meg a hatost, egyébként ma sem tündökölt igazán. Viszont még így is hasznos játékosunk.
Tőzsér Dániel – 6
Neki is volt pár kulcspassza, mezőnyben pedig ugyanúgy odatette magát, mint társai.
Aleksandar Jovanovic – 6
Elég szürke volt ma, de ez ebben az esetben nem rosszat jelent, sőt! Attól, hoyg nem látványos a játéka, nagyon is hatékony!
Varga Kevin – 5
Idegenben kevésbé megy neki olyan jól, mint hazai pályán. Bár ma is volt egy-két jó lövése és labdája, ráadásul jól zár vissza, csak egy félidőn keresztül volt képes teljes értékű játékra. Cseréje előtt ráadásul ő is megsérült, a hüvelykujját kell megműteni.
Könyves Norbert – 5
Ma nem játszott jól, nálam ő lógott ki lefelé a legjobban. Ha a döntetlennel elégedettek vagyunk, akkor mondhatjuk, hogy ez belefért. Ha viszont arra gondolunk, hogy jelenleg Takács, Mengolo és Tabakovic is sérült, nagyon fontossá válik a játéka.
Takács Tamás – 5
A gólján kívül mindent elrontott, amit csak lehetett. Ha csak a gólt lövi, ő a meccs legjobbja – így ezt a címet nem osztottam ma ki. Ha viszont nem lövi a gólt, csak a bukdácsolása marad meg, ő lett volna a citromdíjas. A gól azonban javít mutatóján, no meg nekünk is szerzett vele egy pontot. Az már más kérdés, mikor játszhat újra, ismét sérülés miatt kellett lecserélni.
∼•∼
Nagy Kevin, Sós Bence, Tisza Tibor – 0
Tisza csak pár percet kapott, az semmire nem volt elég, de legalább visszatérhetett oda, ahol 100 mérkőzésen játszott. Nagy Kevin és Sós bence is lendítetettek a csapat játékán, főleg előbbinek voltak parádés megoldásai, de Sósnak is volt egy jó elfutása szélen. Gólt már nem eredményezett egyik próbálkozás sem, de a jövőre gondolva és a sérüléseket látva az ő szereplésükre egyre nagyobb szükségünk lesz.
∼•∼
Herczeg András
A kezdőcsapatot megfelelően állította össze, egyetlen furcsasága az volt, hoyg sokat várt az első cserével. Ezt azonban meg tudom érteni, mert stabilan játszottunk hátul és több játékosunk is összeszedett apróbb-nagyobb sérüléseket, így ki kellett várni a megfelelő időzítésre. Nagy Kevin becserélésének különösen örültem. Ma ennyit tudott kihozni a csapatból, de sokan már előre aláírták volna a döntetlent, és én sem szomorkodom, ez vállalható teljesítmény és vállalható eredmény volt.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Láttunk taktikai csatát, két gólt, és az utolsó percig kiélezett, izgalmas volt a mérkőzés. Ennek ellenére a meccs egészét nézve nem ragadtattak el minket a csapatok emlékezetes és különleges megoldásokkal, egy tipikus, átlagos magyar mérkőzés volt. Mivel mi játszottunk idegenben, sokan aláírták volna előre is a döntetlent az Újpest ellen. Az egy pont meg lett, amivel elégedettek lehetünk, és az is örömteli volt, hogy még az utolsó negyedórában is próbáltunk menni a második gólért. A védelmünk továbbra is jól állja a sarat, a csapategység pedig a sérülések ellenére is egyben maradt. Karakóra ma nem lehetett sok panasz, bár volt egy-két véleményes ítélete, például Varga Kevin sárgája, vagy Takács faragása esetén elmaradt szabadrúgások. Ezek azonban nálam most belefértek, a csapatok nem nehezítették meg a dolgát. Egy kétes szituáció volt, amikor Ferenczi lökését befújhatta volna büntetőnek, a Vidi ennél kevesebbért kapott ellenünk tizenegyest pár fordulóval korábban.
Igazságos döntetlen született tehát, bármely csapat elvihette volna a három pontot. Tapadunk a dobogó alsó fokára, amíg pedig a felsőházban vagyunk, elégedettek lehetünk. Közel a maximumot nyújtja csapatunk, ha pedig a sérültjeink hamar visszatérhetnek, vagy sikerül őket pótolni, a jó sorozatunk tovább tarthat. Jól jön most ilyen szempontból is a válogatott szünet, reméljük, sikerül megfelelően regenerálódni és felkészülni a sérültek pótlására.
Szép volt fiúk, Hajrá Loki!
Csibu
(fotók forrása: dvsc.hu)
