Beszéljünk egy kicsit új igazolásunkról, Albion Avdijajról. Az albán-svájci kettős állampolgárságú csatárt júliusban igazoltuk, elsődlegesen Tabakovic pótlására. 191 cm magas, 24 éves, jobblábas, egy éves kölcsönszerződése során eddig mindhárom tétmérkőzésen láthattuk játszani 24, 35, majd 92 percen át. Írásos és videós bejegyzésünkben játékát vizsgáljuk. Tartsatok velünk!
A három meccse során 6, 8 és 17 passzkísérletéből 5, 5 és 13 sikeres volt. Ez 74%-os passzpontosság. Az Instat adatai szerint 4-szer kísérelt meg kulcspasszt adni, amiből csak 1 volt sikeres, de például nem számolta kulcspassznak azt az átadást, melyből Szécsi kapufát lőtt a DVTK ellen. (Ez 25%-os sikeres kulcsátadás.) Nagyon kevésszer lő kapura, összesen kétszer próbálkozott a három meccsén. A Mezőkövesd elleni ollózása nem talált kaput, a Diósgyőr elleni távoli lövése pedig gyengén pattogott el a kapusig. (Ez 50%-os pontosság.) Kevés szereléssel próbálkozik: összesen 6 szereléséből 3 volt sikeres (ez is 50%), de ez egy csatár esetén alacsony prioritású. Cselezéssel annál többször próbál előnybe kerülni. A Felcsút ellen 2-ből 1 sikeres volt, a Mezőkövesd ellen 2-ből semmi a mérlege, a Diósgyőr ellen viszont 10 próbálkozásából 6-szor összejött neki a terve. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden második csele jó.
Ha már az előző héten a párharcokat vizsgáltam, nézzük meg, azzal hogy boldogul csatárunk:
Légi párharcainak mérlege: 2/2 a Felcsút, 4/0 a Mezőkövesd(!) és 9/5 a Diósgyőr ellen. (46%)
Nem légi párharcai: 5/1, 6/1, 25/11. (36%)
Ahhoz, hogy ezeket az adatokat értékelni tudjuk, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szerepet tölt be a pályán. Ez elképesztően fontos feladatunk az értékeléshez, különben könnyen olyan őrültségeket mondhatnánk, amit a mérkőzés kommentátora is tett: Tőzsér gólja után úgy magasztalta középpályásunkat, hogy kijelentette, neki bizony csatárnak kellene lennie. Nem kell sok ész hozzá, hogy belássuk, mekkora sületlenséget mondott ezzel.
A bajnokság eddigi 3 fordulójában 4-1-4-1-es hadrendben játszottunk. Ez azt jelenti, hogy egyetlen csatár van elöl, akihez három módon juthat el a labda.
- Kapuskirúgásból vagy a védők előreíveléséből.
- A szélső játékosok – többnyire magas – beadásából.
- A középső középpályások – többnyire lapos – passzából.
Ő az ék, aki megnehezíti az ellenfél labdakihozatalát, aki minden középre tett labdáért megharcol és aki időt nyer a mögötte érkezőknek és felel a helyzetteremtésért, ha pedig lehetőség adódik előtte, azt kegyetlenül kihasználja. Ha pedig az ellenfélhez kerül a labda, letámadással nehezíti meg a labdakihozatalt. Ugyanezt a pozíciót tölti be Takács Tamás is, nem véletlen, hogy ők mindhárom mérkőzésen egymás cseréi voltak.
Ennek fényében nézzük végig ismét az adatait. 74%-os passzpontosság. Ez azt jelenti, hogy csak minden 4. passzát rontja el, ami rendkívül jó adat, hiszen ne felejtsük: a védők sűrűjében tartózkodik, kockázatos passzokat kell lekezelnie és továbbtennie. Érdekességként: Takács Tamás az elmúlt 3 meccsén 17 passzal próbálkozott (feleannyival, mint Avdijaj, pedig nagyjából ugyanannyi időt töltöttek a pályán) és így ért el 70%-ot. Ez természetesen azt is jelzi, hogy a támadások során kap segítséget a társaktól, a támadásépítéseinkben több a tudatos játékelem.
Lássuk a lövéseket. (Takács is összesen 2-szer próbálkozott ilyesmivel.) Neki nem az az elsődleges dolga, hogy kapura lőjön. A szerepe, hogy a rápasszolt labdákat megtartsa és megfelelő ütemben továbbítsa a lövési feladatokkal rendelkező játékosaink felé (Varga Kevin, Szécsi Márk, Bódi Ádám). Ehhez társul cselezési készsége: ha épp nincs kinek passzolni, egyedül próbálja megoldani a helyzetet, és ezt is kimondottan jól csinálja, az 50% nagyon jó mutató, többször érezni úgy, mintha tapadna hozzá a labda, köszönhetően technikai tudásának. Egy kis érdekességet ide is tartogattam: Takács Tamás az idei bajnokságban egyszer sem próbálkozott meg cselezéssel.
Földi párharcnyerési mutatója átlagos értékeket mutat, ez egy csatárnál elegendő. Fejpárbajban a mezőkövesdi védők ellen esélye sem volt, de a 46%-os átlaga azt jelzi, érdemes ráívelni a labdákat. Ne feledjük, elég egyetlen egyszer jól megcsúsztatni a labdát (igaz, Kinyik, Szécsi és Calvente?), és ott a hőn áhított gól.
Most pedig jöjjön néhány jelenet Avdijajtól. A Diósgyőr ellen számos alkalommal láttuk, hogy kezeli le, és passzolja a középpályásokhoz a labdát. Kényszerítőkre, fejelésekre, számos szép technikai megoldásra számítsatok – no és arra, hogy tökéletesen helyezkedik és jól fedezi a labdát. Ez mind fontos erény és hozzájárul ahhoz, hogy sikeresebb legyen csapatunk.
Nem véletlen tehát, hogy Takács helyett Avdijaj kezdett a Diósgyőr ellen. A játékostól ne gólokat várjunk elsődlegesen: ő a támadásépítés kulcsfigurája, akire lehet ívelni a labdákat, akitől lehet várni a gólpasszokat, aki kiharcolhatja azokat az értékes szögleteket és helyzeteket, melyekből gólt, gólokat lőhet a csapat.
Csibu
Első fotó: MTI: Czeglédi Zsolt. Második fotó: transfermarkt.com. Statisztikai adatok forrása: adatbank.mlsz.hu.
