Sorozatunkban a DVSC egykori legendás, elsősorban cívisvárosi kötődésű, profi pályafutásukat immár maguk mögött tudó, vagy annak végéhez közeledő labdarúgói előtt kívánunk tisztelegni, akik közül külön is kiemelkednek „aranygenerációnk” kilencvenes években debütált tagjai, de természetesen másokról is megemlékezünk majd. A tizenhatodik rész alanya nem más, mint a DVSC-t immár 14. éve szolgáló Mészáros Norbert.
Pápán született 1980-ban, 1994 és 2000 között a helyi Pápai ELC-ben focizott, profiként 1999-ben mutatkozott be a felnőtt csapatnál, majd ezt követően a Dunaferrhez igazolt. Az egyszeres magyar bajnok együttest három évig erősítette, de utolsó évében a BKV Előrénél szerepelt kölcsönben. A 2003-2004-es szezont Siófokon töltötte, ahol alapembernek számított, 26 mérkőzésen 2 gólt szerzett az élvonalban. A következő szezonban légiósnak állt és a német Energie Cottubsba szerződött. A Bundesliga 2-ben 24 mérkőzésen 2 gólig jutott, érdemes róla tudni, hogy pályafutása ezen szakaszában még jobboldali középpályást játszott a villámgyors Mészáros. Németországban csupán egy szezont töltött, 2005-ben szerződtette őt a DVSC. A klubhonlap így mutatta be újdonsült játékosunkat 2005. június 19-én: „Mészáros a középpálya mindkét szélén igen jó teljesítményre képes, de csatárposzton is számíthatnak rá a klub vezetői és edzői. A Loki legújabb szerzeménye erényként gyorsaságát említette, aminek értékét tovább növeli, hogy a maga 191 centiméterével nem nevezhető éppen átlagos magasságú futballistának. Mészáros a futómennyiségét és lövőerejét szintén erősségeként fogalmazta meg, de önkritikusan azt is megjegyezte, hogy magasságához képest a fejjátéka lehetne kicsit veszélyesebb. Mint mondta: bízik benne, hogy ebben fejlődik majd, hiszen szeretne minél jobban teljesíteni új csapatában.”
Első szezonjában tehát még középpályásként számolt vele Supka Attila, oda viszont nem volt könnyű dolga bekerülni, hiszen Dombi Tibor, Böőr Zoltán, Madar Csaba és Halmosi Péter is rendelkezésre állt a posztján, de akkoriban már a felnőtt keretnél bontogatta szárnyait a 18 éves Dzsudzsák Balázs is. Ennek fényében nem volt meglepő, hogy csupán kilenc mérkőzés jutott számára a szezonban, gólt nem szerzett. Az igazi áttörés a következő idényben következett el számára, amikor a csapatot már a cseh Miroslav Beránek irányította. A szezon első felében még nagyon kevés lehetőség jutott neki, ám az őszi szezon utolsó fordulójában rendezett Paks elleni mérkőzésen nem mindennapi események szemtanúi lehettünk. Történt ugyanis, hogy a szünetben mindkét belső védőnket, Virág Bélát és Dragan Vukmirt is le kellett cserélni sérülés miatt. A cserepadon viszont nem volt helyettes, így a második félidőben Sándor Tamás (!) és a csereként pályára küldött Mészáros foglalták el a középső védő pozíciót. A változtatás sikert hozott, hiszen nem kapott gólt a csapat, egy hajrában szerzett találattal pedig meg is nyerte a találkozót a Loki.
Azt hihettük, hogy Mészáros csak kényszerből és egyszeri alkalommal szerepelt a védelem tengelyében, ám a cseh szakember olyannyira elégedett volt a teljesítményével, hogy a téli alapozás során már tudatosan belső védő posztra készítette fel, és a teljes tavaszi szezont végigjátszotta a védelem közepén játszva. A Loki a 13 tavaszi meccséből 11-et megnyert, és bezsebelte zsinórban harmadik bajnoki címét, immár Mészárossal a soraiban. A folytatásban kirobbanthatatlan lett a védelemből, a 2007-2008-as szezonban 25 mérkőzésen, egy évvel később pedig 27 találkozón lépett pályára a csapatban, utóbbi szezonban már 3 gól is fűződött a nevéhez. A 2009-2010-es szezon kulcsfontosságú volt a csapat és az ő életében is. Végigjátszotta a Loki összes BL selejtezős meccsét, melynek végén a csapat kivívta a csoportkörben való szereplés jogát. Sajnos az őszi szezon egy részében sérülés hátráltatta, így csak három csoportmeccset tudott végigjátszani, a bajnokságban pedig összesen 17-szer lépett pályára. Ettől függetlenül emlékezetes marad számára az idény, hiszen mindent megnyert a csapattal.
Nyáron azonban súlyos büntetést kapott Poleksic-csel együtt az UEFA-tól, előbbit kettő, Mészárost másfél évre eltiltották a futballtól. „A Fegyelmi Bizottság álláspontja szerint, (…) a DVSC kettő nemzetközi mérkőzése előtt, ismeretlen személyek megpróbálták rábírni a mérkőzés eredményének befolyásolására. (…) Megállapította továbbá a vizsgálat, hogy a mérkőzések kapcsán nem valósult meg bunda. Mészáros Norbert semmilyen megkeresést nem ismert el, az eljárás során végig és most is következetesen vallja, hogy egyetlen mérkőzéssel kapcsolatban sem keresték meg, így nem követte el a jelentési kötelezettség elmulasztását sem. Az ezzel kapcsolatos bizonyítékainak előterjesztésére csak az eljárás későbbi szakaszában nyílik lehetősége. Mészárost elsőfokon az UEFA Fegyelmi Bizottsága 2011. december hó 31. napjáig terjedő eltiltással és 7.000 euró pénzbüntetéssel sújtotta.” Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy bizonyítottan nem történt bundázás, ám míg Poleksic elismerte a megkeresést, így kétéves eltiltást kapott, addig Mészáros tagadta még a megkeresés tényét is, ennek ellenére az UEFA őt is eltiltotta másfél évre. Ez igen érzékenyen érintette a pályafutása csúcsán lévő, akkoriban 30 éves játékost, akivel kapcsolatban ráadásul már elég gyakran emlegették a lehetséges válogatott behívót is. Mészi egyébként akkoriban a teljes élvonal leggyorsabb játékosának számított, tehát nem csak a védők közt, hanem összességében is ő volt a legfürgébb a honi mezőnyben.
A döntés ellen a klub és a játékos fellebbezett, egészen a Nemzetközi Sportdöntőbíróságig (CAS) vitték az ügyet. A szervezet azonban ismert a nem túl gyors ügyintézéséről, így a meghallgatásra március 10-én került sor, míg ítéletet csak május elején hoztak: „A montenegrói kapus – aki korábban elismerte a megkeresést – enyhítés reményében fordult a CAS-hoz, míg védőnk felmentésben bízott, hiszen egyáltalán nem került kapcsolatba semmiféle mérkőzést befolyásolni szándékozó személlyel. A CAS a mai napon hozott ítéletet, és Mészáros Norbertet felmentette, Vukasin Polekszics büntetését azonban helybenhagyta.” Védőnk az ítélet után így nyilatkozott a klubhonlapnak: „Amikor megtudtam, hogy eltiltottak másfél évre, egy világ omlott össze bennem. Hatalmas dühöt éreztem, rendkívül elkeseredett voltam, hiszen nem tettem semmi rosszat, mégis bűnhődnöm kellett. Leírni is nehéz, mi játszódott le bennem akkor. Természetesen azonnal fellebbeztünk, azonban hiába nem volt ellenem bizonyíték, a másodfokú tárgyaláson helybenhagyták az eltiltást, ami szintén nagyon letaglózott. Nem kívánom senkinek az elmúlt közel egy évet. Ezzel keltem, ezzel feküdtem. Állandóan azt kérdeztem magamtól, hogy miért én? Miért velem történik mindez? Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe?”
Ugyan még néhány mérkőzés hátra volt a szezonból, érthetően nem lépett pályára közel egy éves kihagyás után, helyette két mérkőzésen szerepelt az NB II-es tartalékcsapatban. A következő szezonnak azonban már tiszta lappal indult neki, immár Kondás Elemér vezetésével. A veretlenül megnyert bajnoki címünk évében alapemberként 28 mérkőzésen lépett pályára, a szezon végén pedig bemutatkozhatott a válogatottban is a Csehország elleni 2-1-es győzelem alkalmával. Ezt követően közel másfél évig alapembere volt a nemzeti együttesnek, összesen 9 alkalommal ölthette magára a válogatott szerelését, utolsó mérkőzését 2013 októberében játszotta Andorra ellen. A DVSC-ben viszont továbbra is alapember volt, a 12/13-as évadban 24 bajnokin, a legutolsó bajnoki címünk évében, 2014-ben pedig 23-szor lépett pályára. A következő szezon őszén keveset játszott az NB I-ben, az első fordulókban a nemzetközi megmérettetés, később sérülés miatt nem került be a csapatba, így összességében csak 14 alkalommal lépett pályára.
A 2015-2016-os szezonnak már úgy futott neki, hogy 35. életévében volt, ám így is alapembere tudott maradni a csapatnak, az átszervezett NB I-ben csupán négy meccset mulasztva 29-szer lépett pályára, az ősz nagy részében pedig a csapatkapitányi karszalagot is viselhette (a korábbi években már rendszeresen ő volt az első számú helyettes). Egy szezonnal később is kirobbanthatatlan volt a csapatból, összesen 25 alkalommal lépett pályára a bajnokságban, ez volt a balul sikerült idényünk, aminek végén kis híján kiestünk. A nagy változás az előző szezon elején következett, amikor a gyenge szezonrajtot követően régi-új edzője, Herczeg András a kispadra ültette és Kinyik Ákost tette a csapatba. Fiatal saját nevelésű védőnk pedig élt a lehetőséggel, így Mészáros az ősz jó részén legfeljebb csak csereként állt be pár percekre. Az ősz végére Szatmári megsérült, így többször is a kezdőben találta magát. Tavasszal az egész csapat hullámzóan teljesített, így több alkalommal is betette őt a csapatba Herczeg András, összességében 19 mérkőzésen lépett pályára, de nagyon érződött már játékán, hogy bőven benne van a korban: gyorsasága már jócskán megkopott, és korábbi magabiztossága is kezdett tova tűnni.
Egy nagyon fontos gólja két évvel ezelőttről
Az idei szezon már egyértelműen nem róla szól. Az augusztusban 38. életévét is betöltő Mészi az ősszel csupán két mérkőzésen jutott szóhoz, a Vidi ellen 7 percek kapott, míg a Haladás elleni mérkőzést ismét végigjátszhatta Szatmári gyengélkedése miatt, ám a nyár végén igazolt Pávkovics berobbanása, és Szacsa formajavulása úgy tűnik, hogy végleg partvonalra tette őt, hiszen a kilencedik fordulótól a meccskeretbe is csak egyszer került, amikor Kinyik eltiltása miatt neki kellett leülnie a padra a Vidi ellen. A Magyar Kupában szintén két meccs jutott neki, a BKV Előre és a Vasas elleni párharcot is végigjátszotta.
Elmondhatjuk tehát, hogy pályafutása vészjóslóan a végéhez közelít, és őszintén nem lennénk meglepve, ha a szezon végén szögre akasztaná a cipőjét. Ennek alighanem már bőven itt az ideje, sajnos az elmúlt években már egyáltalán nem tartozott a jobbak közé, amikor pályára lépett. Fantasztikus lenne, ha egy bravúros dobogós helyezéssel tudná lezárni debreceni karrierjét és teljes pályafutását. Óriási elismerés jár neki, hiszen a DVSC történetének egyik legjobb védője lett, úgy, hogy nem is azon a poszton kezdte pályafutását. Alighanem nem is futott volna be ilyen karriert, ha annak idején Beránek nem farag belőle belső védőt. Az eredménysora is bámulatos, hiszen hatszoros magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes, egyszeres ligakupa győztes, ötszörös szuperkupa győztes, és 2016-ban övé lett a szezon legjobb DVSC játékosának járó Zilahi-díj is, emellett pedig már korábban említettem, hogy kilenc alkalommal a válogatottban is pályára lépett, és ez a szám egészen biztosan sokkal magasabb lenne, ha nem lett volna a jogtalan eltiltása.
Egy szó mint száz, örökre beírta magát a DVSC történetébe, ahol egyébként 263 bajnoki fellépésével az örökrangsor hatodik helyén áll, olyan legendák vannak csak előtte a listán, mint Sándor Tamás, Szatmári Csaba, Bernáth Csaba, Sándor Csaba és Dombi Tibor. Remélhetőleg a pályán kívül is hasonló sikerek érik majd, miután búcsút int a profi futballnak.
