Bő két hét és folytatódik az NB I. A DVSC csapatának játékosai ezen a héten mondhatni erőn felül teljesítettek, hiszen hétfőn és kedden is két edzést vezényeltek számukra, míg a többi napokon egy edzésre került sor. Azonban ezzel nem mondtam újat, ilyenkor ez a normális, hiszen ilyenkor lehet egy kis plusz erőnléthez hozzájutni. Nos, ezt a monoton munkát törte meg hétvégén két edzőmérkőzés.
Az első mérkőzésen az NB II 18. helyén tanyázó „szomszédvár” Balmazújváros ellen mérkőztünk meg, amely alaposan kicserélődött a kispadon és játékoskeretben egyaránt, hiszen Bekő Balázs munkáját megköszönték, utódja a horvát Hajduk Split és Slaven Belupo csapatainál is dolgozó 36 éves Toni Golem lett. A tar mester fénykorában védőként megfordult a Ruch Chorzównál, valamint a Górnik Lecznánál is és most mondhatni egy új csapatot igyekszik összerakni, ami kiharcolhatja a másodosztályban maradást. A DVSC ezzel szemben igyekezne megtartani jelenlegi bronzérmes pozícióját a tavasszal. Takács sporttárs kezdő sípszava után a Hrabina – Cikos, Pávkovics, Kinyik, Ferenczi – Jovanovic, Kusnyír, Tőzsér, Varga K. – Nagy K., Avdijaj összetételű hazai csapat nem tétlenkedett sokáig, hiszen már a harmadik percben Tőzsér mesteri passza után Avdijaj volt eredményes. Ezt követően viszont mintha elvágták volna a gólcsapot, hiszen a Loki megfontoltan tartotta a labdát és Ferenczi veszélyes lövése után visszább is vett a tempóból, amire a kis híján ráfizettünk, hiszen kölcsönjátékosunk, Kóródi ígéretes helyzetből megkönyörült Hrabinán és fölé bombázott. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ekkor már gólszerzőnk nem volt a pályán, valamint próbázó cerberusunknak nem igazán volt védeni valója.
A második játékrész elején megvolt rá az esélyünk, hogy hamar eldöntsük a találkozót, de Tőzsér szöglete után Cikos csak a keresztlécet borotválta le. Ezt a domináns játékot az 58. percig prezentáltuk, amikor az utolsó említésre méltó helyzetet, egy Tőzsér szabadrúgást tudtunk feljegyezni. Ezek után beállt több fiatal játékosunk (Szabados, Szabó, Nikitscher, Ujvárosi) csereként, az eredmény pedig már nem is változott. Soványka, egygólos győzelmet arattunk.
A másik meccsen egy nehezebb és jóval rágósabb falat következett számunkra az NB II ötödik helyezettje, a Budaörs ellen. Herczeg András mindkét találkozón vegyes csapatot küldött pályára, ezúttal Nagy S. – Bényei, Szatmári, Mészáros, Barna – Damásdi, Haris, Csősz, Bódi – Takács, Zsóri alkották a kezdőcsapatot. Hiába azonban a nagy mezőnyfölényünk, nagyon jól zárt a vendégek retesze, hiszen sem Takács Tamásnak, sem Zsóri Dánielnek nem volt sok lehetősége helyzetbe kerülni. A 44. percben aztán jött a hidegzuhany a mérkőzést a helyszínen megtekintő szurkolóknak, hiszen Csősz rosszul ért bele egy beadásba, ami a meglepett Nagy felett a hálóban pihent meg. Nem volt érdemtelen a vendégek vezető találata.
Miként a fordulás után a Loki egyenlítőgólja is teljesen megérdemelt volt, egy kapu előtti kavarodás után Takács kaparta ki a gesztenyét Szatmárinak, aki nem hibázott. Ekkor mindenki, köztük én is azt hittem, hogy a lendületben lévő Lokomotív megfordítja a partit, de nagyon görcsösek és statikusak voltak a támadásaink, amit könnyű szerrel visszavert a Budaörs. A 77. percben ráadásul Sajbán lőtt a rövidre gólt Nagy Sanyinak, aki nem volt a helyzet magaslatán a találatnál. Erre csak egy válaszlövésünk volt és az is a kapu fölé szállt Bódi lökete nyomán, így vereségünk megérdemeltnek volt mondható, még ha ritkán is írok le ilyet.
A győztes találat 18:38-tól
A gólok időpontjai: 45:40, 59:50, 1:24:38
Szummázva a történteket: Könyves Norbi távoztával nagyon kelleni fog egy vagy két csatár még ebbe a keretbe, valamint egy jó és megbízható cserekapus, hiszen az eddig „megcsodált” Hrabináról véleményem szerint cseppet sem lehetne megformálni a megbízhatóság mintaszobrát. De cáfoljon rám és akkor megkövetem magamat. Az első találkozón Tőzsér volt a csapat motorja és egyben legjobbja, akit úgy tűnik nem viselt meg a sorozatterhelés, míg a második találkozón látszott Bényei játékán a nagy kihagyás, de nem kérdés, hogy újra formába fog lendülni. Nikitscher kellemes meglepetés volt mindkét találkozón, hiszen egy nagy munkabírású játékosról van szó. A Budaörs elleni mérkőzésen Csősz, Nagy Sanyi valamint Barna kifejezetten rossz napot fogott ki. Aggodalomra nincsen azonban semmi ok, mert még van egy kis időnk kijavítani a hibáinkat és azt mondom, hogy az ilyen problémák inkább még az edzőmeccseken jöjjenek ki, hogy tudjunk aztán csiszolni a játékunkon. Van még mit, az biztos!
