„Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel új sorozatunkban, melynek tizenkettedik részében egykori román támadónk, Radu Sabo következik.
Mai fejjel talán már fel sem fogjuk, mekkora siker volt még 1999-ben a Wolfsburg UEFA-kupás legyőzése. Sajnos továbbjutást ez ugyan nem ért, de megmutattuk, hogy kis csapatként, töredék költségvetésből is fel lehet venni a versenyt egy meghatározó német klubbal. (Persze egy albán másodikkal szemben biztos nekünk sem lett volna esélyünk…)
Ez a siker azonban egyáltalán nem biztos, hogy összejött volna Radu Sabo nélkül, aki elképesztő teljesítményt nyújtott, a második gólja pedig egy olyan élményszámba menő egyéni megoldás volt, amit a vendégek is csak döbbenten lestek. Aki esetleg még nem látta ezt a találatot, annak mindenképpen figyelmébe ajánlom, mert egyrészt megmutatja, miért szerették meg anno annyira a szurkolók román légiósunkat, másrészt talán rávilágít arra is, mi az, ami fájóan hiányzik a jelenlegi csapatunkból.
Nem mehetünk el azonban a hazai élvonalban mutatott remeklése mellett sem szó nélkül: pl. a Fradi elleni emlékezetes 6-1-es sikerből mesterhármassal vette ki a részét.
Hajrá Loki!
Enderson
