LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

A mérkőzés legjobbja #33 – Varga József

“Ha Messi nálunk játszana, mi nyertünk volna” – nyilatkozta egyszer Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője az argentin klasszisról, érzékeltetve, mennyit is jelenthet egy igazán jó (napot kifogó) játékos egy kiélezett helyzetben. Sajnos nekünk, Loki szurkolóknak az utóbbi időben ritkábban adatik meg, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményeknek tapsolhassunk, de azért eléggé sok emlékünk lehet egykori (és jelenlegi) játékosainkkal kapcsolatban, amikor szinte egymaguk jelentették a különbséget az ellenfelünkhöz képest. A nosztalgiázás jegyében most ezeket a mérkőzéseket idézzük fel sorozatunkban, melynek harmincharmadik részében a közönségkedvenc “kis kopasz”, Varga Józsi következik.

Vannak olyan játékosok, akiknél nehéz egy konkrét meccset kiemelni, mert (szinte) mindig hoznak egy kiemelkedő szintet, de adott esetben ezt nem annyira feltűnően teszik. Egy csatárnál könnyű a gólokra emlékezni, egy védekező szerepkörben játszónál viszont csak a legritkább esetben maradnak meg a felszabadítások, jó ütemű becsúszások, remek helyezkedések. Varga Józsi nem túl gyakran szerzett gólt, de akkor általában emlékezeteset és fontosat. Viszont minden meccsén felszántotta a pályát, és sosem ijedt meg egy ellenfelétől sem. Ebben az összeállításban igyekeztem egy olyan találkozót kiválasztani, ahol védekezésben és támadásban is sokat mutatott, ráadásul egy erős ellenfél ellen egy kifejezetten fontos találkozón: DVSC-Levszki Szófia 2-0.

Hiába várhattuk komoly lélektani előnyből az idegenben elért győzelem után a visszavágót, azért egyáltalán nem nyugodhattunk meg, főleg úgy nem, hogy a bolgárok bekezdtek az elején, és egy zúgó kapufával jelezték mindjárt, hogy nem adják fel. Mi más segíthetne ilyenkor, mint egy szerzett gól? Gondolhatta Varga Józsi, aki a visszafelé futó Coulibaly lekészítését gyönyörűen csavarta a hosszú sarokba. Ahogy kell: kifordított lábfejjel, éppen a kapufa mellé. Már a selejtezősorozat korábbi meccsein is szerzett fontos gólokat védekező középpályásunk (a Kalmar ellen oda-vissza), de így sem feltétlen tőle várhattuk ezt a gyönyörű megoldást. Ez a gól pedig óriási lelki előnyt adott a folytatásra, megnyugtatta a csapatot, és Rudolf szintén hatalmas találata után már érezni lehetett, hogy zsebben van a továbbjutás. Abban viszont, hogy ez végül így is történt, fontos szerepet játszott Józsika remek szűrőmunkája is, aminek eredményeként végül kapott gól nélkül abszolváltuk a visszavágót, és jutottunk be a BL csoportkörbe, elérve azt, amiről korábban álmodni sem merünk volna.

Aztán a veretlen szezonban is meghatározó játékosunk tudott lenni Varga Józsi, de ezt követően előbb csak kölcsönbe távozott Angliába, majd később végleg, a nagy rivális Videotonhoz. Sajnos Bódival ellentétben ő azóta sem tért vissza, jelenleg a Puskás Akadémia játékosa, és az utóbbi időben egyre többet bajlódik sérüléssel. Nagyon sajnálom, hogy nem futott be végül külföldi karriert, mert a mentalitásával, megalkuvás nélküli játékával ott is többre vihette volna, mint ami végül lett belőle. Remélem, hogy látjuk még Loki-mezben, de biztosak egyáltalán nem lehetünk benne…

Hajrá Loki!

Enderson