A téli szünet előtti utolsó fordulóban a „városi rangadón” a DEAC csapatát fogadtuk. Első az utolsó ellen, kötelező győzelem, a meccs, amin a listavezetőnek csak veszítenivalója van. Ráadásul a DEAC jó szereplése a Lokinak is érdeke lenne, hogy legyen kivel kooperálnunk jövőre. Így tehát nem lehetett igazán győztesen kijönni ebből a párharcból, de talán kijelenthetjük, hogy sikerült a legelfogadhatóbb végeredményt produkálni.
Az első játékrész eseményeit röviden össze lehet foglalni: folyamatosan beszorítottuk ellenfelünket, szép támadásokat vezettünk, és előbb Szécsi, majd Bárány duplázott. A fordulás előtt aztán a semmiből szépített a DEAC, a védők asszisztálása mellett. Mindent összevetve elégedettek lehettünk a látottakkal, a játék és az eredmény szempontjából is.
Szünetben Baráth helyett Varga, a két gólos Szécsi helyett pedig Pintér érkezett. A második játékrészben látványosan visszavettünk a kényelmes előny birtokában, és inkább csak a DEAC tudott egy-két átlövéssel veszélyeztetni, valamint nálunk Bárány lövését védte a kapus (akit egyébként előtte lerántottak, így simán járhatott volna az esetért büntető). Kondás a biztonság kedvéért a félidő derekán behozta Harist Bódi helyett (illetve érkezett Sós is, aki Ferenczit váltotta), és ezzel el is érte a kívánt célt, innentől annyi minden sem történt, mint korábban. A végén Varga lőtt még egy kapufát, de amúgy szépen le is csorgott a 90 perc: magabiztos, 4-1-es győzelmet arattunk. Ez az eredmény pedig minden szempontból elfogadható: hoztuk a kötelezőt, nem aláztuk meg az ellenfelünket, és egy félidőn át még jól is játszottunk.
A második játékrészt a játékosok szempontjából nem is nagyon értékelném, az első félidőben viszont Szécsi, Bárány és Dzsudzsák is kiemelkedtek. Nálam személy szerint Szécsi volt a meccs embere, még úgy is, hogy le kellett jönnie szünetben a pályáról.
Záró gondolatok:
A meccsről ennél többet feleslegesnek éreznék írni, viszont pár gondolatot szeretnék ejteni a mögöttünk hagyott félszezonról.
1. Elégedettek lehetünk az eddig elért eredményekkel?
Ha előzetesen valaki azt mondja, hogy úgy fordulunk a téli szünetre, hogy meggyőző az előnyünk a tabella 2. helyén álló csapat előtt, azt valószínűleg gondolkozás nélkül bárki aláírta volna. Emiatt azokat nem értem, akik az eredmények miatt fanyalognak, vagy azt gondolják, hogy minden meccsen gáláznunk kellene. Ez egyszerűen nem reális elvárás egy olyan mezőnyben, ahol a csapatok többsége betolja a buszt a kapu elé ellenünk.
Ugyanígy nem értem azokat sem, akik az eddigiek alapján Tőzsért kritizálják. Értem én, hogy a múlt miatt sok a sérelem vele szemben, nekem sem a szívem csücske sok szempontból, de sportigazgatóként, egy NB II-es csapatnál, amelynek a megítélése borzalmas lett sajnos az elmúlt években a játékosok körében, nehéz ennél jobban igazolni. Ezzel együtt azt a döntést is nehéz kétségbe vonni, hogy miért Kondás Elemérre bízták a visszajutást: van már benne tapasztalata (lásd: Kisvárda), jól ismeri a csapatot, a közeget és a játékosokat. Akik azt hiányolják, hogy miért nem épült még jobban újra a csapat, miért vannak még itt csomóan, akik részesei voltak a kiesésnek, meglátásom szerint valahol figyelmen kívül hagyják a realitásokat.
De mégis igazuk van.
2. Elégedettek lehetünk a látottakkal?
A válasz ugyanis erre a kérdésre egy egyértelmű: NEM. Bár az eredmények elfogadhatóak voltak, a játék képe nagy csalódást okozott. Nem látszott a koncepció, nem volt világos, mikor ki miért kapja meg vagy nem kapja meg a lehetőséget, milyen taktikát akarunk játszani, hogyan akarjuk beépíteni a fiatalokat. Persze, voltak közülük, akik ennyi idő után is bizonyítottak és bejátszották magukat a csapatba, de valahogy mégsem tűnt igazán jól megtervezettnek az egész. A kémia továbbra sem működik Kondás és a szurkolók között, és visszaköszönnek a régi hibák (irreális, sablonos nyilatkozatok, indokolatlanul mellőzött játékosok stb.). Kondás Elemér egy igazán nehéz feladvány lehet a klubvezetés számára: még éppen nem annyira rossz, amit csinál, ami egyértelműen a váltást tenné szükségessé, és pont annyira hozza az eredményeket, hogy ne minősüljön utólag irreális és indokolatlan kockázatvállalásnak az esetleges elküldése. Mégis, ha komolyan gondolja Szabó Péter és Tőzsér Dániel az új klubfilozófiát, akkor ez így nem fog működni, és minden pillanat elvesztegetett idő lesz, amíg nem találjuk meg azokat, akikkel tényleg végleg leléphetünk a belterjes, urambátyám rendszer, a langyos vízben lubickolás útjáról. Ehhez viszont nem elég Kondás Elemért elküldeni: új csapatot kell építeni, akár áldozatok árán is.
Emlékszem, még pár évvel ezelőtt, amikor Herczeg Andrással borzalmasan gyengén kezdtük el a szezont, kifakadt, és arról beszélt, hogy úgy nem megy, ha nem vállaljuk fel az ütközéseket, nem küzdünk, nem harcolunk a pályán. Bár valamennyire talán javult azóta e téren a helyzet, főleg a fiataloknak köszönhetően (lásd: Bárány), de mégis, itt van még eléggé sok olyan játékosunk, aki tavaly (vagy azt megelőző szezonjainkban) nem harcolt eléggé, aki csak bizonyos meccseken tette oda magát, aki részese volt a „szentlokis”, alibis meccseinknek. És vannak olyanok is, akik az NB II-ben sem tűnnek eléggé jó focistáknak. Őket egytől egyig el kell előbb-utóbb küldeni ahhoz, hogy egyről a kettőre léphessünk, és ahhoz, hogy a fiatalok tényleg megkaphassák a lehetőséget. Kell egy mag, akik tényleg tudnak és akarnak focizni, a Lokiért küzdeni, és köréjük kell építeni a fiatalokat és jól megválasztott, feltörekvő játékosokat. Kell egy új védelem, gyakorlatilag Korhutot és Kusnyírt leszámítva szinte mindenkit el kell küldeni. Meg kell szabadulni azoktól a focistáinktól, akik hosszabb távon nem tudnak élni a lehetőséggel. Ezen az úton kell járni most télen és aztán jövő nyáron is.
De közben nekünk, szurkolóknak is hatalmas a felelősségünk. Ha azt sem tudjuk reálisan látni és értékelni, ami már működik, ami érték, ami pozitívum, akkor sokkal nehezebb lesz meglépni a klubvezetésnek a kockázatos, de szükséges lépéseket. Nem azért kell ugyanis váltani, amiért nem vertük agyon a teljes mezőnyt, hanem azért, hogy ne a múlt, hanem a jövő felé menjünk tovább.
Hajrá Loki!
Enderson
fotók // dvsc.hu
