Első hazai mérkőzésünkre készültünk az új szezonban, vendégünk pedig a nemzetközi kupában is érdekelt Újpest volt. A lilák egy küzdelmes meccset játszottak hétközben, pluszban még két kulcsemberük is hiányzott, így joggal bizakodhattunk a jó hazai bemutatkozásban. Ez kis híján rosszul sült el, de nagy hajrával egy pontot itthon tartottunk.
A már említett két hiányzója az Újpestnek Beridze és Tallo voltak. Egyenként is igen komoly érvágás lenne a hiányuk, de ketten együtt elég jelentős veszteségnek számítottak a vendégcsapat támadóegységét tekintve. Mi sem a legjobb kezdőnkkel futhattunk ki, hiszen nálunk Deslandes és Bódi nem állt rendelkezésre az alapcsapatból. Három helyen változtattunk a múlt heti kezdőhöz képest, a két hiányzót Nikolic és Szécsi helyettesítette, míg Sós helyén ezúttal Ugrai kapott szerepet. A vendégek támadósorában a két nagy hiányzó ellenére volt azért még egy komoly veszélyt jelentő játékos, akire illett odafigyelnünk, ő pedig a hétközi EKL meccsen is betaláló Croizet volt, aki ezúttal centerként kezdett a liláknál.
A hangulatra nem lehetett panasz, mindkét szurkolótábor szép számban képviseltette magát, a tikkasztó hőséghez igazi meccshangulat társult, a hangos szurkolás mellé füst és piró is dukált mindkét oldalról. A mérkőzést a vendégcsapat kezdte jobban, és már az első percekben komoly veszély alakult ki a kapunk előtt. A negyedik percben még Kosicky nagyot vetődve védett egy szabadrúgást, de két perccel később némileg ő is asszisztált az Újpest vezetőgóljához: Croizet a rá felpasszolt labdával csúnyán becsapta egy lefordulós csellel Nikolicsot, majd ballal tekert kapura, és bár volt erő a lövésben, nem ment annyira sarokra, hogy védhetetlen legyen – Kosicky hozzá is ért, de mintha a keze „élével” ért volna bele a lövésbe, ami így bepattant a kapunkba. A gyors bekapott gól megfogott minket, viszont nagyon hamar jött ismét a VAR-hozta fordulat, Diaby kegyetlenül letalpalta az őt megelőző Bárányt, amire elsőre sárgát kapott, de a videóbírós segítséget kihasználva Bogár Gergő végül a pirosat mutatta fel neki. Félő volt, hogy a kemény belépő után Bárány esetleg nem tudja folytatni, de összedrótozták őt és visszatért a pályára. Az ezt követő negyed órában meddő mezőnyfölényben játszottunk, és bár mi járattuk a labdát, nem lehetett azt érezni, hogy az ellenfél eggyel kevesebb játékossal lenne a pályán.
Nincs vita, jogos a piros, és imádkozzunk, hogy ne legyen súlyos a sérülés
A 28. percben egy jobboldali centerezés után Bárány a háta mögé kapta a bepasszt, a kitámasztásnál viszont aláfordult a bokája (viszont nem az, amit előtte megtapostak), ami után rögtön jelezte, hogy nem tudja folytatni. Tischler váltotta, és sajnos nem nézett ki jól, ahogy betámogatták őt az öltözőbe, félő, hogy hetekre elveszíthettük egy súlyosabb sérülés miatt. Kicsit felelőtlenségnek érzem, hogy nem cserélték már le hamarabb, elővigyázatosságból jobb lett volna talán már az első belépő után lecserélni őt.
Vártam volna, hogy emberelőnyben benyomjuk majd az Újpestet, és idővel kijön majd a fizikális fölényünk is az egyébként is fáradt ellenfél ellen. Nem így lett. Bár a mezőnyfölényünk megvolt, de erre mondják, hogy meddő fölény. Látványosan nem tudtunk mit kezdeni a vendégek védekezésével, középen járattuk a labdát, jellemzően mindenki Dzsudzsákot kereste a labdákkal, hogy ő majd leosztogatja, de őrá még emberhátrányban is komolyan figyeltek a lilák. Statikusságot láttam a csapaton, hiányoztak a váratlan, kreatív megoldások, az egy-az-egy elleni párharcok és a bemozgások, mindenki állva várta a labdát, és csak azután kezdett el futni, hogy már megindult az irányába a passz vagy az indítás. Így sajnos még emberelőnyben is nehéz helyzetet kidolgozni egy jól védekező csapat ellen. A szünetben pont azt beszéltük az admincseten, hogy picit a Pontes-érára hajazott a játékunk, jól nézett ki a sok passz meg a nagy labdabirtoklási fölény, de helyzetekben ez nem mutatkozott meg. Bő 50 perc alatt mindössze egy Szécsi lövésre futotta, ami nem talált kaput, egyébként nagyon veszélyes lehetőségünk sem adódott az első játékrészben.
A második félidőre reménykedtünk egy hasonló fordulatban, mint ami a Kispest ellen is tapasztalható volt, akkor már a kiállítás és a büntető előtt is más szellemben jöttünk ki a folytatásra. Most ez elmaradt, és ezen a félidei Bévárdi-Sós csere sem segített. Ráadásul az 50. percben megkaptuk a második gólt is, némileg a semmiből. A vendégcsapat egyetlen veszélyes játékosa, Croizet Coulibalyt idéző módon csinált hülyét a védőinkből, Nikolicsot és Charlestont is csúnyán megverte egy egyszerű csellel és egy hirtelen ritmusváltással. Megyekettes találat volt, és találó hasonlat, hogy arra hajazott ez, mint mikor a nyolcadikos iskolás gyerek, aki már igazolt focista az egyik helyi csapatban, tesi órán bolondot csinál a két hatodikos hobbifocista ellenfeléből. És még szerencsénk sem volt, mert Croizet lövése elment volna keresztbe a kapunk előtt, ha Charleston nem ér bele…
Így viszont 0-2 volt, és ekkor azt éreztem, hogy ez a hajó elment. 0-1-nél sem néztünk ki jól, és hiába az emberelőny, a kétgólos hátrány már soknak tűnt. A folytatásban újabb cserék érkeztek, Varga Józsit Baráth, az igen gyenge napot kifogó és ezúttal is önzőn játszó Ugrait pedig Soltész váltotta. Kettejük beállítása talán némi lendületet vitt a támadójátékunkba, különösen Soltész vetette bele magát bátran a párharcokba, nem volt rossz bemutatkozás tőle, tekintve, hogy most debütált az NB I-ben. A fordulat a meccs utolsó negyed órájában jött. A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy Sós Bencét ki lehetett volna állítani a 75. percben második sárga lappal egy hasonló taposásért, mint amiért Bévárdi is sárgát kapott a meccs elején. Utána viszont Kastrati kezezett szándékosan, ami szintén második sárgát kellett volna, hogy érjen. Sajnos a VAR ilyen esetekben nem avatkozhat közbe. A megítélt szabadrúgásnál viszont Dzsudzsák és Tischler nagyon szemfülesek voltak, míg az újpesti védők óriásit hibáztak, így a gyorsan elvégzett és beívelt szabadot utóbbi teljesen üresen bólinthatta a kapuba. Volt még hátra bő 15 percünk, így felcsillant a remény a pontszerzésre.
Szinte az egész második félidőben a széleket erőltettük egyébként, és Tischler fejét kerestük a labdákkal. Ez kevés kivétellel nem hozott eredményt, bár volt két olyan lehetősége, ami kis híján gólt ért, egy bevetődésnél kitekert helyzetben sodorta kapura a labdát, egy másik szituációnál pedig a fejesét bravúrral szedte ki Pajovic. A harmadik ilyen szitu viszont meghozta az egyenlítést, a 87. percben Ferenczi baloldali beadására érkezett Tischler, és bár a fejese sarokra ment, érzésem szerint védhető lett volna, de Pajovic valahogy beszerencsétlenkedte. Megvolt az egyenlítés, volt még hátra hosszabbítással együtt 7-8 percünk, így mehettünk a győzelemért is. Az Újpest erre az időszakra már teljesen elfáradt, így igazából nem volt az benne, hogy esetleg egy kontrából elmennek, szóval nem éreztem azt, hogy nagyot kockáztatnánk azzal, ha a folytatásban is lendületben és támadásban maradnánk. Sajnos a győztes gól végül már nem jött össze. A meccs hajrájában volt két kezezés gyanús eset egyébként az újpesti tizenhatoson belül, az első, amit visszanéztek a VAR-al, véleményem szerint nem ért büntetőt, a második viszont, ami után Sós kezezett (és végül ezt fújta le Bogár) szerintem egy visszanézést mindenképp érdemelt volna, mert Sós kezezése előtt az újpesti védő kezéről pattant le a labda.
Összességében szerintem igazságos döntetlen született. Az Újpestnek jár a kalapemelés, hogy bő 80 percet emberhátrányban játszva is kis híján győzni tudtak két kulcsemberüket nélkülözve, miközben előtte pár nappal nemzetközi meccsen léptek pályára. Nekünk azért jár a dicséret, mert kétgólos hátrányban sem adtuk fel, és legalább egy pontot meg tudtunk menteni. Viszont mindkét szurkolótáborban lehet hiányérzet, az újpestiekben azért, mert nem tudták a kétgólos előnyt egy tompán és gyengén játszó ellenfél ellen megtartani, mi pedig azért, hogy szinte egy teljes meccsnyi emberelőnyt nem tudtunk kihasználni, és a döntetlenért is rohannunk kellett a végén. Döntse el mindenki, hogy félig üres, vagy félig teli a pohár, én úgy érzem, hogy a látottak alapján ez most egy megnyert pont volt a részünkről.
A meccs embere nem kérdés, hogy nálam a két gólt szerző Tischler. Sokszor leírtuk őt már az előző szezonban is, de a hajrában Szentlőrincen már egyszer megmentette a seggünket, mint ahogy most is az ő fejesei kellettek az egy ponthoz. Ezek után én semmiképp nem mondanék le róla, egy nagyon jó kiegészítő embere lehet a csapatunknak, és sajnos ha Bárány sérülése súlyos, akkor akár komolyabb szerep is hárulhat rá. Rajta kívül én személy szerint senkit nem tudnék most kiemelni (Soltész nem volt még rossz, de ő későn szállt be), szerintem a csapat nagy része pocsék napot fogott ki, kevés jó egyéni teljesítményt láthattunk, a védelmünk pedig ma is nevetséges hibákat hozott össze. Ha osztanánk még citromdíjat, akkor azt ma Marko Nikolic kapná, akit mindkét gólnál f@szra húztak…
Az kijelenthető, hogy ennél sokkal több kell a folytatásban, mert nem fog mindig minket segíteni a VAR – ezzel nem arra célzok, hogy tolnának minket a játékvezetők, de tény ami tény, ha nincs a videóbíró, akkor nem kizárt, hogy most 0 ponttal és 0-6-os gólkülönbséggel keseregnénk a katasztrofális szezonrajt miatt… Ez persze kritika a játékvezetésre tekintve, de legalább azt elmondhatjuk, hogy a VAR bevezetéséből eddig csak profitáltunk. Persze ne legyen kétségünk afelől, hogy fog majd a szezon során ellenünk is ítélni. Jövő héten viszont megyünk Paksra, akik most ruházták meg a Felcsútot idegenben 6-1-re. Előre félek attól a meccstől ezzel a védelemmel.
