De alighanem az utolsó idén. Tavasszal rásütöttük már ezt a jelzőt a Kisvárda és a Felcsút elleni meccseinkre, a Kecsó elleni meg egyenesen ezüstcsata volt. Most Pakson alighanem tényleg a bronzérem sorsa lesz a tét, ugyanis jó esély mutatkozik arra, hogy e két csapat közül kerüljön majd ki az egyik dobogós. Nézzük, hogy milyen esélyekkel várjuk a véghajrá legfontosabb mérkőzését.
A Vidi elleni győzelemmel kivívtuk a jogot arra, hogy saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, és egy esetleges paksi győzelemmel megelőzzük a tolna megyei csapatot. Ha ez sikerülne, akkor úgy gondolom, hogy már nem engednénk ki a kezünkből bronzot – hiába vár még ránk három kemény meccs három pesti csapat ellen, tartom, hogy egy holnapi siker után már nem hibáznánk. Ha nem sikerül győzni, de nem is kapunk ki, akkor igazából nem történik semmi, legfeljebb győzelme esetén a Felcsút is megérkezik ránk, tehát rendkívül kiélezett maradna a harc, de az esély megmaradna. Ha viszont kikapunk, akkor szerintem elúszik a dobogó, onnantól két meccsnyi távolságra kerülnénk a Pakstól, amit szerintem már nem tudnánk behozni. Nekünk tehát alapvetően az egy pontból kell kiindulni, de ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy nem érdemes kockáztatni a három pont érdekében.
Idén tavasszal még veretlenek vagyunk idegenben. Ki hitte volna ezt ősszel, amikor hazai környezetben gyűjtögettük szorgosan a pontokat, Debrecentől távol viszont alig tudtunk pontot, pontokat szerezni. 2023-ban viszont még nem győzött le minket senki saját pályáján: iksz a Vidi és az Újpest vendégeként, győzelem Kispesten, Kisvárdán, Kövesden és Egerszegen. Ez még akkor is jól mutat, ha az ellenfelek egytől egyig a mezőny második feléhez tartoznak. Úgy gondolom, hogy a recept adott egy esetleges holnapi győzelemhez: ugyanaz a játék és felfogás kell, mint amivel a Kisvárdát és a Mezőkövesdet nulláztuk le. Okos, taktikus játék, és kíméletlen helyzetkihasználás.
Ez persze nagyon nem lesz egyszerű a mezőny legnyíltabb fociját játszó Bognár Gyuri ellen, már csak azért nem, mert az atomvárosiak eddig a 29 forduló alatt csak két mérkőzésen maradtak gól nélkül, igaz ebből az egyik már Bognár visszatérése után, közvetlenül a „debütáló” meccsén történt a Kövesd ellen. Az akkori 0-2-es botlást követően viszont így alakultak sorban a lőtt góljaik fordulóról fordulóra: 4, 3, 2, 3, 2, 3, 2, 2, 3… Ráadásul Varga Barnabás is egy igen komoly streak-ben van, a magyar válogatottban is bemutatkozó támadó az elmúlt négy meccsén 9 (!!!) gólt szerzett… Érzékeltetésképp, házi gólkirályunk, Babunski tart összesen 11-nél – és még ezzel is a jobb mutatókkal rendelkező támadók közé tartozik a mezőnyben. A legkomolyabb feladatunk tehát az ő kikapcsolása lesz, ami azért lássuk be, nem olyan egyszerű, mint amilyennek leírva hangzik. Azt viszont csendben azért megjegyezném, hogy a DVSC védelme egy év alatt a liga legrosszabb védelméből a liga legjobb védelmévé vált – nem csak érzésre, hanem a statisztika is ezt mutatja: a tavaszi szezonban a DVSC kapta a legkevesebb gólt az egész mezőnyben.
Mégis úgy érzem, hogy a két vezetőedző közül a miénk a nagyobb taktikus, és biztos vagyok benne, hogy Blagojevics ki tudja főzni a győztes taktikát a stábjával. Ami már működött Kisvárdán és Mezőkövesden is, ahogy említettem is. Az egerszegi meccset azért nem említem, mert ott Dzsudzsák hiányában célfocit játszottunk három belső védővel, ezt nem hiszem hogy most is meglépnénk. Ennek ellenére szerintem érdemes lenne a szokásosnál is jobban megszervezni a védekezést, mert Bognárék méregfogát ezzel a mentalitással lehet leginkább kihúzni. Ha ugyanis az ellenfél nem megy bele a nyílt sisakos adok-kapokba, hanem stabil védekezésből próbál kontrázgatni, akkor láthatóan jobban szenvednek az ilyen csapatok ellen. Ezen megfontolás mentén nem lepne meg, ha megint egy hibrid felállást vennénk elő, értsd, az egyik szélső védő ismét egy belső védő lenne. Adná magát, hogy ez Romanchuk legyen ismét, és Lagator ebben az esetben a védelem tengelyében játszana, Manrique pedig visszatérne a helyére, a középpályára.
Mégsem érzem, hogy ezt látnánk, egyszerűen azért, mert szerintem szeretnénk a saját játékunkat játszani. És ami működött az előző héten, azon lehet nem is érdemes változtatni. Ezért most ha tippelnem kéne, akkor a múlt heti kezdőt várom pályára futni ezúttal is – meghagyva annak az opciónak a lehetőségét is, amit fentebb levezettem, hiszen ehhez személyi csere nem szükségeltetik, csupán a játékrendszer és a játékosok átszervezése. Az is lehet, hogy óvatosabban kezdünk majd, és csak az eredmény alakulásának tükrében változtatunk az alap taktikánkra – vagy épp fordítva.
Nagyon kíváncsian várom ezt a mérkőzést, szerintem most kivételesen nem fogunk egy sokgólos, élvezetes meccset látni, mint ami általában jellemzi a Paks meccseit. Azt érzem, hogy a meccs képe a mi kottánk szerint fog alakulni, mi diktáljuk majd a tempót, ami szándékosan nem lesz nagy. És valamiért azt érzem, hogy most lenullázzuk ezt a Paksot Varga Barnabásostól, Bognár Gyuristól. Szóval a tippem egy 1-0-ás győzelem – csakúgy mint Kisvárdán és Kövesden.
Berke Balázs vezeti majd a holnap 16:30-kor kezdődő összecsapást – nem rémlik, hogy ő milyen spori, volt-e rossz meccse azok közül, amit nekünk vezetett, de remélhetőleg ezzel nem is kell majd foglalkozni. Szurkoljuk ki a győzelmet, irány a dobogó, hajrá Loki!
