Az év utolsó tétmérkőzésére készülünk, a Kecskemét otthonába látogatunk vasárnap kora délután. Ugyan matematikailag még lehetséges, de gyakorlatilag nincs esély arra, hogy dobogón zárjuk az esztendőt – ehhez győzni kellett volna a múlt héten. Ennek ellenére még mindig van esélyünk jó szájízzel zárni az őszt, márpedig egy Kecskeméten aratott siker egyértelműen ezt jelentené. Fennáll ugyanakkor az a veszély is, hogy vereség esetén keserédes téli szünetre vonulunk – akár úgy is, hogy az alsóházból várjuk a folytatást.
A legutóbbi LokiZóna adásunkban latolgattuk az esélyeket a négymeccses idegenbeli évzáró előtt, és abban egyet értettünk, hogy komoly célok esetén legalább 6-7 pontot kellene gyűjteni ezeken a találkozókon. Három meccs után négy pontnál tartunk, így nem nehéz kiszámolni, hogy a minimális elvárásaink teljesítéséhez győzni kellene Kecskeméten. A gond csak az, hogy véleményem szerint a négy közül ez ígérkezik a legnehezebb mérkőzésnek. Nem feltétlen az ellenfél játékereje miatt (bár szerintem a négy közül messze a Kecsó a legkompaktabb csapat, hiába botladoznak most ősszel), sokkal inkább a körülmények miatt. A kecskeméti pálya állapotát senkinek nem kell bemutatni, az év legrosszabb időszakában utazunk hozzájuk, esős, latyakos idő várható, úgyhogy sárdagasztás incoming. Ez gyakorlatilag meg is ölte a mi alapjátékunkat, és láttuk Kisvárdán, hogy mennyire nehezen alkalmazkodunk az ilyen körülményekhez. Úgyhogy nehéz előzetesen bármit is vizionálni.
Erre persze lehet azt mondani, hogy mindkét csapat szar pályán játszik, de azért más az, ha az egyikük hozzá van szokva, adott esetben nem is feltétlen hátráltatja az alapjátékát (bár a Kecskemét is inkább játszós csapat, szóval ez nem feltétlen igaz az ő esetükben). Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez inkább nekünk lesz hátrány. Szerintem a két csapat játékereje nagyjából hasonló, ezt a megszerzett pontok is tükrözik azért: négy pont a különbség jelenleg, amiből lehet 1, de akár 7 is a forduló végére. A lilák egyébként nyeretlenek az utolsó három meccsükön: Fehéváron 3-3-at játszottak (ez egyébként értékes pont), viszont az MTK-tól otthon kaptak kis 2-1-re, legutóbb pedig Felcsúton kaptak egy hármast. Nincsenek tehát jó formában, de ebben a 12 csapatos mezőnyben ennek a világon semmi jelentősége nincs, ezt már sokszor tapasztalhattuk.
A múlt heti játékunk egyébként biztató volt, az eredmény ellenére is. Előtte viszont Kisvárdán nagyon gyengén játszottunk, és a körülmények miatt én most is inkább egy ahhoz hasonló meccsre számítok. Azzal a különbséggel, hogy a KTE sokkal jobb csapat, mint a Kisvárda, így a hibáink kevésbé maradnak majd büntetlenül. Blagojevics hetek óta nem igazán nyúl bele a csapatba, pedig itt-ott azért nem ártana kis frissítés. Most legalább egy helyen biztosan meg kell majd bontani a csapatot, Lagator ugyanis kisárgázta magát a múlt héten, így a védelemben változtatni kell. Tippre Romanchuk kerül majd be inkább, Mojzis lábában ugyanis kevés meccs van ősszel. Ellenfelünknél is lesz egyébként eltiltott, náluk ráadásul a cséká, Vágó Levente gyűjtötte össze az ötödik sárgáját az előző héten. Visszatérhetett viszont hosszú sérülése után Banó-Szabó Bence, aki legutóbb már a kispadon foglalhatott helyet, és számíthatunk arra, hogy holnap ellenünk visszatér a pályára is, még ha nem is a kezdőcsapat tagjaként. Az előző bajnokit egyébként sérülés miatt kihagyta két válogatott kerettagjuk, Szalai Gábor, és az általunk üldözött Szuhodovszki Soma is, nem bánnám, ha egyikük sem játszhatna holnap.
Szabó István egyébként elismerően nyilatkozott Blagojevicsről: „A Debrecen egy nagyon jó csapat, határozott filozófiával, egy kitűnő edzővel. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Srdjan Blagojevic újítóként érkezett meg a magyar bajnokságba, amit játszik a Debrecennel, az mindenki számára példaértékű. Mondom ezt a legnagyobb tisztelettel, mert a Debrecen fizikálisan és taktikailag is nagyon rendben volt legutóbb az MTK ellen is, balszerencsés vereséget szenvedtek. Remek meccseink voltak eddig rendre ellenük, már az NB II-ben a kupában elkezdődött ez, aztán tavaly is három emlékezetes találkozót vívtunk. Az idei első meccsen volt egy jó félidőnk, de a másodikban azonnal kihasználta a hibáinkat ellenfelünk.” Ezt már a két csapat őszi meccse kapcsán is említettük, hogy a két szakvezető a magyar bajnokság üde színfoltja, hiszen Szabó István is remekül felépítette ezt a Kecskemétet, többnyire „sehol nem jegyzett” játékosokból. Úgyhogy ezúttal is pikáns taktikai csata lehetne ebből, tényleg nagy kár, hogy mindezt az időjárási körülmények felülírhatják.
Készüljünk tehát az év utolsó meccsére, és reménykedjünk abban, hogy sikerül jó szájízzel zárni ezt az egyébként összességében fantasztikusan sikerült esztendőt. Hiszen mondjuk ki, lehet itt akár vereség és alsóházi helyezés is, számomra 2023 mindenképp pozitív összképet mutat, és amit a tavasszal műveltünk, azt évekig nem fogom elfelejteni: újra élmény volt DVSC mérkőzésekre járni, és ez azért még az ősszel is éreztette hatását, még ha az eredmények nem is alakultak jól mindig.
