Végre újraindul a téli szünet után a bajnokság, és szombat kora este a Diósgyőrt fogadjuk hazai pályán. Ha létezik olyan mérkőzés, amit minden lehetséges okból meg kellene nyerni, az ez: félelmetes győzelmi szériánk van hazai pályán a miskolciak ellen, a napokban váratlanul menesztették a vendégek meggyőzően teljesítő edzőjét, Kuznyecovot, ráadásul a három pont megszerzése nagy lendületet is tudna adni a folytatáshoz.
Az más kérdés, hogy éppen az ilyen „meg kell nyerni” mérkőzések tudnak a legnehezebbek lenni. Jelen esetben is érdemes a fenti kijelentéseket árnyalni: ugyan az elmúlt 14 (!) egymást követő hazai bajnokinkon egyaránt itthon tudtuk tartani a DVTK ellen a három pontot, de a legutolsó (és eddigi egyetlen) hazai vereségünk, a 2008-as 1:2 is váratlanul, a semmiből jött (jól emlékszem rá, mivel kint is voltam azon a találkozón). Mondják, hogy egyszer minden sorozat megszakad: reméljük, ez a győzelmi széria nem most fog.
Aztán ott van Kuznyecov esete, akit három nappal az első tavaszi bajnoki előtt, a teljes téli alapozást követően sikerült homályos célozgatások közepette lapátra tenni. Talán a fiatalpercek figyelmen kívül hagyása állhatott a háttérben, de ezt már sosem fogjuk biztosan megtudni. Az mindenesetre általános elv, hogy az edzőváltás nem szokott jól jönni az ellenfélnek, ebben az esetben viszont nem egy hagyományos menesztésről beszélhetünk, így egyáltalán nem biztos, hogy ebből mentálisan profitálnak majd a diósgyőriek.
Nekünk persze elsődlegesen nem ezzel, hanem saját magunkkal kell foglalkoznunk. A télen érkeztek biztató igazolások, gondolok főként Szuhodovszkira és Pellumbira: az ő esetükben nem lepne meg, ha a kezdőben kapnának szerepet.
A győzelem már csak azért is kellene annyira, mint egy falat kenyér, mert elképesztő nehéz február elé nézünk, és nem mindegy, hogy milyen lelkiállapotban megyünk neki a soron következő mérkőzéseknek. Én a magam részéről bízom benne, hogy jobb tavaszt produkálunk majd, mint amilyen az őszi félszezon volt. A klub összességében érezhetően tudatosabban és magasabb polcról igazol játékosokat, mint korábban, és a keret is egyre jobb. Ha sikerül Blagojevic taktikai elképzeléseit hatékonyabban és kiegyensúlyozottabban megvalósítani, akkor bizakodóak lehetünk a folytatás kapcsán.
Az első erőpróbája mindennek az, hogy tudjuk-e hozni a „kötelezőt” holnap 17:30-tól. Ahhoz ugyanis, hogy nagyobbat álmodhassunk, meg kell tudni ezt a lécet is ugrani.
Hajrá, Loki!
Enderson
