Közel kéthónapnyi szünetet követően folytatódnak az NB I küzdelmei. A DVSC a télen alaposan átalakította keretét, a hiányposztokra jöttek újak, a ballaszt távozott. Kieső helyről várjuk a folytatást, és nagyon kemény tavasz elé nézünk: nem vitás, 16 komoly csata vár ránk, ez tényleg egy hadjárat lesz, minden héten háborúval. Első állomás a Nyíregyháza elleni hazai rangadó, ami akár rögtön sorsdöntővé is válhat.
A téli felkészülésből lehet néhány következtetést levonni annak kapcsán, hogy mire számíthatunk El Maestrotól és a csapattól. Az például szinte biztos, hogy Szuhodovszkinak kulcsszerepe lesz ebben a taktikában, és hogy a szélsőjáték nagyjából hanyagolva lesz. Sok függ majd attól, hogy az újak milyen gyorsan illeszkednek majd be, hogy a védelem hogyan muzsikál majd – és egyáltalán kik alkotják majd, főleg a széleken. Jó lenne, ha a sérülések is végre elkerülnének minket, mert alapjaiban határozta meg az őszünket a rengeteg folyamatos sérülés. Ebben a tekintetben nem túl pozitív, hogy az edzőmeccsek során is többen hiányoztak ilyen okból, többek közt az általam legfontosabb láncszemnek titulált Domingues is.
Vannak még lyukak a csapatban, de a foltozgatásra már nem nagyon van idő. Eredmények, pontok kellenek, méghozzá azonnal. És a Szpari elleni meccsnél fontosabb most talán nem is jöhetne. Győzelemmel két pontra feljönnénk rájuk, beérhetnénk a már bennmaradó helyen álló Zetét is. Hadd ne mondjam, hogy mennyire fontos, hogy minél előbb kikerüljünk a kieső zónából, ez lélektanilag sokat jelent. Viszont ha nem sikerül nyerni, ne adj Isten kikapunk, az óriási gödörbe taszíthat, már így rögtön a tavasz elején, főleg ha rápillantunk a további sorsolásunkra a következő hetekre. Mivel én úgy kalkulálok, hogy 35 ponttal már benn lehet maradni, kiszámolható, hogy legalább 22 pontra van szükségünk a tavaszi 16 találkozón. Ez alsó hangon is 6 győzelmet jelent (amihez ebben az esetben még 4 döntetlen kellene, tehát legfeljebb 6 vereség fér bele), és ha abból indulunk ki, hogy ősszel csak 3 meccset nyertünk 17 fellépésből, akkor eléggé rezeg a léc. És ha még azt is hozzátesszük, hogy olyan kulcsfontosságú meccseket nem tudtunk megnyerni, mint az ETO és KTE elleni hazai meccsek, akkor még árnyaltabb a kép.
Az ilyen meccseket, mint a vasárnapi, tavasszal KÖTELEZŐEN nyerni kell. A közvetlen riválisainkat itthon meg kell verni, idegenben pedig nem szabad kikapni ellenük. Lehetnek persze bravúrpontok, mint az ősz végi Fradi-verés, de erre nem alapozhatunk. A 22 megszerzendő pont nagyon sok, de nem lehetetlen – a kettővel ezelőtti bronzos szezonunk utolsó 11 meccsén 23 pontot szereztünk, de az jócskán felülteljesítés volt. Akkor egyébként a 17 tavaszi meccsen 34 pontot zsebeltünk be – ha tehát ott is 16 meccsel számolok, az akkori 31 pont is bravúros. Ahhoz hasonlóra most semmi esélyt nem látok, de azért a 31 és a 22 pont között csak 3 meccsnyi különbség van, ami nem sok. Tehát mindenképp erőn felül kell majd teljesítenünk, nem feltétlenül lesz elég, ha csak a kötelezőket hozzuk – meg egyébként is, nekünk jelenleg mi számít kötelezőnek? Hát a Szpari elleni hazai győzelem mindenképp, úgyhogy így tessenek nekiállni ennek a meccsnek.
Várható kezdőt tekintve a sötétben tapogatózok. Az sem biztos, hogy Megyerivel kezdünk, bár ha egészséges, akkor szerintem ő véd majd. A védelem tengelye erősen kérdéses – három belső védő, vagy kettő? Ha utóbbi, akkor a Lang-Hofmann-Dresko hármasból ki marad ki? Ferenczi és Szécsi a széleken? A középpályások közül kik bevethetők, Malinov, Djurasek sérültek még? Hogyan oldjuk meg Dzsudzsák pótlását? Domingues játszhat, ha igen, akkor milyen poszton? Mi lesz Szuhodovszki szerepe? Ki lesz feltolva Bárány mellé/mögé, ha az edzőmeccseken látott felállásban játszunk, Kocsis Dominik? Rengeteg kérdőjel…
A nem túl baráti kezdési időpont ellenére remélem sokan leszünk és jó hangulat lesz. Nagyon ránk fér a sikerélmény, nem csak a csapatra, de a szurkolókra is. Hosszú tavasz elé nézünk, kellenek az apró sikerek.