Hatalmas havazásban és hidegben érkeztem a Nagyerdei Stadionhoz. Kedvem az sem szegte, hogy mindez délelőtt történt, sem az, hogy öt poszton is olyan játékost nevezett El Maestro a csapatba, akik most először vehették magukra a DVSC mezét tétmérkőzésen. A mai nap ugyanis különleges volt. Végre ismét hozzánk látogatott a Nyíregyháza, és a legyőzésük presztízskérdés volt – no meg a tét sem volt kicsi: győzelemmel ismét bekapcsolódunk a kiesés elkerüléséért zajló eszeveszett versenybe.
Előzetesen a kezdőt illető legfontosabb kérdésnek azt tartottam, hogy Domingues vissza tud-e térni. Ez Dzsudzsák hiányában kulcsfontosságú volt. Az, hogy ott láttam a nevét a többi tíz mellett, bizakodásra adott okot, még ha meghökkentő is volt pár változtatás. Egyrészt, hogy Dreskovic a kispadon sincs, másrészt, hogy Hegyi és Maurides bekerült a kezdőbe. A 4-1-3-2 nem csak papíron létezett, a játékosok a 90 perc során végig e felállás szerint játszottak, a két csatárnak pedig annak ellenére is örültem, hogy Maurides leigazolását nem fogadtam kitörő lelkesedéssel, hiszen több mint két éve nem szerzett gólt, ami egy csatárnál nem a legjobb ajánlólevél. A Lokinál viszont nem a gólszerzéssel volt a legtöbb gond ősszel, sokkal inkább a védelemmel, ezért annál jobban örültem a kimondottan ígéretes Lang-Hofmann kettősnek, de annál veszélyesebbnek, hogy a két szélső hátvéd, Ferenczi és Szécsi eredeti posztjaikon sokkal inkább a a támadásokért feleltek.
Kezdőnk: Hegyi – Szécsi, Lang, Hofmann, Ferenczi – Youga – Szűcs, Szuhodovszki, Domingues – Maurides, Bárány.
Az óriási hóesés ellenére rendben elkezdődött a találkozó. Köszönet érte a pályamunkásoknak, akik meccs előtt, a félidőben, sőt, a 60. perc környékén is hólapátot ragadva igyekeztek megtisztítani a pálya legfontosabb részeit. A csapat mintha csak ezt hálálta volna meg, hamar gólt is szerzett. Youga – a fizikai értelemben legnagyobb téli igazolásunk – beadását fejelte be Bárány a kapuba! A vezetést azonban nem sokáig tartottuk meg, a gólt követő 20-25 perc egyértelműen a Nyíregyházáé volt. Sok-sok lövés, sok-sok Hegyi védés jellemezte ezt az időszakot, no meg Maurides peches öngólja, egy szöglet után ugyanis a válláról pont a kapunkba pattant a labda… 1-1. A hajrához érve már sokkal inkább a mi akaratunk érvényesüt, de Szuhodovszki kihagyta a meccs helyzetét, Domingues lövésénél és Bárány fejesénél pedig bravúrral hárított Tóth Balázs.
A félidőben nem cseréltünk, a Nyíregyháza játékában viszont jelentős változás állt be. Elkezdték tördelni a játékot, nagyon sokat fetrengtek a játékosaik, egyértelművé tették: ez az iksz nekik így tökéletes, nem akarnak semmi többet, mint a még erőteljesebbé váló hóesésben megúszni gól nélkül a következő 45 percet. Esetleg kontrázni egyet, ahogy azt tették a 65. percben, de Medved elől az utolsó pillanatban mentett nagyot Ferenczi. Kár, hogy a csatár aztán úgy belerúgott a lábába, hogy aztán le is kellett cserélni csapatkapitányunkat (balhátvéd híján Vajda jött a helyére). De Bogár látványosan nem akart sárgákkal büntetni, sem később Hofmann eltüntetésekor, sem Szűcs cselsorozata utáni taktikai szabálytalanságnál sem vette ki zsebéből a sárgát. A 72. percben aztán már muszáj volt könyvelnie, amikor Temesvári késett le csúnyán Dominguesről. Az ebből adódó beadást Maurides ekkor még csúnyán fölé fejelte. Senki nem gondolta volna, hogy pár perccel később ő lesz a hős, ráadásul éppen azután, hogy az újonc Malinov és a sérüléséből visszatérő Djurasek is beállt az ezúttal jobb szélen játszó Szűcs és középső irányítóként meglehetősen felejtős teljesítményt nyújtó Szuhodovszki helyére.
Djurasek távoli szabadrúgására csapott le Bárány, közelről kapura tett labdája azonban a kapufán csattant. Ami ekkor még pechnek tűnt, pár pillanattal később már szerencsének, onnan ugyanis Maurides elé pattant, aki közelről kilőtte a hosszú alsót. Hiába domináltuk a második félidőt, helyzetek szempontjából szinte a semmiből jött a találatunk. 2-1! Hatalmas kő esett le a szívünkről a lelátón, nagyon nagy szükségünk volt a gólra.
Tíz perc volt hátra, de nem adtuk meg azt a szívességet, hogy beállunk bekkelni, ugyanúgy játszottunk tovább, mint addig. A nyíregyháziak pár beadáson kívül többet nem is tudtak elérni, főleg a 88. perc után, amikor Dominguest már másodjára állította meg sárga lapot érdemlően Temesvári, mehetett is az öltözőbe. Mi pedig gyorsan ki is használtuk az emberelőnyt, Vajda csent labdát és érte még el épp a vonalon belül, a biciklicsel utáni centerezésére pedig Maurides érkezett és klasszis mozdulattal lőtte ki a rövid alsót. Eldőlt a találkozó, 3-1-re nyertünk, ezzel visszavágtunk a Nyíregyházának, és hiába vagyunk még mindig a kiesőzónában, jöhetett a fieszta a lelátón, 8000 néző előtt: ismét versenyben vagyunk a bennmaradásért!
Ki volt a legjobb játékosunk? Nehéz kérdés. A hős egyértelműen Maurides lett, öngólja után lőtt két gólt; de Bárány is szerzett találatot, plusz a kapufa segítségével adott egy gólpasszt is. A második félidőben Domingues tarthatatlan volt, kiállítást is harcolt ki. Youga mezőnymunkája rendkívüli volt, ráadásul gólpasszt is elért, plusz én kiemelném rajtuk kívül Hegyit és Langot is. Azonban ahogy már megszokhattátok, csak 3 játékost jelölhettek, döntsetek bölcsen!
De vajon elég lesz-e ez a teljesítmény ahhoz, hogy rövid időn belül ki is kerüljünk a kiesőjelöltek közül? Ez a kérdés ma nem csak a szélsőséges időjárási körülmények miatt maradt megválaszolatlan. Bár a védelem sokkal jobbnak tűnt, mint ősszel, de az ellenfelünk a második félidőben teljesen felhagyott a támadásokkal, amiben pedig mi sem tudtunk igazán sok és komoly helyzetig eljutni. Az tetszetős volt, hogy dominálunk, hogy vannak szép passzaink, keresztlabdáink, hogy nem Bárány küzd egyedül, hanem a többiek is kiveszik részüket a párharcokból, de talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Nyíregyházánál szinte csak erősebb ellenfelekkel fogunk szembenézni.
Én mégis bizakodó vagyok a jövőt illetően, mert a mindent egy lapra feltett taktika működött és győzelmet hozott. Az érkezőink mindegyikével elégedett vagyok, Hegyi és Lang hiba nélkül játszott, Hofmann képességileg szintén rendben van, Youga azt hozta, amit az edzőmeccseket látva vártam tőle, Mauridesnek pedig nem kellettek hetek-hónapok, hogy játékba lendüljön a hosszú kihagyása után, mezőnyben is hasznos volt, helyzeteit pedig tökéletesen használta ki. És ebbe még az is belefér, ha mondjuk Szuhodovszki nem brillírozik, hiszen Dzsudzsák jövő héten már ismét játszhat az MTK ellen, Malinov és Djurasek is bevethető a látottak alapján, a védelembe pedig ha valóban igazolunk egy jobbhátvédet, Ferenczi sérülése pedig nem súlyos, akkor ez egy olyan keret, aminek papíron simán benn kéne maradnia az NB I-ben. A lényegi dolgok viszont a pályán dőlnek el, úgyhogy továbbra is:
Hajrá, Loki!
Csibu