Vasárnap a forduló zárómérkőzésén hazai pályán fogadjuk azt a Ferencvárost, akikkel a 2016/17-es idény óta most először (!) fordul elő, hogy a 22. forduló végén nem vezetik a bajnokságot. Nem is nyerték meg akkor a bajnoki címet. Nagyobb gond, hogy a DVSC továbbra is a kiesőzónában tartózkodik és a múlt nem sok jót ígér: legutóbb a 2020/21-es évben tudott bennmaradni olyan csapat (a Honvéd), amelyik a 22. forduló végén a kiesőzónában dekkolt. És most ez a két csapat találkozik. Mindkettőnek kell a győzelem, a döntetlennel járó egy pont csak egy elvesztegetett fordulót jelentene. Ezért is lesz igazán izgalmas a Loki-Fradi!
Ez most más lesz. Legalábbis, ha a korábbi Loki-Fradi meccsekhez viszonyítunk. Az őszi 5-4-es őrület megismétlődése kizárt, a 2024-es és 2023-as tavaszi vereségünk pedig egy sokkal jobb Fradi ellen esett. Az a Fradi, amelyik most látogat a Nagyerdei Stadionba egyáltalán nem tűnik verhetetlen alakulatnak, tavaszi NK szereplésük ide, vagy oda. Idén egyelőre csak a Fehérvárt verték meg, a Paks, Felcsút, MTK, ETO négyes ellen összesen 2 pontot szereztek. Házi gólkirályuk, Varga Barnabás visszatérése azért óvatosságra int, ahogy az is, hogy pont ezen a héten pihenhették ki magukat igazán a kettős terhelés alól: a nemzetközi porondtól már elköszöntek, a Magyar Kupa mérkőzésüket pedig előző héten tudták le.
Ez most más lesz. Legalábbis, ha az előző heti Fehérvár elleni meccshez viszonyítok. Akkori ellenfelünk semmi másra nem törekedett, mint a védekezésre, a pontszerzésre, a döntetlenre, és lezárva a pálya közepét, nem hagytak más lehetőséget a csapatunknak, mint az ívelgetést. Ez pont ellentétes a Fradi játékával, akiknek ez a meccs papírforma győzelemnek kellene lennie. Ahhoz pedig, hogy ezt megakadályozzuk, nekünk egy sokkal masszívabb, védekezőbb szemléletű focit kell választanunk, ahol a kulcs a gyors ellentámadások megvalósításában lehet, elsősorban Dominguesre építve.
Ez most más lesz. Legalábbis, ha a Paks elleni meccsre gondolok. A Fehérvár elleni kudarc ugyanis átírta a csapat terveit. A Paks elleni vereség utáni Dzsudzsák nyilatkozat egyértelművé tette, hogy a dobogósokkal játszott meccsek kevésbé számítanak, nem velük versenyzünk, nem őket kell megvernünk. Ez igaz is lenne, de 5 pontos hátrányban már nem engedhetjük meg azt, hogy erre alapozva elengedhessük a Fradi elleni meccset, különben még az is megeshet, hogy nem hogy csökken, hanem nő a távolság a kiesőzóna és a 10. helyezett között, sőt, még a Kecskemét is megelőzhet minket… A fordulóban ugyanis Kecskemét-Fehérvár, ZTE-MTK és Nyíregyháza-ETO mérkőzések is lesznek, és minimum egy-egy döntetlenre mindhárom kiesőjelöltet képesnek tartom.
Ez most más lesz. Legalábbis, ha a legutóbbi kiesésünkre gondolok. Öt évvel ezelőtt a 22. forduló végén a 8. helyen álltunk, 8 (!) győzelemmel, hat pontra a kiesőzónától, 36-41-es gólkülönbséggel. Ahhoz képest most minden mutatónk rosszabb, de óriási különbség, hogy Máté Csaba menesztésével hamarabb ébredt rá a klub, hogy nagy a baj. Öt éve ilyenkor a klub alkalmazottai, játékosai, vezetői sem nagyon akarták elhinni, hogy óriási bajok vannak, és ha nem vigyázunk, év végén kiesünk. A nyolcadik hely – az egyre több vereség ellenére – nyugtatóan hatott. A 23. fordulóban akkor is a Fradival találkoztunk (idegenben), és botrányosan játszottunk, Kinyik öngólt szerzett és simán kikaptunk. Abból a csapatból csak Szécsi, Kusnyír és Ferenczi maradt hírmondónak, utóbbi kettő azonban jelenleg sérült. (Mennyit változott a keretünk 5 év alatt, elképesztő!) Éppen ezért lesz más ez a találkozó. Mert mindenki jól tudja, hogy az életünkért küzdünk. Nem ringathatja magát senki abba a tévképzetbe, amit még ősz elején is hangoztattak többen a klubnál, hogy „céljaink nem változtak”. Ettől még a bennmaradás nem lehetetlen és nem reménytelen. A Fehérvár elleni borzasztó kilencven perc ellenére is tartom, hogy ez a keret fényévekkel jobb, mint az öt évvel ezelőtti (aki nem hiszi, járjon utána, de csak saját felelősségre). De eljutottunk oda, hogy kellenek az extra pontok. Ha pedig épp a Fradi jön, hát jöjjön! Akkor most ellenük kell extrát hozni.
A foci szépsége, hogy lehetetlen megmondani, hozzuk-e, függetlenül attól, ezúttal kiket jelöl kezdőbe El Maestro. Youga pótlása lehet a legnagyobb problémaforrás. Nem lepődnék meg rajta, ha váratlanul Kocsis Gergőt is látnánk a pályán akár mint védekező középpályás, akár mint belső védő; de azon sem, ha Szűcs eggyel hátrébb játszva segítene Malinovnak vagy Djuraseknek. Csatárfronton reméljük Bárány már jobb állapotban lesz. Castegren eddig nem győzött meg, szerintem ezúttal Szécsi kezd majd a helyén. Bárki is játsszon, maximumot kell nyújtania, ennyi minimum kijár a kilátogató szurkolóknak, és persze ne felejtsük azt se, hogy pár napra rá születésnapos a DVSC, amihez most egy szuper kezdeményezés is társul. Én biztosan egész nap Loki-mezben leszek majd nem csak a Fradi ellen, hanem március 12-én is, bármi is történjen vasárnap és bármi is történjen a szezon hátralévő részén.
Hiszen a szívünk, a vérünk a Lokié!
Csibu
