Ma este kulcsfontosságú mérkőzéshez érkeztünk. Kecskeméten lépünk pályára, ellenfelünk pedig szintén kiesőhelyen áll. Bár a döntetlen tűnik a legreálisabb forgatókönyvnek, mindkét csapatnak úgy kell a három pont mint egy falat kenyér, ezért különösen izgalmas mérkőzésre és végjátékra számítok.
Minden most kezdődik el, mert egy mai győzelemmel vissza lehet jönni a játékba, egy mai győzelemmel lehet bizonyítani, egy mai győzelemmel vissza lehet nyerni az önbizalmunkat és új bajnokság kezdődik számunkra, ahol még van remény. De minden most kezdődik el akkor is, ha kikapunk, csak akkor az új kezdet már nem az NB I-es szezonunkról, hanem az idényben meghozott döntésekkel való szembenézéséről, a kudarc feldolgozásáról, a közelgő NB II-ről kell, hogy szóljon.
Mielőtt még nagyon bizakodni kezdenénk, muszáj azzal kezdeni, hogy a csapatot folyamatosan egyre komolyabb sérülések sújtják. Jelen állás szerint az NB I-es rutinnal nem rendelkező Pálfinak kell védenie, ami persze elsülhet jól is, de önmagában elég nagy kockázati tényező. Ferenczi és Kusnyír továbbra is sérült, a középpályáról Szűcs sem bevethető és Maurides játéka is kérdéses, miközben sem Vajda, sem Bárány nincs 100%-os állapotban. Várhatóan ezért az ETO elleni rendszert fogjuk elővenni, öt védő, magas letámadás. Kulcskérdés lesz, hogy Dzsudzsák villantson, hogy Domingues helyzetkihasználása jobb legyen mint az ETO ellen, és hogy a védelemnek jól besegítsen a Malinov-Youga középső középpálya. Meglepetésfaktor lehet Szuhodovszki játéka, aki korábbi csapata ellen lép pályára, és novemberben is betalált ellenük.
Bárki és bármilyen állapotban lép pályára, remélem átérzi a súlyát ennek a mai mérkőzésnek és ennek megfelelő teljesítményt nyújt. Ezt nem tehernek, hanem egy komoly lehetőségnek érzi, és él a bizalommal. Nagyon fogok szurkolni, de nagyon féltem a csapatot. Győzni kell!
Hajrá, Loki!
Csibu
