A DVSC – DVTK keleti rangadók az utóbbi időkben „barátságos” hangulatú összecsapásokká alakultak át, legalábbis szurkolói részről. A két tábor az elmúlt években szorosra fűzte a kapcsolatot egymással, ennek részeként a szombati meccs előtt például közös vonulás lesz majd a két szurkolótábortól. Viszont jelen pillanatban az nem fér bele nekünk, hogy a pályán is barátságosan bánjunk a Diókkal. Egyrészt a pillanatnyi pozíciónkból kifolyólag, másrészt pedig azért, mert közel öt éve nyertünk utoljára ellenük.
Pedig a Diósgyőr ellen legendásan jó az örökmérlegünk, elég ha csak annyit említek, hogy az eddigi 63 egymás elleni NB I-es meccsből csak 13-at nyert meg a miskolci csapat, szemben a mi 39 sikerünkkel. Debrecenben még nyomasztóbb a fölényünk, az őszi 0-1-et megelőzően csak egyetlen egyszer, 2008-ban tudtak itt győzni. Mellé becsusszant még nekik négy döntetlen, az összes többi meccset megnyertük. 2010 és 2020 között például egy elképesztő, 14 meccses győzelmi szériát futottunk ellenük hazai környezetben. Ez tört meg előbb tavaly februárban a 2-2-re végződő meccsen, amit tovább rontott az őszi vereség. Ezzel már öt meccse nyeretlenek vagyunk a Diók ellen, az utolsó sikerünket még a kiesésünk évében arattuk ellenük itthon, akkor 4-0-ra győztünk.
A két csapat idei formája meglehetősen eltérő, a vendégségbe érkező rivális 36 ponttal a tabella 6. helyén áll, abszolút a középmezőnyben. Sem előre, sem hátrafelé nem nagyon kell tekintgetniük: a kieső helytől (azaz éppen tőlünk) 13 pontra vannak, a dobogótól pedig 9-re. Persze ha úgy kalkulálnak, hogy a negyedik hely is nemzetközi szereplést érhet, és szeretnék is magukat megmérettetni, akkor nem ledolgozhatatlan a jelenlegi négypontos hátrányuk. Nemrégiben edzőváltáson estek egyébként át, a litván Dambrauskas irányításával 1-2-1-es mérlegük van: győzelem a Felcsút ellen, döntetlen a Vidivel és a Fradival, vereség a Pakstól.
Mi egy ötmeccses nyeretlen szériát zártunk le Kecskeméten, van tehát mire építenünk. Őszintén remélem, hogy a kecskemétiek „szimpatikus” óvása semmilyen tekintetben nem zavarta meg a felkészülésünket erre a mérkőzésre. A játékosok egyébként sem tehetnek semmit az ügy érdekében, ezt a meccset a zöld asztalnál kell megnyernie a menedzsmentünknek (ami felől egyébként kétségem sincs). Remélhetőleg ez az egy hét ismét lehetőséget adott, hogy a sérüléssel bajlódó játékosiank jobb állapotba kerüljenek – így Vajda, Youga, Maurides és Bárány is teljesen egészségesen vághasson neki ennek a meccsnek. Igazából változást csak egyetlen poszton várok a múlt heti győztes meccshez képest, ez pedig egy elég fontos pozíció. A kezdőbe várom ugyanis a héten szerződtetett Suicsi Gondát. Pálfi Donáton semmi nem múlt Kecskeméten, de megmondom őszintén, nyugodtabb lennék, ha a rutinos japán hálóőr védene szombaton, illetve a szezon hátralévő részében.
Mindezen előzmények mellett egy jó hangulatú, jó időben megrendezett meccset várok, méghozzá hazai győzelemmel és előzéssel a tabellán. Ideje kilépnünk a vonal alól!
