Jelenleg is zajlik a világbajnokság Németországban, emiatt a bajnokságban is hosszabb szünetet tartanak. Legutóbb megnéztük, hogyan szerepeltek csapataink Európa kézilabda porondján, mi vezethetett oda, hogy nincs magyar csapat az EHF kupa csoportkörében. Most azonban a hazai bajnokságra terelődik figyelmünk. A DVSC-TVP nyolc forduló lejátszása után a tabella 10. pozícióját foglalja el.
A szezon kezdete előtt ettől garantáltan jobbat remélhettünk, aztán a sors olyan forgatókönyvet írt számunkra aminek néhány lapját szívesen kitépnénk. Az első meccsünkön (melyet a negyedik fordulóból hoztunk előre az ETO BL meccse miatt) vereséget szenvedtünk. Méghozzá nem is akármilyet… kis túlzással ki lehetne jelenteni, a Rába-partiak feltörölték velünk az Audi Aréna padlóját. Megsemmisítő, húszgólos különbséggel zárult az a találkozó, sovány vigasz számunkra, hogy van olyan gárda, akit ennél is jobban kiütött az ETO (habár a Lokinak nem a Vasashoz kellene hasonlítania magát ezen a téren sem). Ezek után Kecskemétre vezetett utunk a bajnokság tényleges első fordulójában. A házigazdák az újoncok lelkesedésével vetették bele magukat a mérkőzésbe. Emlékszem, ott álltam a lelátón és nem akartam hinni a szememnek, hogy öt góllal vezet a KNKSE! Ekkor már csak szűk húsz perc volt hátra az összecsapásból. Egyik pillanatról a másikra azonban fellobbant a tűz, a lányok elkezdtek felzárkózni, hamar ledolgozták hátrányukat és már a vezetést is megszerezték, végül nehezen a győzelmet is. Akkoriban is mondogattuk, ez nem fog beleférni a későbbiekben, a többi csapat ezt kegyetlenül megbosszulja majd. Hazai pályán kaptuk az újabb pofont a Siófok alakulatától. Fáj a vereség, mert ha veszítünk, annak sose tudunk örülni, de a vereség mikéntje még fájóbb, mint maga a tény, hogy alulmaradtunk riválisunkkal szemben. Olyan könnyedén vitte el a két pontot a Hódosból az SKC, mintha ez csak egy szimpla edzőmeccs lenne számukra.
Az a szép a kézilabdában (is), hogy hamar jön a következő meccs, amin ki lehet javítani a hibákat, megmutatni mire is vagyunk képesek. Remek példa erre a Vác elleni összecsapásunk, ahol bár nem játszottunk csúcsformában, mégis a lányok egymásért, a csapatért, a klubért, a szurkolókért harcoltak. Kemény munkájuknak meg is lett a gyümölcse egy győzelem formájában. Ezzel a diadallal megindulunk fölfelé, gondoltuk mi szurkolók (és lehet a szakmai stáb és a vezetőség is). Azonban rá kellett döbbennünk, ez nem a mi kívánságműsorunk. Az Alba Fehérvár gárdája látogatott a Cívisvárosba, két pont reményében érkeztek és sajnos két ponttal távoztak. Újabb vereség hazai pályán, akkoriban a játékunkat a technikai hibák sokasága jellemezte. Lépéshibák, belemenések, pontatlan passzok, gyors gólokat kaptunk, védekezésünk hibáit támadójátékunk sem tudja minden meccsen kompenzálni (lásd Nyíradony elleni első félidő, idegenbeli EHF találkozók). Az a baj ezzel a vereséggel, hogy komoly lépéshátrányba kerülünk a fehérváriakkal szemben, aminek még nagy jelentősége lehet a szezon vége felé.
Ezek után utaztunk Érdre, ismét egy idegenbeli meccs, számunkra itt sem termett babér, újabb strigulát húzhatunk be a vereségeinkhez. Ez a meccs is hűen tükrözte, milyen időszakot él meg csapatunk. Hamar, akár már a mérkőzések elején, vagy az első félidőben olyan hátrányt szedünk össze, amit ledolgozni már nem tudunk, csak kozmetikázni. Éppen ilyen volt az Érd elleni találkozó második fele is, ahol a nagy hátrányunkat sikerült csökkenteni, elkerülve ezáltal egy újabb nagy vereséget… Hazai környezetben két vállra fektettük a Budaörs csapatát, ezzel a győzelemmel is tisztelegve Debrecen első (és eddigi egyetlen) bajnokcsapata előtt! Magáról a mérkőzésről nem írnék, mert nem egy olyan meccs alakult ki ebből a párosításból amire hosszú évek múltán is emlékezni fogunk, hogy na ez igen, ez egy nagy diadal volt! Legutóbb pedig a Dunaújvárosi Kohász látott minket vendégül a K&H Ligában. Ezen találkozót pont a Craiova elleni párharc összecsapásai között rendezték meg a novemberi meccsdömpingben. Tartalékoltunk volna a románok ellen? Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy bár az első félidőben még partiban voltunk a Kohásszal, de a második félidőben nagyobb sebességi fokozatra kapcsoló házigazdákkal nem tudtuk tartani a lépést. Vagyis egy újabb vereséggel zártuk a bajnokság első harmadát. Még van hátra tizennyolc forduló, vagyis még adott a lehetőség a felzárkózásra.
A következő fordulókban a Ferencvárost leszámítva, olyan csapatokkal találkozunk ahol a két pontot itthon kell tartani és idegenből is el kell hozni. Még ebben az évben (december 30.) fogadjuk a Békéscsabát, azon a meccsen kötelező a győzelem, más forgatókönyv egyszerűen nem jöhet számításba. Ezután a Fradi vendégei leszünk, majd hazai pályán fogadjuk a Vasas gárdáját, utazunk Kisvárdára és jön az MTK. Ebben az időszakban kell a pontokat gyűjtögetnünk szorgalmasan, ugyanis csapatunk többre hivatott annál, hogy csak a 10. pozícióban szerénykedjünk. Garancia lehet az előrelépésre Karyna Yezhykava felépülése. Átlövőnk kiválásával megsebzett vadhoz hasonlított leginkább szeretett csapatunk. Azonban fehérorosz légiósunk visszatérésével belső sorunk igen komoly erőt fog képviselni. Juli Lima is egyre jobban megszokhatja a közeget (Tone egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, január környékétől várható, hogy „Zsülire” meghatározó szerep hárulhat egy-egy mérkőzésen).
Térjünk rá arra a gondolatra, hogy miért is várhattunk sikeresebb szezonkezdetet, mint ami végül is lett belőle. Kölcsönvettük a friss BL győztes ETO balszélsőjét, Hársfalvi Julcsit, aki többek között az ankéton is kiemelte, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy sikeres évet zárjunk. Leigazoltuk Lotte Grigelt, aki a dán válogatottban meghatározó egyéniség, függetlenül attól, hogy felemásra sikeredett az előző idénye a Rosztov-Donnál. Loki mezt öltött magára Arna Sif Pálsdóttir is, aki rendszeresen tagja az izlandi válogatott keretnek. Illetve nálunk folytatja pályafutást a brazil gólkirálynő Juliana Lima. Lehet még nem a jelen, de a jövő egyik kulcsfigurája lehet. Román Dorinában is minden megvan ahhoz, hogy a Lokiban beteljesedjenek álmai. Nem szabad elfelejteni a román kézilabdázás egyik legnagyobb tehetségének kikiáltott Madalina Zamfirescu Debrecenbe igazolását sem. Kiváló kapusaink vannak Lajtos és Horváth-Pásztor személyeiben. Kelemen Vica és Sirián Szedi is többször utazhatott a magyar válogatott bő keretének összetartásaira. Van egy remek iráynító-átlövőnk Karyna személyében. Szépen megfogalmaztam, mire alapozva vártuk az új idény kezdetét.
És én még most is azt mondom, a lányok sokkal többre képesek. Sajnos azonban a sérülések és a formaingadozások megmutatták, hogy sok munkát, türelmet igényel még ez a kicserélődött keret. Ne várjunk csodát egyik napról a másikra. Bízhatunk a csodában, azonban jobb ha lépésről lépésre haladva érjük el céljainkat. Helyzetünkre illik a mondás, miszerint jobb néha egyet hátralépni, hogy aztán többet lépjünk előre. Nagyon fontos, hogy mindenben támogassuk a lányokat, mert ha csapat és szurkolói közösen harcolnak, akkor nem jöhet olyan akadály amire ne tudnánk megoldást találni! Fejlődni mindig lehet, sőt kell is! Minden nap lehet valami újat megtapasztalni, megtanulni. Lehetne hosszasan sorolni milyen hibákat követtünk el eddig, de tisztában van ezzel Tone Tislej is. Vezetőedzőnk rutinjára, tudására alapozva kimondhatjuk, nem lehet leírni még ezt a szezont, bár nehézségek vannak és lesznek is, néha a szerencse sincs velünk jó példa erre, hogy az MK menetelésünk újabb ütközetét az Érd ellen idegenben kell megvívnunk.
Ahhoz, hogy előrelépjünk nélkülözhetetlen, hogy mindenki maximálisan odategye magát minden mérkőzés minden percében! Mindent bele lányok!
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
