Hosszabb szünet következik a bajnokságban, sok mindenre fel lehet majd használni az előttünk álló heteket. Sajnos rossz szájízzel vonulhatunk pihenőre, ugyanis a Vác elleni meccsünk nagyon gyengén sikerült. Reméljük, hogy tudjuk rendezni a sorokat, és megmenthetjük a szezon hátralévő részét!
Legutóbb Vácon lépett pályára csapatunk, pontszerzés reményében vágtunk neki az összecsapásnak. Remek kiindulási alap lehetett volna az azt megelőző siófoki bajnoki, ahol a szezon legjobb idegenbeli teljesítményét mutatták be a piros fehér mezes hölgyek (akik akkor és most is kék dresszben meccseltek). A találkozó utolsó harmadában akkor a Balaton partiak bizonyultak jobbnak és így otthon tartották a két pontot. Szombaton azonban még annyi babér sem termett nekünk, mint reméltük. Megfogyatkozott kerettel vágtunk neki az újabb idegenbeli túrának, Grigel továbbra is maródi, illetve Yezhykava sem volt bevethető. Fehérorosz légiósunkat ismét műteni kellett, Jeca Despotovicot pedig a múlt héten érte utol a betegség, több edzést is kihagyott, emiatt nem volt száz százalékos állapotban. Nem irigyeljük ebben a helyzetben vezetőedzőnket, Vida Gergőt akinek abból kell főznie ami marad. Kissé abszurdnak hangozhat ez a kijelentés, azonban maximálisan igaz. Reménykedtem, hogy egyszer nekünk is lehet szerencsénk, nem lehetünk mindig mi a szimpatikus vesztes, aki asszisztál a házigazdák játékához. Egyszer majd biztos átlépjük saját árnyékunkat. Ez azonban nem múlt hét szombaton következett be.
Megsemmisítő vereséget szenvedtünk közvetlen riválisunktól. Egy olyan csapattól, akit ősszel szívvel-lélekkel küzdve sikerült legyőzni. A Vác elleni összecsapáson egyszer sem sikerült vezetnünk, végig a házigazdáknál volt az előny. Csaknem egy hét távlatából már többször átgondolva írhatom le, hogy mennyire csalódott vagyok még mindig a látottak miatt. Olyan könnyen és felszabadultan játszottak Szilágyi Zoltán tanítványai, amit mi saját csapatunktól talán még nem is láthattunk ebben az idényben. Ecsetelhetném, hogy milyen volt ez az összecsapás, azonban úgy vélem mindannyian egyetértünk abban, jobb lesz, ha ezt a gyötrelmet minél hamarabb megpróbáljuk a memóriánk egyik eldugott sarkába elhelyezni. Szép nyelv a magyar, rengeteg jelzőt lehetne adni ennek a találkozónak, azonban mégis megelégszem egy általam már használt szófordulattal: ”Idegenben nem megy”.
Azonban mégis úgy érzem nem hagyhatom ki az összefoglalóból Sirián Szedi megdicsérését. Beállósunk öt gólt szerzett, rendre megjátszható volt, és most is biztos kézzel értékesítette lehetőségeit. Ezt a játékot hiányoltam már a szezon elejétől. Az elmúlt két meccsen végre kijött a lépés Szedinek, így tovább! A hátralévő meccseken is tegyél meg minden tőled telhetőt értünk! Jár az elismerés Csáki Vikinek is, csereként beállva gólokat szerzett, heteseket harcolt ki. Több esetben róla állították ki a hazaiak játékosát. Büntetőinél kissé megremegett a keze, vagy épp a lába, ugyanakkor nem férhet kétség hozzá, csapatunk legjobbja volt a mérkőzés napján 32. születésnapját ünneplő szélsőnk! Ha már a dicséreteket osztogatom, most is beírhatunk egy piros pontot Despotovicnak is. Jelena még nem volt teljesen egészséges, mégis összehozott öt gólt. Ugyan ezúttal többet hibázott, mint tőle megszokhattuk, de ne nehezteljünk rá. Ha ő sem tudja vállalni a játékot, valószínűleg még nagyobb arányú vereséget szenvedtünk volna el.
Vác – DVSC-TVP 35:28 (17:10)
Újabb vereségünk azt jelenti, hogy búcsút mondhatunk a tabella felsőházának. Jelentős lépéshátrányban vagyunk az előttünk állókhoz képest, a jelenlegi hatodik Kisvárda öt ponttal többet gyűjtött egyel kevesebb találkozón, mint mi. A Vác is meglógni látszik, őket négy pont hátránnyal követjük. Bízhatunk abban, hogy az ellenfeleink buknak, ezáltal megmaradna az esélyünk feljebb lépni, de sajnos a mi sorsolásunk sem a legkönnyebb. Rangadók várnak ránk idegenben és a hazai meccseinken sem minden esetben mi vagyunk az esélyesek (Érd, DKKA, FTC). Hátrafelé is néznünk kell sajnos, következő ellenfelünk az Alba Fehérvár lesz, Székesfehérváron kell majd játszania Horváth-Pászor Bettiéknek. Egy újabb vereséggel a tabella kilencedik helyén találhatjuk magunkat. Mivel a Győr elleni meccsünket már lejátszottuk így legközelebb csak a válogatott szünet után, március 31-én lépünk pályára tétmérkőzésen. Vida Gergő és stábja gondoskodik arról, hogy ne csak edzésekkel teljen el ez a négy hét, a lányok edzőmeccsek keretein belül játszanak megyénk NB I/B-ben vitézkedő csapataival. A folytatásban tehát a Nyíradony és a Hajdúnánás gárdái következnek. Korábban többször is elhangzott, idő kell mindenhez, a gyenge szezonkezdet után nem oldódik meg minden problémánk azonnal. Most lesz idő nyugodt körülmények között összehangolódni, megoldást keresni egész szezonunkat sújtó problémáinkra!
A következő hetekben beszámolok majd a csapat háza táját érintő legfrissebb hírekről.
Zárásképpen pedig nagyon sok boldog Nőnapot kívánok a DVSC-TVP vezetőségében dolgozó hölgyeknek, kiváló játékosainknak az utánpótlástól a felnőtt csapatig!
Hajrá Debrecen, Hajrá Loki!
