Egy hét, két vereség, előbb szerdán a Siófok, majd szombaton pedig a Thüringer HC húzta el a nótánkat. A vereségek tényénél is fájdalmasabb az a tudat, hogy mindkét ellenfelünk komolyabb megerőltetés nélkül győzött le minket. A tisztánlátás kedvvért leírom, hogy jobb játékerőt képviselő gárdákkal mérkőztünk meg, de a vártnál sokkal gyengébb teljesítményt láthattunk kedvenceinktől.
Szerda este a Siófok látogatott a Hódosba, ellenfelünk keretében ezúttal helyet kapott Andrea Kobetic, Gnonsiane Niombla és Nerea Pena is, így a lehető legerősebb összeállításban léphettek pályára a Balaton partiak. Nálunk Despotovic és Vámos Petra is csak a nézőtérről segíthette a társakat. Bizonyára ők is elégedetten konstatálták azt a tényt, hogy az ötödik perc kezdetén már három góllal vezettünk. Az EHF-kupában címvédő Siófok gyorsan reagált is a kialakult helyzetre, bő kettő perc leforgása alatt négyszer mattolták a védelmünket, ezzel megfordítva a meccset (3-4). Ezek után is eredményesen játszott csapatunk, potyogtak a gólok. Elke Karsten támadásban a csapat vezéregyénisége volt, a meccs negyedénél továbbra is partiban voltunk (11-10). Az első játékrész második felében mindösszesen csak három hazai találat született, miközben a vendégcsapat nyolc alkalommal is eredményes tudott lenni. Az SKC norvég vezetőedzője kihasználta keretének mélységét, a padról beszálló játékosok is hozták azt a színvonalat, mint a kezdősor, sőt, talán még túl is szárnyalták. A szünetre négygólos hátrány birtokában vonulhattak az öltözői eligazításra Tóvizi Petráék (14-18).
A Siófok a második félidő elején túlzás nélkül kijelenthető, hogy három-négy perc alatt végleg eldöntötte a két pont sorsát, Szikora Melinda gólja az utolsó reménysugarakat is szétoszlatta (15-21). Ezek után Köstner mester pályára küldte a fiatalokat, hogy hadd tapasztalják meg milyen, a felnőtt mezőnyben, elismert klasszis játékosokkal megmérkőzni. Ez a döntés amolyan 2-in-1 típusú elgondolás volt vezetőedzőnk részéről, mert a fejekben már ott motoszkált a szombati Thüringer elleni mérkőzésre való tartalékolás. A negyvenötödik percben már tíz góllal vezetett az előző idényben magyar bajnoki bronzérmet szerző világválogatott alakulat (20-30). Ekkor már csak a kispadról figyelte az eseményeket Bulath Anita, Kovács Anna, valamint Karsten és Karnik is. Poczetnyik Luca, Vámosi Panna, Borgyos Panna, Petrus Mirtill eközben a küzdőtéren tett meg minden tőle telhetőt. Védekezésünkben nem voltak megállító faultok, hiányoztak a kilépések az átlövőkre, kapusaink ezáltal olyan lövéseket, ziccereket kaptak, amit szinte lehetetlen hárítani. Támadásban harminc találattal zártuk az összecsapást, ami egy ilyen kaliberű ellenféllel szemben szép eredmény, főleg annak tudatában, hogy az első sorunk alig több, mint félórát töltött a pályán. Kikaptunk egy jobb, erősebb csapattól. Most ennyire futotta erőnkből, de nem adjuk fel, legközelebb jobb lesz!
DVSC SCHAEFFLER – Siófok KC 30:39 (14-18).
Egy gondolatot fűznék még hozzá a meccshez, a Bócz – Wiedemann páros vezette a mérkőzést (velük legutóbb a DKKA elleni hazai bajnokin találkozhattunk, akkor látványosan a Kohász játékát elősegítő bíráskodást mutattak be). Szerdán ismét nem volt egyenlő mérce a két csapat irányába. A vendégek beállósa, Jezic szabályosan letarolta Karnikot, a piros lap sem lett volna túlzás, de megúszta kettő perccel, illetve eléggé véleményes Kobetic időntúli szabaddobása, amely egy debreceni játékos fejét is súrolta. Mezőnyben is rendre a kárunkra tévedtek, nem ezen ment el a meccs, nem azt akarom ebből kihozni, hanem azt, hogy remélem ezt is feljegyezte a zsűriasztal, nemcsak a pár pillanatnyi huhogást, ami vendégcsapat francia játékosa felé irányult. Valószínű kapunk egy pénzbírságot, de remélem ezt a két rigót is elkerüljük a bajnokság hátralévő részében.
Szombaton folytatódott az erőltetett menet, ekkor a női kézi BL-ben az elmúlt években szép eredményeket elérő Thüringer HC látogatott a Cívisvárosba. Az EHF-kupa „A” jelű csoportját vezető alakulat hozzánk hasonlóan két győzelemmel kezdte a csoportkört. Csehországban verték a Mostot, majd saját csarnokukban legyőzték a Kastamonut Herbert Müller tanítványai. Azt az összecsapás előtt is tudtuk, hogy aki megnyeri meccset, az továbbjutott a sorozat egyenes kieséses szakaszába. Ellenfelünkeről annyit érdemes tudni, hogy legnagyobb fegyvereik közé tartozik a két német válogatott átlövő, Emily Bölk és Alicia Stolle. A két hölgy lehet hamarosan nem csak nemzetközi meccsre érkezik Debrecenbe, hanem majd az FTC játékosaként bajnoki összecsapásra is (bár ez még nem tény, de tudjuk, nem zörög a haraszt…). A THC keretét igencsak sok nemzetből érkezett játékos alkotja. Többek között cseh, norvég, szlovák, osztrák, portugál, dán, spanyol kézilabdázó is játszik aktuális ellenfelünknél. A Thüringer a német bajnokságban tíz mérkőzést követően a dobogó alsó fokán helyezkedik el, nyolc győzelem és két vereség a mérlegük. Átlagban több mint harminc gólt szereznek meccsenként.
A találkozó első perceiben mindkét oldalon a remek kapusteljesítménynek is köszönhetően nem sokszor rezdültek a hálók. Már a negyedik perc végén jártunk, mikor Beate Scheffnecht gólja révén előnybe kerültek a németek. A hatodik perc közepén Elke Karsten találata révén egyenlítettünk, a folytatásban is fékezett habzású volt a góltermelés. Rengeteg hibát vétettünk támadásban, tíz minutum leforgása alatt öt lehetőséget is elszalasztottunk, ebben a témában Kovács Anna vitte a prímet (4-4). Ezt követően egy nagyon hosszú gólcsend következett, csaknem újabb tíz percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét DVSC találatnak örülhessünk. Ebben az időszakban további hat alkalommal a lehető legrosszabb megoldást választottuk. Triffa Ági sokszor remekül védett, ennek ellenére Bölk, Sazdovska, Stolle, és Rodriguez is betalált (4-8). Bulath büntetője és Vantara-Kelemen találata révén még felcsillant a remény, de ez olyan volt mintha egy hóembert tennénk ki a tűző napsütésre. A THC játékosai támadásban megtalálták a gyenge pontjainkat, így már a szünet előtt kétszerannyi gól állt a nevük mellet mint amit a Loki összehozott (6-12). Kovács Anna tett róla, hogy ne legyen ennyire csúnya az eredményjelző a pihenő idejére. Találata révén „csak” öt gól volt a hátrányunk, ami a mai kézilabdában nem lenne jelentős (abban az esetben, ha az adott csapat nem hét azaz 7 db gólt szerzett volna harminc perc alatt).
Bevallom őszintén a lelkemben azt vártam, hogy a folytatásra egy olyan mentalitású társaság fut ki a küzdőtérre, mint amit férfi válogatottunktól láttunk a Dánia, vagy az Izland elleni meccsen. Csalódnom kellett, de nem csak nekem, hanem a meccsre kilátogató ezernyolcszáz embernek. Folytattuk a teszetosza támadójátékunkat, szélsőink akár könyvet is olvashattak volna a sarokban, ha néha nem kapnak egy-egy labdát, amivel esélyük sem volt a betörésre. Beállóink is ügyesen bújócskáztak a Thüringer két hármasvédője között, esélyük sem volt ziccerbe kerülni. Sorban lövöldöztük úgy el a labdákat, hogy azt vagy lesáncolták vagy a THC kapujában parádézó Giegerich hárította a lehetőségeket (10-17). Ekkor érkeztek a fiatalok, a Borgyos-Vámosi-Poczetnyik trió felélénkítette az egyébként számunkra szomorúan csordogáló összecsapást. A németek persze a biztos előny tudatában már hosszú támadásokkal operáltak, melyeket rendre góllal zártak le (16-23). A hatvan perc során egyszer sem vezettek tízzel a németek, de így is bántóan fájó módon vertek meg minket. Schmelzer és Scheffnecht volt a két legjobbjuk mezőnyben, kiegészítve az egész találkozó során klasszis teljesítményt bemutató kapust Ann-Cathrin Giegerichet. Vezéregyéniségeink Bulath és Kovács csődöt mondtak, ketten összesen huszonegy kapura lövésből értek el hat gólt, ebből kettő találat hetesből született. Karsten próbálkozott, de ma az ő megoldásai sem ültek, Karnik pedig támadásban szinte észrevehetetlen volt.
Összességében be kell látni, hogy a nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkező THC sokkal jobb volt mint mi. Pontosabbak, hatékonyabbak, lelkesebbek voltak. A Loki a szezonbeli leggyengébb teljesítményével rukkolt elő, így „örüljünk” annak, hogy megúsztuk ennyivel. Abban az esetben, ha jó napot fognak ki a lányok, akár egy döntetlen közeli meccs is lehetett volna ez, de 37%-os lövésteljesítmény mellett ez lehetetlen! A csoportkör felénél járunk, legközelebb ismét a Thüringerrel mérkőzünk meg ám ezúttal Nordhausenben. Ott sem mi leszünk az esélyesek, ám lesz lehetőség megmutatni, hogy ebben a csapatban több van, sokkal több, mint azt a múlt héten láthattuk.
DVSC SCHAEFFLER – Thüringer HC 19:26 (7-12)
Lányok fel a fejjel, a szerdai Szent István elleni bajnoki meccsen vissza kell térni a helyes útra!
Hajrá DVSC! Hajrá Debrecen!
Iceman
