Jellemző volt a tavalyi Carrillo-féle Lokira, főleg tavasszal, hogy a könnyebbnek hitt meccseken betlizett, majd váratlanul egy bravúrgyőzelemmel negligálta az előző heti blamát. Vereség a ZTE, az Újpest, vagy a Kövesd ellen, utóbbi kettő itthon? Kit érdekel, vertük a Fradit itthon, a Vidit meg a Felcsútot idegenben. Erről szólt a tavalyi év. Most valami hasonlóra van szükség.
Beragadtunk a rajtnál, ez már kijelenthető. Benne volt ez a pakliban, utaltunk is rá, féltünk is tőle. Ez sajnos velejárója annak, hogy egy csapatra való új játékost hoztunk, akiket nem lehet egyik pillanatról a másikba bedobálni a kezdőbe. Közben itt vannak még sokan a korábbi garnitúrából, ismerjük a képességeiket, pont emiatt hoztunk papíron jobbakat náluk, de egyelőre még őket is játszatni kell. Új az edző is, új játékfilozófiát akar meghonosítani. Nincs már célfoci, támadni akarunk és dominálni. A védelem nem állt még össze. Össze fog egyáltalán? Rengeteg a kérdőjel egyelőre. Az eddigi négy meccs felemásra sikeredett, voltak jól kinéző félidőink, voltak borzalmas momentumok. Egy közös a négy találkozóban, megnyerni egyiket sem sikerült. Ez pedig elég cinkes, pláne annak tudatában, hogy ez egy kedvezőnek mondható sorsolás volt eddig. Két újonc itthon, egy beragadó Kövesd, és az akkor épp európai kupaszereplő Várda idegenben. Utóbbi elleni meccs és eredmény rendben van. A többi hagy maga után kívánni valót, főleg a legutóbbi, a hétfői kövesdi blama. Mert ez blama volt sajnos. Eddig láttuk a küzdést, az akaratot a csapaton, megvoltak a helyzetek, sokszor csak a szerencse hiányzott. Most viszont semmit nem láttunk, csak 11 random fehérmezes játékost a pályán. Nem volt rendszer, nem volt játék, nem nagyon volt küzdés a pályán. Volt cserébe rengeteg fegyelmezetlenség, egyéni hiba. Bántó hibák, amik a Huszti korszakot juttatták eszünkbe, amikor Kinyik sorba rugdosta az öngólokat, Pávkovics adta a gólpasszokat az ellenfélnek, Gróf pedig szintén bakizott párat. Ugyanezt láttuk hétfőn, csak a szereplők voltak mások, és ez azért bántó, mert papíron mindegyik jobb, mint az előbb említettek. Persze a helyzetünkön az ismét megjelenő Covid sem segített.
Ez volt a múlt, tekintsünk előre a jövőbe. Jön a következő négyes széria, amelyek talán egyikén sem mi leszünk a meccs esélyesei. Első körben fogadjuk a Felcsútot, most szombaton. Majd kedden megyünk Egerszegre, ahová nem győzni járunk. Pár napra rá jön az örök mumus Vidi, nagy kérdés, hogy milyen formában. És zárjuk ezt az etapot Pakson, akiken nem látszik egyelőre Bognár Gyuri és Ádám Martin hiánya. Mennyivel kényelmesebb lenne a helyzetünk, ha most 3 helyett mondjuk 8 ponttal várnánk ezt a sorozatot?! De más a helyzet, ehhez kell igazodni. Kellenek most a bravúrok, mint tavaly Carrilloval. Remélhetőleg ez a kövesdi pofon most jó időben jött, és picit gatyába rázza magát a csapat. Bár ezt a közhelyet mindig elsütjük egy kínosnak vélt vereség után, aztán az esetek többségében semmi következménye nincs a dolognak. De hát mi szurkolók már csak ilyenek vagyunk, ha 100-szor átbasznak minket, akkor százegyedszerre is bizakodunk.
Szóval jön most a Felcsút, akiket egyelőre nehéz hová tenni az idei szezonban. A nemzetközi porondon már jó szokásukhoz híven szénné égették magukat, így nem nagyon lehet a kettős terhelésre fogni a szezon eleji bukdácsolásukat. Mert kijelenthető, hogy ettől a Felcsúttól ez bukdácsolásnak számít. Kikaptak úgy az Üllőin, hogy a Fradi tartalékos volt (és még tizit is rontott a Felcsút 0-0-nál, majd a legvégén kapta a győztes gólt), megverték az eddig szintén bukdácsoló Újpestet, majd jött egy beleférős iksz Várdán, legutóbb pedig otthon ikszeltek az újonc Kecsó ellen, emberelőnyben, úgy, hogy nekik kellett rohanni az egyenlítésért a végéig. Ez tehát eddig 5 pont 4 meccsen, ami csak egy hangyafasznyival néz ki jobban, mint a mi eredménysorunk.
Én most valamiért nem tartok ettől a Felcsúttól. Hiába a nagy nevek, a sok pénz, valahogy nem érzem őket annyival jobbnak, hogy verhetetlenek legyenek. Ezt tavaly is bizonyítottuk, idegenben megfojtottuk őket. Egyébként talán rajtuk látszik leginkább, hogy mennyire szenvednek egy szervezetten védekező csapat ellen. A Carrillo-féle focival lehetne is keresnivalónk. Kérdés, hogy Janeiro mennyire konzervatív felfogású edző: a végletekig kitart az elvei mellett, vagy tud igazodni az adott helyzethez. Nem azt mondom, hogy most hirtelen bepánikolva el kell kezdenünk megint célfocit játszani, mert nem kívánok magunknak még egy év szenvedést nézhetetlen játékkal. Tartom továbbra is, hogy ezzel a kerettel nem szabadna, hogy idén kiesési gondjaink legyenek. Mindemellett az idő nem nekünk dolgozik, és amíg nem állnak össze a dolgok, lehet, hogy egy kicsit érdemes lenne a pontokat gyűjtögetni. Mert ha 8 meccs után sem lesz győzelmünk, akkor lehet, hogy már nem is kell azon gondolkodnia Janeironak, hogy min változtasson, mert megköszönik a munkáját.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezúttal is belenyúl-e majd a kezdőbe vezetőedzőnk, és kicseréli a fél csapatot. Titkon számítok erre, meg arra is, hogy picit átszervezi a játékot. Én például várnék most egy olyan középpályát, amin nem szalad át könnyen az ellenfél. Mert amennyit nyerhetünk Dzsudzsák 6-os poszton szerepeltetésével, sajnos annyit bukunk is vele a védekezésünk kárára, főleg ha mellé csak egy labdaszerző játékost teszünk be (vagy egyet sem, ha Baráth kezd mellette). Szóval arra számítok, hogy megerősített középpályával kezdünk. Nevezhetjük ezt 4-1-4-1-nek is akár. A lényeg, hogy a kezdőbe várom Neofytidist és Baráthot is, előbbit egy sorral hátrébb, utóbbit Dzsudzsák mellett a középpálya közepén. A széleken pedig két befelé cselező, távolról jól lövő játékosra számítok, Szécsire és Horváthra. Bárány pedig remélhetőleg 100%-os, mert ő kell előre ebbe a csapatba. És hogy a védelem hogy fog kinézni? Ember legyen a talpán, aki azt most meg tudja tippelni. Gyakorlatilag senki helye nem biztos az eddig látottak alapján.
Meglátjuk, hogy mire leszünk képesek a Felcsút ellen, én még mindig optimista vagyok, és előzetesen azt mondom, hogy nem fogunk kikapni. A döntetlent alapesetben lehet aláírnám ellenük, még itthon is, de jelen helyzetünkben nem biztos, hogy belefér. Kellene egy magabiztos, meggyőző győzelem, egyrészt hogy elkezdjünk kapaszkodni a tabellán, másrészt a kedélyek lehűtésére – és saját magunk megnyugtatására.
