A 10 millió szövetségi kapitány országában hódoljunk a kedvenc tevékenységünknek: a számolgatásnak. Három forduló van hátra, de hogy hol végzünk majd? Mennyi pont kell a bronzhoz vagy a nemzetközi kupához? Járjunk utána együtt!
Kezdjük három ténnyel:
1) Három forduló van hátra, azaz még minden csapat 0-9 pontot szerezhet.
2) Pontazonosság esetén a több győzelem, aztán a jobb gólkülönbség, majd a több lőtt gól rangsorol (utána pedig az egymás elleni eredmény és a fair play) .
3) Jelenleg a DVSC a harmadik 49 ponttal, a ZTE a negyedik 48 ponttal és a Paks az ötödik 47 ponttal.
Az már biztosan kijelenthető, hogy a 2. hely nem lesz meg. Ahogy szinte az is biztos, hogy a 3-5. helyek egyikén végzünk. Bár matematikailag a 40-40 pontos Újpest és Kisvárda is megelőzhet minket, de ehhez nekünk minden meccsünket el kellene veszítenünk, nekik pedig mindegyiket nyerni (és lesz közte Újpest-Fradi és Kisvárda-ETO is). Erre olyan kicsi esélyt látok, hogy ennél többet nem is kívánok ezen lehetőségekkel foglalkozni – és nem csak én, az euroclubindex sem számol vele. Az ő számításaik alapján az alábbi esélyekkel várhatjuk az utolsó etapot:
(Az első oszlop az 1. hely esélye, a második oszlop a 2. hely esélye, és így tovább a 6. helyig.)
Szimplán a mateknál maradva egyelőre:
– 9 pont: ha 3 meccset nyerünk, akkor fixen dobogósok vagyunk.
– 7 pont: ha 2 meccset nyerünk, 1 pedig döntetlen lesz, akkor csak a ZTE előzhet be minket, és ők is csak akkor, ha mindhárom meccsüket nyerik (mivel játszunk a Pakssal, ebben az esetben a Paks legjobb esetben is csak ugyanúgy 7 pontot szerezne, mint mi).
– 6 pont: ha 2 meccset nyerünk és 1 vereséget szenvedünk el, akkor szinte ugyanott vagyunk, mintha 7 pontot szereztünk volna, mert a másik két csapatnak ugyanúgy 3 győzelem kellene a biztos előzéshez (a ZTE-nek csak akkor lenne elég a 7 szerzett pont is, ha a gólkülönbségük jobb lenne a miénknél).
– 5 pont: ha 1 meccset nyerünk és a másik 2 döntetlen lesz, akkor a ZTE látszólag lépéselőnybe kerülne, de elég egyetlen vereség tőlük, hogy megint a gólkülönbségen múljon minden. A Paksnak ebben az esetben az egyetlen előzési lehetősége az lenne, ha a másik két meccsét nyerné (hiszen a három közül az egyiket ellenünk játsszák), de ebben az esetben is a gólkülönbség döntene (amiben viszont jelenleg +2-vel jobban állnak). Ez lenne a legpikánsabb befejezés, mert így mindhárom csapat 54 ponton állna.
– 3-4 pont: hasonló a helyzet a 6-7 pontos verzióhoz: ebben az esetben a biztos előzéshez mindkét ellenfelünknek 2 győzelmet kellene szereznie a biztos előzéshez, különben ismét a gólkülönbségeket számolgatnánk.
– 1-2 pont: Így elég lenne 3-4 pont az ellenfeleinktől, hogy lecsússzunk akár az 5. helyig. Ha az egyik döntetlent a Paks ellen szerezzük, akkor viszont még így is csak akkor csúsznánk le odáig, ha mellette a Paks nyer legalább egy meccset a másik kettő találkozója közül.
– 0 pont: Ez azt jelentené, hogy fixen van legalább 3 pontja (ellenünk) a Paksnak, akik beelőznek minket, és egy nagy ZTE összeomlás kellene, hogy a 4. hely megmaradjon – ami azonban számunkra búcsút jelentene a nemzetközi kupától is.
Ha már nemzetközi kupa: amennyiben a Paks mögött végzünk, csak akkor megyünk a nemzetközi porondra, ha közben a ZTE-t megelőzzük és az ETO/FTC egyike nyeri a Magyar Kupát. Ha megelőzzük a Paksot, akkor biztos az NK indulás. Ennek oka, hogy a dobogó és az MK győztese is NK részvételt kap, viszont ha a ZTE előz meg minket, akkor a Magyar Kupa győztese azonos lesz egy olyan csapattal, aki a dobogón végzett, így a továbbpattanó NK-helyezés a 4. helyezettre száll. (Azt az örök vitát most hagyjuk, hogy kell-e nekünk az NK, meg hogy elég jók lennénk-e hozzá. Én nem látok összefüggést egy csapat egész éves teljesítménye és aközött, hogy júliusban-augusztusban játszik-e 2-6 NK meccset egy csapat, viszont a játékosok és a klub megítélése, az átigazolási lehetőségek az NK miatt egyértelműen pozitívabb irányba fordulhatnak.)
Most nézzük a sorsolást, hiszen ez jelentősen megfirkálhatja az esélyeket:
A ZTE egy hétközi 120 perces, euforikus MK továbbjutás után utazik a már biztos bennmaradó Nyíregyházához, akik viszont nagy pofonba szaladtak bele az Újpest ellen (7-2). A fogadóirodák hazai győzelemre adják a legkisebb szorzót. Utána otthon fogadják a középmezőnyben végző Felcsútot, ahol talán leghamarabb érezhető lesz a választási eredmény, hiszen már több külföldi játékos távozása is levegőben van. Kérdéses, milyen csapat és milyen motivációval lép majd pályára Zalaegerszegen. Ezután jön majd május 9-én az MK-döntő, hogy rá egy hétre jöjjön az utolsó forduló a Ferencváros otthonában, és csak akkor látok esélyt a ZTE győzelmére, ha addigra biztossá válna, hogy a Fradi elbukja a bajnoki címet. Ehhez azonban kisebb csoda kellene, pontosabban az, hogy pontokat buknak a Paks vagy az Újpest ellen, miközben az ETO nyer ellenünk és a DVTK ellen is (utóbbi mondjuk nem tűnik komoly kihívásnak). Személy szerint a legreálisabb forgatókönyvnek azt tartom, hogy 4 pontjuk lesz (1 Nyíregyházán, 3 a Felcsút ellen), de 6-nál semmiképp nem több. A Magyar Kupa meccsek teljesen eltolhatják náluk a fókuszt és megpecsételhetik a sorsukat, ami a bajnokságot illeti.
31. forduló: Nyíregyháza – ZTE
32. forduló: ZTE – Felcsút
33. forduló: FTC – ZTE
Amit innen kiemelnék, az a Fradi szereplése: nagyon úgy néz ki, jelentősen befolyásolja majd a mi helyzetünket is, hogy képesek-e megverni a ZTE-t és a Paksot, azaz lehetséges, hogy ők lesznek a versenyfutásban a mérleg nyelve. De nekik sem lesz egyszerű, hiszen vár rájuk még egy MK-elődöntő, és továbbjutás esetén a ZTE elleni döntő, miközben azt is figyelniük kell, hogyan teljesít az ETO, akiknek elég 7 pontot összehozniuk az aranyhoz…
A Paks helyzete sokkal egyszerűbbnek tűnik, de az utolsó forduló miatt hiába jobb kicsit a miénknél, a 2 pontos hátrány miatt vagy felül kell írniuk a papírformát és verni a 31. fordulóban a Fradit idegenben (ez eddig összesen háromszor sikerült nekik, igaz, legutóbb pont egy évvel ezelőtt), vagy verniük minket hazai pályán a 32. fordulóban és bízni abban, hogy sok pontot elhullajtunk a másik két meccsen is. A 33. fordulóban a DVTK-hoz utaznak, ahol látatlanban is beírhatjuk nekik a 3 pontot. Így a legreálisabb forgatókönyvként 4/6 pontra számítok tőlük, függően attól, hogy 1 vagy 3 pontra lesznek-e jók ellenünk.
31. forduló: FTC – Paks
32. forduló: Paks – DVSC
33. forduló: DVTK – Paks
Amit innen kiemelnék, az az ellenünk lejátszott meccsük. Ha azon kikapnak, szinte reménytelen helyzetbe kerülnek a dobogót illetően. Ha nyernek, akkor viszont lépéselőnybe kerülnek. A Paks-DVSC kulcsmeccs lesz.
És akkor jöjjön a DVSC. Látszólag annyi előnyünk van, hogy a ZTE-Paks párossal ellentétben háromból két meccset is itthon játszunk – annak ellenére is, hogy idegenben sokkal jobban ment nekünk a szezonban (itthon 5, idegenben csak 2 vereség; itthon 21, idegenben viszont 28 szerzett pont). Egyből kezdünk azonban az ETO-val, akik a Fradi ellen nagyon jól játszottak. Ha ugyanezt a teljesítmény hozzák Debrecenbe is, nem sok esélyét látom a győzelmünknek. Milyen csalafinta az élet, hogy talán több fradista nézője lesz tv-ből a meccsnek, mint Loki szurkoló, és kivételesen nekünk fognak szurkolni, hiszen az ETO-t kis túlzással már csak mi állíthatjuk meg. Ha nem verjük meg őket, akkor az ETO nagyon közel kerül a bajnoki címhez, hiszen a DVTK (otthon) és a Kisvárda (idegenben) marad nekik hátra a bajnokságból. Másik nézőpontból: ha nem verjük meg őket, akkor bár nyilvánvalóan csalódottak leszünk, de vigasztalhat bennünket a tudat, hogy 7 (!) szezon után végre véget ér az FTC hegemóniája. (Hogy a Fradi bukása megérné-e azt az árat, hogy lemaradunk a dobógóról? Most erről sem foglalnék állást, bár izgalmas gondolatkísérlet.) Aztán utazunk Paksra, aminek jelentőségéről már írtam fentebb. Teljesen reális forgatókönyv, hogy csak 1-2 pontunk lesz az utolsó forduló előtt, amely Újpesti vendégjátékkal zárul. Jellemzően szórakoztató, sokgólos meccset játszunk ellenük itthon, az elmúlt 10 alkalomból ötször mi, háromszor a fővárosiak nyertek. Fogalmam sincs, milyen állapotban és milyen kedvvel jönnek majd hozzánk, előtte játszanak még a Felcsúttal és a Fradival, és valószínűleg a 6-7. pozíció valamelyikén végeznek majd, számunkra viszont ez az a meccs, ahol egyértelműen győzelmet várok. Nagyon fontos lenne egy jó szezonzáró, a hazai közönség kiszolgálása és egy győzelem a már tét nélkül focizgató lilák ellen. A realitás tehát nálunk is 4 pont körül van, ami nagyon izgalmas végjátékot ígér.
Aminek lehet még jelentősége, és minket segít: a 31. fordulóban már ismerni fogjuk a ZTE és a Paks meccsének eredményét, és a 32. fordulóban is a Paks-DVSC-nél hamarabb játsszák majd a ZTE-Felcsút párharcot, azaz tisztában lehetünk azzal, hogy mennyire kell a győzelem, vagy elég-e egy döntetlen is.
31. forduló: DVSC – ETO
32. forduló: Paks – DVSC
33. forduló: DVSC – Újpest
Három egyre fontosabb megállapítással zárnám ezt a kis esélylatolgatót:
1) Az ETO ellen nem elég a döntetlen. A fenti matekozás alapján ezzel csak azt érnénk el, hogy kisebb eséllyel számít majd a gólkülönbség a végén. Akár kikapunk ellenük, akár döntetlen lesz, az nem változtat azon, hogy utána a Paks ellen nem szabad kikapni, és az Újpest ellen meg ugyanúgy győznünk kell majd. Úgyhogy semmiképp nem írnám alá a döntetlent, és remélem, hogy mindent megteszünk majd a bravúrgyőzelemért. Ha emiatt meg végül kikapunk, akkor is büszke leszek a csapatra.
2) A Paks ellen tilos kikapnunk. Nagy eséllyel a döntetlen is elég lenne ahhoz, hogy magunk mögött tartsuk őket, így legalább a 4. helyet és az NK-t elérjük. A vereségünk jelen állás szerint rosszabb lenne, mint egy esetleges győzelem, mert úgy már nem csak rajtunk múlna a dobogó (kivéve persze, ha megverjük az ETO-t). Ezért ez az a meccs, ahol előre aláírnám az egy pontot.
3) Bármi is lesz a vége, ez az idény egyértelműen túlteljesítés volt a csapat részéről. No nem az xG-mutatók miatt, hanem azért, mert egy majdnem kieső csapatból egy NB I-ben újonc szakember egy eredményes focit játszó, és folyamatosan a tabella első feléhez tartozó csapatot kovácsolt kimondottan gyorsan. Mindezt úgy, hogy a klub anyagi lehetőségei nem verdesték az eget, el kellett takarítani egy spanyol befektetői csoportot, és télen új tulajdonosnak kellett átvennie az egészet, kifizetnie a tartozásokat, és felállítani egy régi-új vezetőséget. Ez alatt pedig a Fradi kibabrált velünk a kapuskérdésben (már csak emiatt az egy dolog miatt is megérdemelnék, hogy ne legyenek bajnokok, főleg, hogy Varga végül csak egyetlen (!) meccsen játszott náluk), Bárány pedig a legfontosabb utolsó meccsekre sérült meg a válogatottban… Bár nagyon szurkolok a dobogónak és a nemzetközi kupának (számomra mindig az az igazi fociünnep), akárhol is végzünk, jó érzés lesz visszagondolni erre az idényre, mert nagyon sok örömet okozott a csapat és jó érzés Loki-szurkolónak lenni!
Mindent bele!
Csibu
