OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Sőt egyenesen kötelező. Legalábbis annak a hat egységnek, amelyekben Isten áldotta tehetségű, virtuóz technikájú kispályás specialisták egész hada sereglett össze. A nemzetközi szinten is minden igényt kielégítő Főnix-csarnokban késhegyre menő, káprázatosan látványos összecsapásoknak tapsolhat majd a tüzes publikum, kivétel nélkül. A tét hatalmas, a presztízs garantált, a feszültség tapintható lesz, így akik jegyet váltanak a vasárnapi viadalra, lélegzetüket visszafojtva figyelnek majd minden apró rezdülést. A kapusoknak bravúrt bravúrra halmozva kellesz megóvni ketrecüket a záporozó lövésektől, s a kaput elkerülő bombák is csak centiméterekkel süvítenek el a kapufa töve mellett, hogy a palánkon hangosan csattanva, élesen visszavágódjanak a mezőnybe. Nem érdemes tehát kihagyni senkinek sem, aki él és mozog, ezt a szenzációsnak ígérkező csemegét. Tovább után esélylatolgatásra felkészülni.
A bulváros szalagcím után, de még azelőtt, hogy komplett őrültnek nyilvánítana a kedves és mélyen tisztelt olvasó, gyorsan leszállási engedélyt adok magamnak, s visszaevickélek az objektivitás talaja felé. Az öt év kihagyás után feltámasztott műfüves torna megosztja a futballszerető társadalmat. Az egyik tábor rajongással fogadta az ötletet, remek kezdeményezésnek, s elsősorban tökéletes kikapcsolódásnak tartja. Amely életkedvet csepegtet a végtelenül hosszúnak tűnő téli kényszerpihenő szürke hétköznapjaiba. A halmaz másik fele ellenben azt szajkózza, hogy ez az egész nem több mint erőlködés, a marketing mesterséges lélegeztetőgépére kapcsolva is közönybe, vagy még inkább unalomba fullad. S a játékosaink úgy mozognak (kóvályognak) a játéktéren, mint egy bulikupán, a magyar vándor teljesítését (értsd:elfogyasztását) követően. Igazságot tenni nem kívánok, nem is reszortom, de megosztom minden szándék ellenére is kompromisszumra hajazó nézőpontom, mindezt egy beharangozó-félébe csomagolva. Én a teremtornát személy szerint, szükséges rossznak tartom. Ha már 1-2 kódolt üzenetet leszámítva, továbbra sem forszíroznak a pihenő leredukálására hajazó lépéseket az illetékesek. Mert hiszen ki szeretné rögvest infarktus közeli állapotba hozni a magyar futballocska zeg-zugos világába éppen fejest ugrani készülő potenciális invesztátorokat. Marad az álcázás, a „szurkolókért mindent” hangzatos mondata mögé bújtatott haszonszerzés, mely végül paradox módon mégis kívánatossá válik. Mégis miért, amikor sokaknak úgy hiányzik ez, mint púp a hátára, az MTV pedig előre menekülve, mindössze a 2-es sorszámú csatornájára száműzi az esemény audiovizuális megjelenítését? A teremtorna kicsiben leképezi a professzionálisnak csúfolt nagypályás csörte napos- és árnyoldalát egyaránt. Kicsit savanyú, kicsit magvas, de…ismerjük valamennyien a népszerű mantrát. Mert ebben élünk, direktben együtt sírni és nevetni, ünnepelni és bánkódni csak magyar kedvenceinkkel tudunk. Ez a sorsunk, ez a terhünk, ez a reményünk, hogy magyarok vagyunk. Amit nem lehet egyszerűen csak levetni, mint egy koszos pulóvert. Mert bár valószínűleg mindannyiunk rendelkezik egy preferált nemzetközi klubbal, ám az nem ugyanaz. Ugyanis ki az, aki egyenlőség jelet tesz a közé, hogy otthon vagy éppen kocsmában ugrál egy TV előtt, meg a közé, hogy például a Kossuth téren a bajtársakkal összeölelkezve hullámzik és együtt pezsgőzik a kedvenceivel. S e jókora vargabetű után következzen, a fentebb feltett költői kérdésre a válasz. Sok játékos viszont szereti, mert megtöri az edzések monotóniáját. A meccsek remek hangulatban, teltház előtt zajlanak, főleg ha jókora emocionális húrt is megpengetnek a résztvevő csapatok. Mint ahogy a Szpari-Diósgyőr Nyíregyházán, vagy éppen a Haladás-Győr Szombathelyen, de a Fradi-tábort is ki kell emelni, amely minden szempontból parázs hangulatot varázsolt a nézőtérre. A szurkoló szereti a fifikásan technikás focistát, már pedig teremben eme készség feltérképezésére, összevetésére kiváló alkalom nyílik. Ráadásul a megmérettetésből a tavaszi küzdelemsorozatra szintén lehet némi hasznot húzni. Ilyen a játékszer kimentése zsebkendőnyi területről, s ilyen a lélektani-mentális megerősítés, a csapatszellem szorosabbra fonódása.
Kit, miben erősíthet meg? Minket abban, hogy továbbra is a legjobb magyar csapat vagyunk minden téren. A Haladást, hogy a játékoskerete a gyengécske ősznél sokkal többre predesztinálja. A Diósgyőrt és a Gyirmótot, hogy igenis helye van (lenne) az élvonalban. A Vasast, hogy a világ maró igazságtalansága lenne, ha első osztályú tagságát elveszítené. A Győrt pedig abban, hogy valójában a dobogó várományosa, és a Debrecen méltó kihívója, s az őszi bukdácsolás csupán kisiklás. A motivációval sem lehet probléma, mert a fődíj 5 millió forint, amit valószínűleg a győztes csapat játékosai szétoszthatnak majd egymás között. Valamint már a korábbi állomásokon is láthattuk, amint presztízs értéket nyer egy-egy összecsapás, azonnal olyan játék költözik a palánkok közé, amiért az ember megszeret(het)i a kispályás küzdelmet. Ziccer itt, gól ott, másodpercek tört része alatt. S ezt a tornát nekünk reális esélyünk van megnyerni. Sőt kifejezetten szeretném, hogy megnyerjük. Mert győzni bárhol, bármikor, bármiben jó érzés, ahogyan azt az előző bekezdésben már absztrakt módon pedzegettem. Megszokhatatlanul, megunhatatlanul felemelő érzés. Pláne hazai pályán. Mert a szurkolóhad, mint 12. játékos közhelyes tétele, Szombathelyen is fényes bizonyítást nyert. Ráadásul jó erőkből állunk, akkor is ha leszűkített területen kell bizonyítani. Két acélos sort gond nélkül ki tudunk állítani, amivel Isten igazából a többiek nem büszkélkedhetnek. Czvitkovics minden képességnek birtokában van ahhoz, hogy a Főnixben is karmester legyen. Kabát bárhonnan veszélyes tud lenni, már ha felépül vasárnapig. Bódi súlypontja alacsonyan van, fordulékony, dinamikus és jól cselez. Balajtinak szintén nem kell a szomszédba mennie, ha fineszes megoldást kell előhúzni a tarsolyból. Rezes pedig már-már kispályás menővé cseperedik az év végi Real team kupáknak köszönhetően. Ahol számás teremspecialista is rendszeresen tiszteletét teszi. Illetve amelyen az a Füredi söröző diadalmaskodott, amely többek közt a Varga-Bódi-Rezes-Spitzmüller négyest tudhatta soraiban. De a Szakály-testvérek koprodukciója szintén remekül működött a torna folyamán. Völgyi és Kenesei ténykedése a múlt fordulóban – akik szintén részt vettek a Reál kupán – további bizonyítékul szolgál arra, hogy a tornát nyugodtan jó mércének lehet tekinteni. Mert gyakorlatilag csapataik legjobbjai voltak. Együttesünk egyébként a Gyirmóttal, illetve a Győrrel került egy csoportba.
Most következzenek azok, akik megpróbálják elbitorolni a címet előlünk.
Diósgyőr: Ők nyerték ugyan a nyíregyházi fordulót, de korántsem voltak meggyőzőek, inkább csak kibrusztolták a sikert. Igaz ebben az is közre játszhatott, hogy különösebb ráhangolódás nélkül vágtak bele a küzdelembe. Azóta jó néhány labdás gyakorlaton túl, már nyilvánvalóan otthonosabban fognak mozogni. S valószínűleg szimpatizánsaik is szép számban kísérik majd el őket a cívisvárosba. Akire leginkább figyelni kell majd: Granát Balázs
Gyirmót: Nem szabad őket lebecsülni, ha már átutazzák az országot, akkor nem szeretnének üres kézzel távozni. Ők tudtak legjobban idomulni a kisebb játéktérhez. Látszott, hogy van lövésük arról, hogyan kell tenni-venni a labdát ilyen környezetben. A döntőben gyakorlatilag lejátszották a Diósgyőrt, rengeteg helyzetet alakítottak ki, de a pazarlás végül megbosszulta magát, úgyhogy büntetőket követően kénytelenek voltak fejet hajtani riválisuk előtt. Akire leginkább figyelni kell: Laki Balázs
Győr: Pintér Attila-legénységének első sora életveszélyes, góljaiknak köszönhetően a Győr lazán nyerte meg csoportját. A második egység ellenben már kevésbé tűnik acélosnak, ők a finálában az idő előrehaladtával egyre kevesebb szerepet kaptak. Ügyesen mozgatják a védekező alakzatot, s roppant veszélyesek távolról. Már ha a legjobbjaikkal jönnek, mert az ütköző edzőtábor miatt, elképzelhető a tartalékos összetétel. Akikre leginkább figyelni kell, ha itt lesznek: Völgyi Dániel és Rati Alekszidze
Vasas: Le nem hidaltam az előadásuktól, de az tény, hogy rendkívül egyenletes produkcióval rukkoltak elő. Jó számban értékesítették a helyzeteket, állhatatosan, nagy elszántsággal tették a dolgukat. Arsicstól és Mundi Rolandtól pedig egészen szellemes megoldásokat láthatott a publikum. Valamint Ferenczi is mindig akcióközelben sertepertélt, játékában egy-egy lesipuskás gól bármikor benne van. Akire leginkább figyelni kell: Arsics
Haladás: A legnagyobb kihívónak az Aczél-tanítványokat tartom. Meccsről-meccsre fokozatosan javultak, a fináléban már abszolút közönségszórakoztató játékot produkáltak, s végig defenzívára kényszerítették a Győrt. Rózsa szenzációsan védett, több óriási bravúrral is talpra ugrasztotta a hazai drukkereket. A Korolovszky, Guzmics, Schimmer hármas masszivitást ad az együttesnek. Simon Ádám, Csontos és Irhás nagy munkabírású, rengeteg labdát szereztek. Halmosi játéktudása a kisebb játéktéren is érvényesül, míg Kenesei és Nagy Gábor ragyogó érzékkel helyezkedik. Mindezek tetejébe Halmosi, Kenesei, Tóth Péter és Irhás egyaránt képes távoli lövésekkel mattolni az ellenfelek kapusait. Akire leginkább figyelni kell: Halmosi Péter
Loki-Hali döntőt jósolok, s a tervek szerint vasárnap élő online tudósítással számolok be a torna eseményeiről.
A program:
13.37: DVTK – Vasas
14.05: DVSC-TEVA – Gyirmót FC
14.33: Vasas – Szombathelyi Haladás
15.05: Győri ETO FC – Gyirmót FC
15.43: DVTK – Szombathelyi Haladás
16.15: DVSC-TEVA – Győri ETO FC
16.48: Elődöntő
17.20: Elődöntő
17.52: Bronzmérkőzés
18.24: Döntő
(A kép forrása: www.globalsport.hu)
