Bizonyára gyakori Prukner László arcán mostanában a képen láthatóhoz hasonló fejtörő kifejezés, mivel nem túl lendületesen kezdő csapata ezúttal Debrecenben teszi tiszteletét. A baj nem jár egyedül – szokták mondani, s bizony nem elég, hogy a Loki villámrajtot vett, a Ferencvárosnak hagyományosan gyatra a cívisvárosi mérlege. Bízunk benne, hogy folytatódik a számunkra hízelgő tendencia, s erre meg is van minden okunk.
A Fradi nem egészen saját elképzelései szerint indította a szezont, a Forma-1 nyelvén szólva beragadtak a rajtnál, most pedig virítani kellene valami nagyot, nehogy már az elején túlságosan lemaradjanak. Csak az a kérdés, hogy kivel. A már-már összeszokó és helyenként egész jól játszó Fradiból ugyanis sokan távoztak az előző sorozat végeztével, s közülük csak a visszavonuló Dragónert sikerült érdemben pótolni Otten személyében, s ez is inkább a szerencsének köszönhető. Nem igazán lehetett előre tudni, hogy egy épkézláb focistára vagy inkább csak egy parkolópályára tett perememberre tett-e szert vele a klub. (Ezzel persze sokan vagyunk így magyar együttesek.) A lényeg, hogy ő bevált, nem úgy, mint a Schembrit és Heinzet feledtetni hivatott Oláh és Somalia. Ez persze nem is egyszerű, hiszen a harcos cseh és a technikás máltai jól kiegészítették egymást, a zöldek sajnálhatják, hogy nem tudták maradásra bírni őket. Schembriről tudjuk, miért ment el, de Heinz? Nélkülük egyelőre nagy az űr hétvégi vendégeink támadójátékában. Oláhra valószínűleg a régi ismeretség miatti egyszerűbb kommunikáció végett tartott igényt Prukner mester, míg Somalia inkább csak a teljes létszám megléte érdekében kapott szerződést. Ettől még persze nem kell őket leírni, van idő, csak közben csordogál a bajnokság. A nagy visszatérő Lisztes Krisztián még mindig ügyesen teszi-veszi a labdákat, nagy hátránya viszont, hogy szűk fél óránál többet nem nagyon bír a tüdeje, így megkockáztatom, most nem fog helyet kapni a kezdőben. Maróti szokás szerint védekezni fog – mivel ez a feladata – a szintén újonc Jovanovic pedig bár támadó, sejthető, hogy nem fogja a vállára venni csapata támadásainak szervezését. Ezek után jó eséllyel reménykedhetünk benne, hogy az FTC offenzívái kimerülnek majd Abdi hasraütésszerű szélső elfutásaiban. Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatnánk, mert a tízből egy arány azért nála is megvan. Számomra nem igazán világos, hogy a Szolnokról visszatérő Fitos László miért nem kapott még egyetlen percet sem. Elég sokat gürizett a Tisza-parton azért, hogy végre emberszámba vegyék, elég csak az Újpest elleni győztes találatra gondolni. Nem baj, nekünk így is jó persze, csak nem értem, miért ellensége saját magának a IX. kerületi gárda. Muszáj lenne nyerniük, egy háromból semmi statisztikát talán még nehezebb lenne lenyomni a szurkolók torkán, mint minket megverni. Na jó, ez azért erős túlzás.
Merthogy a DVSC lelkesen tekint a mérkőzés elébe, s alig várja, hogy borsot törhessen riválisa orra alá. Mellettünk szól, hogy a Fradi tíz éve (!) pontot sem szerzett az Oláh Gabin (nem melllesleg döntetlen ’96-ban volt nálunk utoljára ellenük), nincsen sérültünk – legalábbis a 
kezdőből – , sem eltiltottunk. Nincs akadálya tehát, hogy az eddig nagyszerűen működő összeállításban léphessünk pályára vasárnap. Igaz, Bernáth most tér vissza sérüléséből, ám vele inkább erősödünk, mintsem gyengülünk. (Többször szó volt már arról a blogon, hogy Nikolovnak csak kiegészítő szerep juthat, s néha még az is sok.) Nagy megkönnyebbülés, hogy az ifjú Ferenczi János megmenekült a térdműtéttől, s ha most nem is, pár hét múlva ismét a pályán köszönthetjük. Formaváltozásra sincs különösebb kilátás, mindenkinek megy a játék, Korhut is lassan beleszokik a tétmeccsek hangulatába, s mivel még átigazolási időszak van, biztosak lehetünk benne, hogy az ilyen téren egyébként köztudottan ingatag Coulibaly igyekezetében sem lesz kivetnivaló. Az már más kérdés, hogy azért hajt-e, hogy elmehessen, vagy azért, hogy ne ő menjen el? Korábban többször nyilatkozott távozási vágyairól, ugyanakkor legutóbb már inkább a maradás pártján állt. A csapat vezetősége részéről ugyanakkor nem titkolt szándék, hogy a nagy létszámú keret – 35 fő (!) – miatt biztosan megválunk néhány embertől. Egyértelmű, hogy a kezdő tizenegyet nem fenyegeti veszély, de a korai újoncavatás és a tudatos, rendszeres cserék arra engednek következtetni, hogy már él egy vázlatos kép Kondás Elemérék fejében a feketelista névsorát illetően. Remek sansz kínálkozik például Salami elküldésére. A nigériai jóformán edzeni is alig tud rokkantnyugdíjasokéra hajazó sorozatos hátfájásai miatt. A kapusok közül – nem kell négy – Malinauskasnak van a legkisebb esélye maradni, mivel Polekszics mellett hitet tett Szima Gábor, de valószínűleg a középpályán is lesznek áldozatok. A csatársorban a nemrég újabb mandulaműtéten átesett, s a nyáron két vetélytársat is kapó Farkas Balázs helye a legbizonytalanabb.
Nálunk tehát nemcsak a győzelemért, hanem a „túlélésért” is hajtanak a srácok, ennek pedig pozitívan kell lecsapódnia a gyepen. Vasárnap este három ponttal gazdagabban kell lejönni a pályáról, csak úgy, mint az elmúlt évtizedben mindig. Reméljük, ennek kiharcolásában Iványi Zoltán és segítői semleges szerepet fognak betölteni.
Hajrá, Loki!
