Idén már volt tét nélkül a Megyerin. Hát ez most nem ilyen lesz. Személy szerint nekem a tavalyi találkozó nagyon intenzív élmény volt, így én is már most kizárólag arra tudok gondolni, hogy sikerül-e újra megszerezni a zöld-fehér skalpot. Természetesen kiemelt kockázatú mérkőzésnek számít, hiszen ha nem is teltház, de tízezer ember szinte biztosan lesz. Kiemelt kockázatúnak számít abból a szempontból is, hogy ha ez nincs most meg, akkor nemcsak a tabellán lesz nagy a hátrány, de lélekben is, mert a Győr is rangadót nyert. Egy vereséggel nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk, annak ellenére, hogy a Vidinek sem lesz könnyű dolga a svájci túra fáradalmai után a Kecskemét ellen. Felelevenítjük, mi volt tavaly, hátha az is autóba ül otthon, akinek nem lett volna kedve kijönni, nagy téttel, az Üllőire.
Az egyes villamossal közeledünk az Albert stadion felé. Valahol a Puskás környékén már visszafogjuk magunkat és kerüljük a loki-témát, mert elkezdenek szállingózni a fradisták. Aztán megérkezünk a népligetbe, Mordorba, ahol cirka négyezet zöld-fehér szurkoló alapoz a szöglet presszóban és felváltva kívánnak a debreceni és természetesen újpesti szurkolóknak és szimpatizánsoknak oidipuszi életpályát. Valahogy így képzelem a poklot – mindenki a Fradinak szurkol. Azért rendőr is van, bár az aluljáróban nem sok. Elérünk a vendégszektor bejáratáig és meghúzzuk magunkat, még kilépünk egy sörért, közben megérkezik a busz és úgy tűnik, Supka Attila tiszteletét teszi a meccsen.
A fradimeccs mindig más, mint a többi. Állhat címeres Koplárovicsokból az egész csapat, akkor sem szabad félvállról venni őket. Ezt tudják a játékosok is. A meccs elején a magyar színvonaltól idegen az első 10 percben diktált iram, rengeteg futás, átjáróház mindkét középpálya, helyzetek a kapuk előtt. Aztán leül a hangulat, a torkomon érzem, hogy holnapra nem lesz hangom. Ekkor jön Kuli és azt teszi, amihez a legjobban ért, lecsap a labdára, és vezetünk. Nem fogok teljes krónikát írni, ugrok a végére. Szakály gólja felszakítja a gátat, mindenki őrjöng, utána küld előre mindenkit Détári, már csak a debreceniek puskáznak el két ziccert. A meccs végén még fél órán keresztül énekel a tábor, mámoros győzelem, maradandó élmény. Megy a vonat Budapestre.
És valahol most is ilyenre számítunk, de nehezebb lesz. Détárit csíptem valahogy, rendkívül szórakoztatóan nyilatkozik, bár edzőként és szakemberként nem az én tisztem megítélni, megteszik ezt a szurkolóik. Moniz azonban más, tudatosabb focit játszik a csapata és ugyanúgy mindig támad – egy ferencvárosi csapat nem is tehet mást. Sajnos inkább a saját háztájon vannak nagyobb gondok, benne van, hogy sem Simac, sem Mészáros nem vállalja a játékot, bár azért egyikükre számítok. Szűcs jó pótlék lehet, ezt bizonyította, bár ez neki is mélyvíz. Kíváncsi vagyok, mennyire veszi komolyan Elemér az ellenfelet és felküldi-e a pályára a látványosan formán kívül focizó Sidibét, esetleg meglépi a rangadókon szokásos 4-1-4-1-et, vagy netán mégis kezd majd Pölöskey – persze ez mindenképp indokolatlan lenne. Sok kritika érte Kondást az atomkatasztrófa után, jogosan. Nincs is jobb alkalom a bizalom visszaszerzésére, mint a mai.
A maródiak listáján most talán Szakály neve is ott áll, de abban sem vagyok biztos, hogy Rezes bevethető. A fenti összeállítás nem a várható, hanem az elvárható; nem hiszem, hogy így állnánk föl, de a józan eszem ezt javasolná. Bódi jól be tudna segíteni Kulcsárnak a jobbszélen, aki meg kihasználná a sebességét kontráknál. Cserében még mindig ott van Sidibe, bár a beadásokat még sokat kell gyakorolni, mert nem nagyon találjuk el a fejét, ráadásul Cicó már talán egy egész félidőre alkalmas, így csak reménykedünk abban, hogy a tavalyi csoda megismétlődik.
Hajrá Loki!
