LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Még mindig jó

megmindigjoBizony, még mindig jó győzni. Kellemesen mámorító érzés, főleg öt csúnya bukta után. Ezzel véget is értek az őszi bajnoki meccsek, ez a három pont fogja melengetni lelkünket a cudar téli hónapokban. Ez az a fűszál, szalmaszál, cérnaszál, vagy ami éppen tetszik, amelybe kapaszkodunk, mit kapaszkodunk, egyenesen csimpaszkodunk belé. El nem engedjük, mert erőt ad, erőt kell – és fog is -, hogy adjon. Persze az sem mellékes, hogy három – hátrahőkölés, mint mindig – hónapnyi szünet jön. Kell, bizony kell. Végre a Kaposvár felett aratott siker elindította a cselekvésmotort, megadta az alaphangját a felkészülésnek. Első lépés, nehéz lépés.

Ismét a tavalyi taktikához tértünk vissza, ami újítást nem, de furcsaságokat annál inkább mutatott. Az mindenféleképpen egy egészséges „hűha” felkiáltásra adott okot, hogy egyetlen egy szélső sem volt a kezdőben. Hiába mondják Cicóra, hogy a középpálya minden posztján bevethető, vagy Szakályra a „balról befelé cselezve jobbal lő” tézist, egyikük sem egy gyorsvonat. Ismerjük a közkeletű mondást, ha postán feladnánk őket, akkor… Nem is ez a lényeg.

Hanem, hogy az első tízpercnyi „miért nem megy be! hova lövöd!” események után, olyan teljes unalomba fulladt a meccs, hogy a kopogó esőcseppek tánca már-már Michael Flatley féle magasságokba emelkedett. Mondjuk ki, vonzott a sárfürdés, elvégre malackák vagyunk, nem igaz? A szélsők – a kupameccsen kezdtek – nélküli, helyzetekkel teli első tíz-tizenöt perc volt a meglepő, nem az azt követő harminc. Előbbi azért köszönhető volt a kaposvári középpálya és védelem teszetoszaságának, miután megtalálták stop tábláikat, a meccs izgalom fonala is elszakadt. Nehéz a szervezett védelem ellen a szélsőjáték nélkülözésével játszani, ezért Korhut és Nagy is többször lépett fel, de akciót végigvinni a kapuig nem jött össze. Lehet, a srácokat megzavarta, nem-nem, megdöbbentette az ellenfél több játékosának bajsza. Folyton sandíthattak Pedrora vagy Safaricra – mert képtelenek voltak elhinni, amit láttak, vagy csak irigykedtek -, ezért nem koncentráltak a lövéseknél és a befejezéseknél. Pedig bajuszhónap volt. Erről lemaradtatok, majd jövőre, mint az újpestiek.

kulibuli

A már unalomig ismételt szélsőjátékot egyedül Kulcsár képviselte csatárként, középen. Amely persze elég szemöldökráncoló hatást kelt, de mozgásával, beindulásával veszélyt teremtett, ebből hozta össze a büntetőt is. Bódi beállítása talán hozhatott volna némi életet ebbe a taktikai elembe, azonban egy-két beadásra, illetve szép passzra futotta „csak”. A második találat után nem játszottunk jól – előtte sem -, tipikusan a „legyen vége már!” szindrómát láthattuk a pályán, focizni már nem, de nyerni azt akartunk. Erőnk nem sok volt, de a Kaposvárban sem. Annyi viszont még volt ellenfelünkben, hogy Vrucina totál lealázzon mindenkit a pályán. Bajuszban. Talán ő sokkolta Verpeczet? Hatékony fegyver. A meccs viszont megmutatta, hogy ez lehetett az akkumulátor utolsó erőcseppje, az egy hét alatt lerendezett három meccses sorozat, a folyamatos kidőlések és a kevés pihenés – azonnali bevetés ritmus ezt hozták ki. Ennyi volt, félév vége, hál’ istennek.

Nagyon szép volt, amit az első gól után tettek a srácok, nem kell félnünk, ennek a csapatnak ereje van. Ez a legfontosabb, legyen baj csapatszinten vagy egyénileg, ha a másiknak segítő támaszt tudunk nyújtani, és ilyen erős a közösség, akkor kint leszünk a vízből. Megnyertük a mérkőzést, jelen helyzetben nagyobb tett, mint a tavalyi veretlen szezon. Örülhetünk, koccinthatunk. A kaposváriak nem tűntek mérhetetlenül csalódottnak a meccs után, ebben segítségükre lehettek a már említett bajszaik, mert ahogy az IHM is mondja: „Bajszos férfi mindig vidám, mert szőr van az arcán, s ez így jó.” Bajszunk nincs, három pontunk viszont annál inkább. Szorosan ölelgessük magunkhoz, mert a testvérei megszerzése lesz a cél tavasszal.

Szép volt, fiúk!

Percek, események

49. perc: Kulcsár buktatása után Coulibaly belövi a tizenegyest. 1-0!

62. perc: Korhuté az érdem, beadása után Coulibaly fordult le védőjéről és bevágta a rövidbe! 2-0!

92. perc: Pavlovics szabadrúgását nézte be Verpecz. 2-1

Pontozás

Verpecz: Egy percre a nagyszerű ősztől, egyre. Most kapott hozzá egy mínuszt, de így hatalmas gratuláció.

Nagy: Tavalyhoz képest visszaesett, ma is többször botladozott a védekezésben. 5

Simac: Mindig hoz egy szintet, ha mellette van Mészi, akkor nem kell a tökéletesre játszania. 6

Mészáros: Minden tiszteletünk, kitűnően játszott. 8

Korhut: Sokat dolgozott egész meccsen, futkározott, mint a mérgezett egér. 6

Czvitkovics: Labdái tökéletesek, becsülendő, ha valaki „csak” egy bedobás kiharcolásáért – kirúgás helyett – sprintel, csúszik-mászik. 6

Varga: Mindig hoz egy szintet, marad-e? 6

Selim: Látszik, hogy még mindig nem bírja a kilencven perceket, de a lényeg, hogy ott van. Most is jól szervezett. 6

Szakály: Eltűnt a rengetegben. 5

Kulcsár: Futott erre, futott arra, néha kapott labdát. Tavalyi posztján nem igazán tündökölt, de ő volt Coulibaly-val a támadójáték „lendülete”. 5

Coulibaly: Két gól. 8

Bódi: Szakály kettő. 5

Szécsi: Ismét beállt, szuper, így tovább!

Dombi: Dombi Tibi.

A mérkőzés összefoglalója

(Mielőtt bárki kommentháborúba kezdene, a poszt írója tudja, hogy mit jelent a bajuszhónap, és nem abból kíván gúnyt űzni.)