Parázs hangulatot nem, viszont egészen jó iramú, élvezetes meccset hozott a keleti rangadónak beállított összecsapás. Egyenlő erők küzdelmét, s ebből kifolyólag változatos játékot láthatott a kilátogató nézősereg. Erre szokás mondani, hogy megérdemelt pontosztozkodás történt. S bár valóban nem érdemelt vereséget a Diósgyőr, mégis a fejünket verjük a falba. Ugyanis egy agyonnyert meccsen végül hagytuk kiénekelni a sajtot a szánkból. Nem tanultunk a Kispest ellen elkövetett hibából.
Azt kell mondjam, Kondás Elemér abszolút működőképes taktikát ötlött ki erre a találkozóra. Nagyot fordult a világ, tavaly egyértelműen a jobb és komplettebb középpályára apelláltunk ellenük. Ám mivel középpályásaink most távol vannak a csúcsformájuktól, inkább próbáltuk minimálisra szorítani a párharcokat a pálya közepén. Igyekeztünk úgymond átugrani azt a csapatrészt, s lerohanni a jóval gyengébb hátsó alakzatot. Ennek érdekében agresszív letámadással operáltunk az első játékrészben, s ha a Diósgyőr át is jutott a feltolt védvonalon, Ferenczi és Bódi akkor sem zárt vissza mélyen. Arra kellett csak ügyelniük, hogy kontrollálják Vági és Gohér felfutásait. Így labdaszerzés esetén nem kellett különösebben a labdakihozatallal bíbelődni, hanem csak lőni egyből a magasan helyezkedő, fürge játékosaink felé a labdát. Támadásban gyakorlatilag 4-2-4-es formációt öltött a csapat. Emiatt került be egyébként Kulcsár a kezdőbe. S bizony érzékenyen érintette a tervet az, hogy Selim nem tudta vállalni a játékot. Az ő mozgékonysága, illetve szorgos mezőnymunkája kulcsfontosságú lett volna. Az első tíz percben ez nagyon meg is érződött, a Diósgyőr átrobogott rajtunk.
Kovac Zoltan érthető módon nagyon bízott a spanyol armadában. Főként Luque és Gallardo lépett pályára hatalmas játékkedvvel. A társak törekedtek minél többször játékba hozni őket. Luque befelé mozogva kombinált honfitársával. Lövőhelyzeteket alakítottak ki, valamint igyekeztek réseket nyitni a villámgyors Seydi számára. A szélek üresen tátongtak, azonban a szélső védők ritkán érkeztek menetrendszerűen, hiszen az előre tolt Bódi és Ferenczi kettős lekötötte a figyelmüket, nem húzódhattak előre ész nélkül.
A kezdeti diósgyőri fölény az első negyedórát követően elillant. Inkább a mi pillanataink következtek, s a bekapott gól után kissé leblokkoltak a hazaiak. Az egyértelműen támadó felfogásban pályára küldött Diósgyőr elvesztette a fonalat, így teljes mértékben átvettük a játék irányítását. Taktikusan, okosan futballoztunk, ám az első felvonás végére magukra találtak a házigazdák. A számos ígéretes pontrúgás egyike meghozta a gyümölcsét. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy Luque klasszisokkal jobban hajtotta végre azokat, mint a mieink.
A második félidőre változtatott a Diósgyőr, érezhetően többet használták a széleket, s ott próbáltak mögénk kerülni. Kondás ráadásul ésszerűtlenül hátrébb vonta a csapatot, csak a saját térfelünkön kezdtük meg a védekezést, ami rossz döntésnek bizonyult. A hazaik brutálisan megnyomták az elejét, komoly nyomás alá helyezték a kapunkat. De kimaradtak az ordító ziccerek, köszönhetően Verpecz bravúrjainak, s egy jókora adag szerencsének. Maga Kovac mester sietett a segítségünkre. Megítélésem szerint bugyuta húzás volt, amikor Tiszát nem a sokat ügyetlenkedő Bacsa, hanem a veszélyesen játszó Seydi helyére küldte be. Ennél hálásabbak már csak a jó öreg Adamonak lehettünk, aki nagyszerű egyéni alakítása révén visszaszerezte a vezetést. Ezt követően azt játszhattuk, amit elterveztünk a meccs előtt, s feküdt nekünk ez a játék, úgyhogy a folytatásban mi domináltunk. Jött előre rendületlenül a Diósgyőr, de a veszedelmes akciókat mi vezettük. Bódi remekbe szabott találattal növelte a fórt, s olybá tűnt, hogy eldőlt a három pont sorsa. Sajnos valahol belül a játékosok is ezt hitték, ám hátra volt még a feketeleves.
Tiszáék mozgósították az utolsó tartalékokat, s hathatós támogatásunkkal meg tudtak újulni a hajrára. Mészáros teljesen értelmetlenül vállalt be egy rizikós becsúszást a tizenhatoson belül. Az értékesített büntető pedig még időben hozta vissza a meccsbe a riválist. Mintha fejben szétesett volna a társaság, sorra jöttek a gyermeteg hibák, ezért kis híján egy pont sem lett a biztosnak tűnő háromból. Rendkívül bosszantó ez, mert nekünk állt a zászló, semmi nem utalt arra, hogy a Diósgyőr képes lesz önerőből gyökeres fordulatot végrehajtani. Ám két pont ismét kicsúszott a kezünkből. Nem sikerült tehát kihasználni az MTK vereségét.
Akadtak igazán jó pillanataink, s néhány kiugró egyéni teljesítmény közel hozta a győzelmet, azonban a saját portánk előtti temérdek bizonytalanságot nem lehetett megúszni ép bőrrel. A Diósgyőr pedig újfent bizonyította, hogy ütőképes támadószekcióval rendelkezik, viszont hátul még mindig roppant sebezhető. Összességében egyenrangú felek küzdelme zajlott a gyepszőnyegen, ennek a Diósgyőrnek reálisan az 5-7. helyen kellene állnia. Nehéz minősíteni azt a szakmai munkát, amely miatt ennyire hátra került az együttes a táblázaton.
Pontosztás
Verpecz-7: A gólokról nem tehetett, rendkívül jól védett, bravúrjaival megteremtette a lehetőséget a győzelemre, de nem éltünk vele.
Bernáth-5: Alaposan meggyűlt a baja a diósgyőri támadókkal. 3-3 után elképesztő könnyelműséggel, külsővel próbált meg felszabadítani, ami miatt az egy pont is elúszhatott volna. Ki viszont nem lógott a védelemből.
Máté-5.5: Ő volt a hátsó alakzat legstabilabb pontja. A meccs elején akadt egy meglehetősen pongyola megoldása, ám utána magabiztosan és nagyobb hiba nélkül teljesített. Azonban a levegőt most nem tudta uralni.
Mészáros-5: A tizenegyes előtti szituációban rosszul mérte fel a helyzetet, felelőtlen döntést hozott, ami szárnyakat adott a hazaiaknak.
Korhut-5: Magához képest gyengén játszott, számos súlyos helyezkedési hibát vétett.
Ramos-6: Hamar besárgult, akkor nem tettem volna egy árva garast sem arra, hogy végig fogja játszani a mérkőzést. De a folytatásban nyugodt és koncentrált tudott maradni. Ezúttal nem szűrt kimagaslóan, de így is hozott egy erős átlagot.
Bódi-5: Szokás szerint nagyon igyekezett, sokat dolgozott, de tucatnyi gyatra megoldást produkált. A gólja varázslatosra sikeredett, nagyon ráfért már. Ám győzelmet nem eredményezett, s összességében közepes hatásfokkal ténykedett.
Czvitkovics-6: Erősen kezdett az ellenfél, ami nagyobb erőbedobásra késztette. Mióta visszatért most futott a legtöbbet, de védekezésben így sem tudta betölteni Selim szerepét. Ugyanakkor kiosztott jó néhány zseniális zsugát, átlátta a pályát. Kezdi visszanyerni korábbi önmagát, s immáron hasznára tud lenni a csapatnak.
Ferenczi-6: Az első játékrészben ragyogóan futballozott, s újabb gólpassz került a neve mellé. Fordulás után átkerült jobbszélre, a teljesítménye pedig jelentősen visszaesett. Kár érte, de róla most már nyugodtan ki lehet jelenteni, megüti a kívánt szintet.
Kulcsár-5: Gólt szerzett, de azonkívül nem fűződik a nevéhez emlékezetes megmozdulás. Kivonta magát a játékból, a cseréje indokolt volt.
Coulibaly-7: Rengeteg galibát okozott, nagyszerű gólt szerzett. Kétségtelenül ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a csapatban. Lassan ott tartok, hogy meg fogom könnyezni, ha a várható távozása valósággá válik.
Sidibe-6: Jól szállt be, beállítását követően kijöttünk a szorításból. A befejezések nem sikerültek mértani pontossággal.
A mérkőzés összefoglalója
(A képek forrása: boon.hu)
