LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

A hely szelleme

szakaly_celebrationRohadt nehéz meccsre kényszerítettük saját magunkat. Dacára annak, hogy az MTK helyezése nem reális, nem is igazán miattuk szenvedtünk. Köszönhetően annak, hogy részeg ember módjára botorkálunk idegenben. Így itthon kutyakötelesség hozni a három pontot, történjen bármi. Csak így tudjuk tartani a lépést még a dobogós helyekért is. A kés ott volt a torkunkon most is, emellett elvártuk, hogy a társaság kikozmetikázza a Győr elleni lebőgést. Ez a nyomás pedig önmagában hordozza a vérciki eredmény lehetőségét.

 

Kényelmesen kezdtünk a fővárosiak ellen, akik a meccs előtt zokszó nélkül aláírták volna a döntetlenről szóló megállapodást. S bizony, ha Szombathelyen nem bénázunk az utolsó percekben, illetve Pécsen is zsebre vágunk legalább egy pontot, akkor akár még bele is férhetett volna némi lazaság. De nem ez történt, emiatt a kellő intenzitás hiánya hamar visszaütött. Habár az első helyzet előttünk adódott, utána gyorsan igazolódott, hogy Máté távolléte önmagában nem orvosság. A stáb döntését a helyettesítést illetően inkább nem ecsetelném bővebben. Trninics szerepeltetése abszolút a vállalható kategória, hiszen jobban játékban (edzésben) volt, mint kollégája. Aztán persze utólag előre mindenki okosabb. A lényeg, hogy az MTK lemondott a kezdeményezésről, de veszélyes ellencsapásokat vezettek, s meglehetősen könnyedén kerültek mögénk, mivel lassan rendeződtünk vissza.

A gólt igen, ám a kiállítást nem úsztuk meg. Trninics nem tudott élni a jókora eséllyel, meg sem izzadt, amikor már mehetett is zuhanyozni, dühét a játékoskijárón levezetve. Kondás faramuci helyzetbe került, nem véletlen várt a cserével jó darabig. Támadni kellett, pedig a józan ész mást diktált volna. Kivárta, hogyan reagál a csapat a helyzetre, s nem kapta le azonnal az egyik támadót. A türelem jó tanácsadónak bizonyult, ésszerű rizikót vállalva, végül egy középpályás – nevezetesen Ferenczi – helyett érkezett Brkovics a védelem tengelyébe. Egész egyszerűen fel sem merülhetett, hogy harcmodort váltsunk, mert nincs mese, nem fér bele nekünk az iksz hazain. Tény és való, a vendégek emberelőnyben is defenzívre vették a figurát, s egyértelműen mi játszottunk mezőnyfölényben. Azonban a veszélyesebb akciókat ők vezették, s ránk nézve volt hízelgő a félidei eredmény.

loki_mtk_tactics

A Garami-legénység zárt védekezése nem ízlett a gárdának, izomból és görcsösen próbáltunk játszani. Az építkezést gyakran leegyszerűsítve, hosszú labdákkal kerestük a csatárokat. Leginkább Sidibe labdatartó képességére apelláltunk, aki azonban mérsékelt arányban nyerte meg a párharcait. Ami egyáltalán nem csoda, hisz nem egyszer a kezdőkörig kellett visszalépnie a játékszerrel való találkozás érdekében. Csakhogy ő nem Coulibaly, hiába bízták rá a franciától látott szerepkört. Bántóan nehézkes mozgása alkalmatlanná teszi erre. Ráadásul Volasnak mintha derogált volna részt venni az összjátékban 20 méternél távolabbra a kaputól. Nem mellékesen a tálcán kapott ziccerét is gyatrán oldotta meg. Idegesen vártuk a folytatást.

Nem jött rosszul, hogy Kanta nem tudta tovább vállalni a játékot. Emellett kiadósabb, és minőségibb futómunkával rukkoltunk elő a fordulást követően. Zongorázni lehetett a különbséget a két játékrész első tíz perce között. Azt csak halkan jegyzem meg, ha így kezdjük a találkozót, aligha kell vért pisálni a győzelemért. Mindenesetre az extra erők mozgósítása éreztette a hatását, levegőben lógott a vezető találat. Különösen azután, hogy Kondás meglépte azt, ami magáért kiáltott. Egy roppant gyenge napot kifogó, tohonya csatár le, egy mozgékonyabb be. S mit ad Isten, épp Kulcsár brusztolt ki egy labdát az ellenfél tizenhatosánál, majd néhány pillanattal később Korhut okos passzát Szakály váltotta gólra. Ennyi nekünk elégnek is bizonyult a fociból. Azon nyomban hátraarc, tömörülés ezerrel, védekezés körmünk szakadtáig. Csúsztunk-másztunk, s miután az MTK mindkét hajrábeli ziccerét elpuskázta, révbe értünk.

Összességében én úgy érzem, hogy a rivális rászolgált volna a döntetlenre. De győztünk, mert otthon játszottunk. Némi mázlival, ugyanakkor nagy akaratról, valamint dicséretes tartásról tanúbizonyságot téve. Olyan erények ezek, amelyeket egy élcsapatnak távol Debrecentől is illene csillogtatni.

Végezetül két jó hír, Brkovics nagyszerűen szállt be vasárnap, pénteken pedig újabb hazai összecsapás következik.

(A kép forrása: dvsc.hu)