E heti Görbe tükör rovatunkban ismét elővesszük a legfontosabb és legviccesebb, vagy épp legkomikusabb eseményeket. Hogy pontosan mit jelent az 575 perc, ki érte el, és mivel jutalmazta önmagát, no és persze csapatát? Ez is kiderül. Az eheti tanulságot viszont már most lelőjük: ha van rá módod, inkább menj Kínába!
A hét játékosa (Sándor Tamás-díj):
A Honvéd elleni találkozón nem igazán kápráztattak el minket aranylábú (?) focistáink, még szerencse, hogy hét közben volt egy ligakupa találkozónk is, ahol borítottuk a papírformát és kétgólos győzelmünkkel kiejtettük a Vidit. Azon a mérkőzésen számos kiváló teljesítményt láthattunk, köztük például a hibátlanul védekező Mátétól, vagy a pazar, továbbjutást érő gól szerzőjétől, Kulcsártól. Mégis, én Barna Szabolcs teljesítményét emelném ki különösen, aki 19 esztendősen úgy focizott át 90 percet a balhátvéd poszton, hogy képes volt elfeledtetnie velünk: most Korhut épp pihenőjét tölti. Ha ez nem csak egyszeri teljesítmény volt, azt hiszem nincs mitől aggódnunk ezen a poszton!
A hét csalódása (Pintér Attila-díj):
Igazán érdekes, hogy a DVSC-nek mennyire két arca van. Vagy kiválóan játszunk, vagy pokolian szörnyen. Ez utóbbi az idei bajnokságban nem először történt meg, a Honvéd ellen botrányosan gyenge félidőt produkáltunk egy olyan ellenfél ellen, mely kiesési gondokkal küzd… Egyértelmű, hogy a legnagyobb csalódást a DVSC okozta.
A hét edzői húzása (Dárdai Pál-díj):
Bár némiképp kényszerűségből és talán a továbbjutásról történő előzetes lemondás miatt történt a ligakupa mérkőzésünk fiatalító kampánya, de sikert arattunk vele, ami hatalmas dolog, és ezt értékelve ismét Kondás Elemért emelnénk ki. Kár, hogy a bajnoki meccsen a hiányzók ellenére az NB3-as keretet nem sikerült összefésülni az NB1-es kerettel…
A hét gólja (Adamo Coulibaly-díj):
Az egész idényben jellemző volt, hogy keveset próbálkozunk átlövéssel. Most végre ez megtörtént, Bouadla pedig megszerezte az idei bajnokságban első találatát. Nem is akárhogyan.
A hét legviccesebb jelenete (Pavol Durica-díj):
Ha másra nem is, arra kiváló volt a Honvéd-Debrecen összecsapás, hogy a hét gólja mellett a hét legviccesebb jelenetéről is gondoskodjon. 1 perc van hátra, Punosevac iramodik meg egy labdával, már-már minden Honvéd szimpatizáns örömében, és minden DVSC szurkoló bánatában kezd könnyezni a közelgő gól láttán; mégis mindenki egyöntetű nevetéssel jelzi: itt valami nem mindennapi történt.
A hét nyilatkozata (Mészöly Kálmán-díj):
„Elszegődhettem volna Kínába edzőnek, kár, hogy nem mentem, most mindenkinek jobb lenne Miskolcon.” – ezt nyilatkozta Tomiszlav Szivics, miután a DVTK még mindig nyeretlen (egyedüli csapatként) tavasszal az NB1-ben.
A hét lúzere (Spitzmüller-díj):
Ludánszki, te drága… Esztelen kiállítással vétette észre magát, hogy 5 perc alatt elszálljon az emberelőnyünk… Végül is, valamivel meg kellett ünnepelni ezt a fantasztikus teljesítményt!
A hét képe (Egervári Sándor-díj):
Az elmúlt napokban nem csak a labdarúgásra figyeltünk, hiszen jégkorong válogatottunk divízió 1-es világbajnokságra volt hivatalos, ahol emlékezetes menetelés után jutott fel a világelitbe. Szép volt fiúk!
A hét képregénye
Nem szorul különösebb magyarázatra.
A forduló válogatottja
Ezt most Juvefan állította össze, azt hiszem nehéz lenne vele vitatkozni.
Az összeállítást készítette: csibu.
A képek és az ötletek megvalósítói: csibu, Juvefan, Lucas, Trollfoci
