Szeretnénk nektek néhány mondattal és képpel is összefoglalni, hogyan érezzük mostanság magunkat.
Március utolsó bajnokija – Budapest. Radosevics kirúgása elakad, hatalmas potya, 1-0.
Barátságos válogatott találkozó, Korhuttal a kezdőben.
Április 2, 18:20 – Kiderül, hogy a balhátvédünk Lázár Pál lesz az FTC ellen.
Április 2, 20:25 – Debrecen. Lefújják a DVSC-FTC mérkőzést, melyen a bajnokcsapatot verjük a duplázó Takács góljával.
Április 5, Felcsút. Radosevics helyén ezúttal is Verpecz a kapuban… Elég egy hiba, és elfelejtik, mit tettél az elmúlt idényben…
Április 5, Felcsút. Kihirdetik a kezdőket. Kulcsár az egyetlen csatárunk a Videoton ellen. Aha.
Április 5, Videoton-DVSC. Brkovic egyből pirossal kiáll.
Április 5, Videoton-DVSC. Az első gól után egyik csapat sem akar támadni. Csodálatos.
Április 5, Videoton-DVSC. 75 percet kell várni az első támadásunkra.
Amikor rápillantasz a táblázatra és rájössz, hogy még így is meglehet a dobogó.
De a cél a nemzetközi kupát érő hely. Ilyen játékkal tuti a csoportkör. Ja, nem.
Hétvégén ismét NBI-es mérkőzés: Paks-DVSC. Alig várjuk.
A LokiBlog már megint ironikus, ami nyilván többeknek nem tetszik. Van akinek mégis?
