Ugyan a DVSC labdarúgói már túl vannak egy edzőmeccsen a felkészülési időszakban, de az házon belül történt, így azt nem igazán lehetett tekinteni valódi erőfelmérőnek. Nem úgy szombati ellenfelünk elleni duplázást, mivel a szlovák első osztály bronzérmese volt az ellenfél.
Az első összecsapás alkalmával egy újoncot avatott a Loki, hiszen a friss igazolás, a Puskás Akadémiától megszerzett szlovák utánpótlás válogatott Karol Mészáros szignója még éppen csak megszáradt a szerződésén, máris új csapatának bizonyíthatott. Rajta kívül az előző szezonban az NB II-es Balmazújvárosnál játszó, de korábban a Bőcs és a Sárospatak csapatánál is megfordult jobbhátvéd, Bokros Tibor próbázott. Így a cívisek szakmai stábja a Balogh J. – Bokros, Ludánszki, Szatmári, Barna – Djelmic, Jovanovic, Szakály, Mészáros K. – Kulcsár, Tisza tizenegy mellett tette le a voksát. Kezdő sípszónál körülbelül a szokásosnak mondható 20-30 néző volt ott a centerpálya mellett. Az első tíz perc az ismerkedés jegyében telt el, aztán az égiek nem igazán voltak kegyesek a nézőkhöz, hiszen bő öt perc alatt gyorsan elérte Pallagot a kiadós égi áldás viharos szél kíséretében.
Az első gólra a 16. percig kellett várni, ekkor megszereztük a vezetést Tisza révén. A csatár a rá jellemző fineszességgel oldotta meg házi feladatát, miután kicselezte a kapust és az üres kapuba gurított. Ezt követően már a 26. percben kapust cserélt a Debrecen, amikor Baloghot Radosevic váltotta. Ezen kívül még legalább két gólt lőhetett volna a csapat az első játék részben. A második félidő 55. percében viszont egy formás attak után Tisza duplázni tudott közelről. A hátralévő időben cseréltek a felek becsülettel, de gólt csak a szlovákok lőttek a 87. percben: a mérkőzésen egész végig aktívan játszó és a próbázó Bokrost párszor csúnyán átjátszó Dávid Copko szerzett mesteri gólt. (Őt személy szerint szívesen látnám nálunk.) Így kialakult a 2-1-es végeredmény, de azt tudni kell, hogy inkább a második sorukkal játszottak a csapatok az első mérkőzésen, így a második 90 perc alkalmával emeltek a téteken a trénerek.
Ezért a hajdúságiak a Verpecz – Kinyik, Brkovic, Mészáros N., Ferenczi J. – Bereczki, Varga J., Sekulic, Horváth Zs. – Holman, Takács összetételben futottak ki a gyepre és Karakó sporttárs sípjele után bizony hamar rájöhettek, hogy ez már egy más kávéház. A 13. percben ugyanis egy gyors vendégtámadás után Verpecz szó szerint a bal kapuvasra imádkozta a bőrt, hiszen védeni nem igen tudta volna a próbálkozást. Miként a 26. minutumban sem tudta megakadályozni a Myjava vezetőgólját, amikor a sorfalról lecsorgó labdára hamarabb eszmélt az ellenfél szerb védője, Ostojic és megelőzte a késve vetődő kapust a hálóba lőtt. A lokisták támadási törekvései annyiban nyilvánultak meg, hogy valahányszor passzoltak a kilépő támadóknak, a lest jelző szignál folyton megszólalt. „Így nehéz gólt lőni”- mondták is a helyszínre kilátogatók egyöntetűen.
A 42. percben aztán Takács mégis megtehette volna Dr. Horváth centerezése után, de közelről célt tévesztett. Nagy helyzet volt! Félidőben nyári igazolásunkat, Sekulicot váltotta Castillion, így Holman klasszikus irányítót játszhatott, míg a szurinami származású futballista Takács éktársa volt. Hiába kapcsoltak rá az elején a mienk, a szokásos betegségek, az eladott labda és a rossz labda átvétel szó szerint kinyírta a támadásainkat. Sőt, a második és a harmadik szlovák gól is ennek előzménye volt. Az 59. percben nem több mint öt passzból mattolták a hazai védelmet Kolár jóvoltából, majd a 60. percben a csereként beállt Mehremic 15 méterről lőtt Verpecz kapujába. Egy jó 120 másodperces rövidzárlat megpecsételte a sorsunkat. Ezek után már hiába hajtottunk, a 62. percben Takács szerencsés gólja, majd Holman 72. percben lőtt gyilkos, léc alá eresztett bombája csak szépségtapasz volt, mert a ráadásban Castillion fejében maradt a slusszpoént jelentő egyenlítő gól. A mérlegünk így felemásra sikeredett: egy győzelem és egy vereség, de nincs ezzel semmi gond. Inkább most jöjjenek ki a hibák, mint élesben.
Végül lássuk a pályára lépő játékosok értékelését dióhéjban:
Az első találkozón igazából Tiszát, Jovanovicsot, Djelmicset, Barnát és az új igazolásunkat, Mészárost lehetett kiemelni. Rajtuk kívül a kapott gólja ellenére Radosevic is megbízhatóan teljesített. Egyetlen próbázónk, a DVTK nevelésű Bokros Tibor engem speciel nagyon nem győzött meg, hiszen több alkalommal is lóvá tették a jobb oldalon, amiből könnyen lehetett volna nagyobb probléma is egy-egy szlovák gól formájában. A többiek nagyon rossz napot fogtak ki, hiszen olyan darabos volt például a védelemben játszó Ludánszki-Szatmári duó teljesítménye, mint a tört krumpli. A csatársorban játszó Kulcsár pedig rendre vagy rossz megoldást választott vagy lesre futott.
A második 90 perc során a gólszerzőinket, Takácsot és Holmant lehet megemlíteni, valamint a középpályán Ferenczi sok labdát szerzett, és Bereczki a széleken többször is elfutott annak ellenére, hogy a társak nem sokszor keresték labdákkal. Akivel viszont nem vagyok elégedett, az egyértelműen Verpecz, hiszen ismét bebizonyította, hogy a cserekapus szerepkör jobban áll neki. Ezen a poszton mindenképpen elkelne az erősítés, miként a védelemben és a csatársorba is szükség lenne egy friss emberre, így a nemzetközi erőpróbák előtt.
