Szégyen, gyalázat, nincs jobb szó a tegnapi produkcióra. Gálának indult, horror lett a vége. Rég nem égtünk ekkorát nemzetközi porondon, most újra éghet a pofánk. A szerény képességű, NB I-es szinten is közepes erősségűnek számító ellenfél vert meg minket tegnap, és hiába hagytunk ki egy raklap helyzetet, hiába lőtt három helyzetből két gólt az ellenfél, ez így akkor is vérciki. Foglaljuk össze a tegnap látottakat…
Egy hete azzal a kérdéssel nyitotta Enderson a La Fiorita meccs összefoglalóját, hogy vajon kijön-e legközelebb is annyi ember, mint amennyi egy hete csütörtökön megtekintette a mérkőzést. A kérdés már akkor költői volt, tudtuk, hogy jó, ha fele annyian leszünk ahhoz a találkozóhoz képest. Egyrészt az, hogy ingyenes volt az összecsapás, kivonzott sok olyan embert, aki egyébként nem jár Loki meccsre, másrészt a csapat finom szólva sem kényeztette el a szurkolókat azon az összecsapáson, így várható volt, hogy sokan távol fognak maradni. Hivatalosan így is valamivel több, mint hatezer fanatikus választotta délutáni programjának a DVSC – Torpedo Zhodino összecsapást, ami a tavalyi nézőszámokhoz viszonyítva nem tekinthető rossznak, viszont egy nemzetközi meccshez, és a múlt heti 10 ezerhez képest már kevés.
Ami a kezdőket illeti, a miénk nem okozott meglepetést senkinek, egyedül a Mészáros Karol – Djelmics páros volt kérdéses, nevezetesen, hogy kettejük közül ki kezd majd, ezúttal előbbire esett Kondás Elemér választása. A kapuban ezúttal is Radosevic állt, előtte a jól megszokott Jovanovics – Brkovics – Mészáros – Korhut védőnégyes, egy sorral előrébb a Mészáros Karol – Varga – Holman – Szakály kvartett, míg a befejezés ezúttal is a Tisza – Castillion párosra hárult – volna. A vendégeknél sok poszton mellélőttünk a beharangozóban, akadtak olyan játékosok a kezdőben, akiket a transfermarkt nem is jelölt a Zsodino keretébe. A várt 4-4-2 helyett egy sokkal óvatosabb 5-3-2/5-4-1-es felállást választottak, a színesbőrű Lutsevich rendre visszazárt a középpályáról a védelem tengelyébe, amikor viszont labdát szereztek, nem egyszer tört előre. Ettől függetlenül egy végtelenül egyszerű defenzív, kontrázós taktikára építettek.
A velősebb gondolataimat ezúttal a pontozás utánra tartogatom, így itt most csak röviden összefoglalnám a látottakat. Ahogy bekezdtünk az elején, azt hittem, hogy gálázni fogunk: a második percben Tisza megpattanó lövése után már vezettünk is, és ezt követően is kezdeményezőek voltunk, sorra vezettük a támadásokat. A mérkőzés ezen szakaszában a gólszerző volt nagyon elemében, illetve Mészáros Karol és Jovanovics is rendre jól játszottak össze a jobb szélünkön. Még mindig az első húsz percben jártunk, amikor egy szép Tisza löbbölést követően Szakály fejelhetett szabadon, de nem tudott erőt vinni a fejesbe, így könnyedén fogta a vendég hálóőr. Alig pár perccel később a mérkőzés legnagyobb ziccerét puskáztuk el, ekkor Tisza jobboldali centerezésére Castillion érkezett szabadon a hosszún, de senkitől nem zavartatva, öt méterről mellélőtte a labdát… Meg is bosszulta magát a dolog, hiszen rögtön az ellentámadásból egyenlítettek a vendégek, méghozzá a semmiből: Brkovics röviden kifejelt labdáját Zagynailov vágta kapásból a tehetetlen Radosevic mellett a hálóba. Ekkor még nem láttuk a jelét annak, hogy bajba kerülhetnénk, mert továbbra is domináltunk, és jöttek sorba a helyzetek: előbb Mészáros Karol lövése gurult el a kapu előtt, a kipattanót pedig Tisza nem tudta bekotorni az üres kapuba. A félidő vége előtt pedig ismét Tisza szolgálta ki jól a társakat, de Mészáros Karol a hosszún érkezve már csak épphogy bele tudott érni a labdába, amit így a gólvonalon kaparintott meg a vendégek kapusa.
A legszembetűnőbb egyébként Holman passzív és öncélú játéka, valamint Castillion bénázása volt az első félidőben. Utóbbi már a harmincadik percre elkészült az erejével, és gyakorlatilag egy labdát nem tudott lekezelni. Ilyen szempontból meglepő volt, hogy a félidőben nem cseréltünk. A második játékrészben már közel sem volt akkora fölényünk, mint az elsőben, sőt, a nézőtérről úgy tűnt, mintha teljesen széthullott volna a csapat taktikailag: senki nem találta a helyét, Korhut rendre rosszul helyezkedett az ellenfél támadásainál, Szakály rendszeresen középre húzódott, emiatt a bal oldalunk totál üresen maradt, eközben a másik szélen előbb Mészáros, majd a helyére beálló Djelmics hiába állt szinte a vonal mellett, nem passzoltak neki a társak, Holman a védelemmel egy vonalban alibizett, Tisza pedig teljesen eltűnt a mezőnyben. Hiába állt be a már említett Djelmics, illetve nem sokkal előtte Takács Castillion helyett, már nem tudtunk helyzeteket kialakítani. Egyszer sikerült veszélyeztetnünk, Szakály ugratta ki Takácsot, de sérülésből visszatérő támadónk kicsit kisodródva ballal a kapu mellé lőtt. Innentől egyre bátrabbak lettek a vendégek, egyre többször lépték át a felezővonalat, és egyre több veszélyes akciót vezettek, bár a gól így sem volt benne a játékukban. Mi viszont teljesen kitámadtunk a győzelem érdekében, és az amúgy sem stabil csapatrészeink teljesen széthullottak. A 88. percben érkezett a kegyelemdöfés, egy harminc méteres szabadrúgást váltottak gólra a vendégek, ezzel pedig meg is nyerték a találkozót, sőt, a vége még csúnyább lehetett volna, de Radosevic kétszer is nagyot védett.
Pár dolog, ami nagyon szembetűnő volt még nekem, laikusnak is:
- Párharcoknál, pontrúgásoknál nem ugrunk fel, hagyjuk, hogy az ellenfél fejelhessen, vagy a kapus zavartalanul kaparintsa meg a labdát.
- Évek óta visszatérő probléma, hogy a labdás játékost akkor kezdjük el megtámadni, amikor már átvette a labdát, és nem akkor, amikor még a passzt várja.
- Holman teljesen kivonta magát a második félidőben a játékból, mintha nem lett volna kedve focizni. Sokkal hamarabb le kellett volna cserélni.
- Nem volt bal oldalunk, Szakály rendre középre húzódott, Korhutnak kellett befutnia a teljes bal szélt, ami jobb napjaiban sikerülne neki, most nem.
- Éppen emiatt kellett volna a Holman-Ferenczi cserét hamarabb megejteni, ekkor Szakály mehetett volna középre irányítani, míg Ferenczi és Djelmics révén mindkét szélen lett volna egy technikás, gyors szélsőnk, aki fel meri vállalni az egy-egyeket.
- Senki nem már távolról lőni, pedig hányszor elmondtuk már, hogy a tömörülő csapatok egyik ellenszere az átlövések. Sem Szakály, sem Tisza nem mert lőni tiszta lövőhelyzetben, inkább lepasszolják a labdát. Nincs önbizalom, senki nem meri felvállalni a felelősséget, hogy egy esetleges rossz lövés miatt oda az ígéretes akció.
- Emellett az is ostobaság, hogy a kilenc játékossal védekező ellenfél ellen középen akarjuk betuszkolni a kapu előterébe a labdát, és nem a széleken próbáljuk megbontani őket. Pedig Ferenczi és Djelmics is képes lett volna arra, hogy szélről betörésekkel teremtsen veszélyes helyzeteket.
- Nincs egy normális csatárunk, aki képes gólra váltani a helyzeteket.
Nincs sok értelme, de pontozunk:
Bozidar Radosevic – 5 – Az első gólról nem tehetett, a másodiknál viszont úgy érzem, hogy van némi felelőssége abban, hogy gól lett. Nagyon messziről jött a szabadrúgás, és bár viszonylag jól volt helyezve, ezt illett volna kiszedni. Hasonlított a találat a Rosenborg tavalyi góljához, ahol Verpecz hibázott. Sajnos utána már hiába volt az az 1-2 bravúrja, ez nem segít sem rajtunk, sem ő rajta.
Aleksandar Jovanovic – 5 – Egyike azoknak, akik játékára talán nem lehet panasz. Bár messze nem játszik olyan jól szélső védőként, mint tavasszal szűrőként, még így is hozott bőven egy átlagot, a védőmunkájára nem lehetett panasz, és láttunk tőle jó megoldásokat az előre játékban is.
Dusan Brkovic – 4 – Az első gólnál ő fejelte ki röviden a labdát, sajnos emiatt nem tudok neki jobb osztályzatot adni. Egyébként is végig ingatag volt a védelmünk.
Mészáros Norbert – 4 – Neki is voltak bizonytalanságai, ő is felelős azért, hogy átjáróház volt a második félidőben a védelmünk.
Korhut Mihály – 4 – Ez már nem az Európa Bajnokság… Egy játékos nem tud megtanulni és elfelejteni pár hét alatt focizni, így csak is motivációs gond lehet az oka annak, hogy árnyéka volt önmagának ezen a meccsen. Bár Szakály miatt szinte egyedül kóborolt a bal oldalunkon, védekezés során nem egyszer helyezkedett rosszul.
Mészáros Karol – 4 – Ugyanazt láttam tőle, mint a Ruzomberok elleni felkészülési mérkőzésen: rengeteg technikai, labdakezelési hiba, pedig nem tűnik ügyetlen játékosnak, de azért az alapvető dolog, hogy az oldalvonal mellett át tudjon valaki venni egy labdát.
Varga József – 5 – Rajta sem múlott, végigrobotolta a meccset, rengeteg labdát szerzett.
Holman Dávid – 3 – Nagyon visszavontan játszott, neki kellett volna irányítani a csapatot, ehhez képest, főleg a második félidőben, teljesen kivonta magát a játékból: miközben támadtunk, gyakorlatilag a két belső védőnkkel helyezkedett egy vonalban a félpályánál. Előrefelé alig passzolt, már az első félidőben is látszott rajta, hogy ha nem neki passzoltak a társak, akkor elégedetlenkedett. Az a helyzet, hogy nem megsértődni, csapkodni, meg lecserélés után melegítőfelsőt dobálni kell, hanem focizni. Egyre öncélúbb a játéka.
Szakály Péter – 4 – Folyamatosan a pálya közepe felé húzódott, emiatt teljesen lyukas volt a bal oldalunk, totál aszimmetrikus volt a csapat szerkezete. Korhut emiatt egyedül maradt a szélen, ezáltal a vendég kontrák is akkor voltak a legveszélyesebbek, ha azon az oldalunkon hozták fel a labdát. Ismét fel lehet neki róni hibának, hogy nem mer vállalkozni, pedig ezúttal is volt legalább két olyan tiszta lövő helyzete, amiből az ő rúgótechnikájával könnyedén gólt lehetne szerezni – ami egyébként is a betömörülő csapatok elleni ellenszer.
Tisza Tibor – 5 – Szerzett egy szerencsés gólt az elején, volt nem egy jó passza a társaknak, amikből gólokat szerezhettünk volna, aztán teljesen eltűnt a mezőnyben. Rá is igaz, ami Szakályra: nem mer (vagy meg van nekik tiltva) távolról lőni.
Geoffrey Castillion – 2 – A mérkőzés citromdíjasa – A mai teljesítménye már-már kulcsári magasságokba emeli őt, röviden összefoglalva: vicc kategória. Ő is beállt abba a sorba, akik egy-két év alatt teljesen leépültek Debrecenben.
∼•∼
Takács Tamás – 5 – Felüdülés az ő játékát nézni Castillioné után. Pedig sokszor mondtuk már, ő is egy a közepesnél picivel jobb csatár, de ebben a Lokiban perpill klasszisnak számít.
Ognjen Dejlmic – 0 – Hiába állt be, nem tudott lendíteni a csapat játékán. Sokszor egyedül ácsorgott a pálya jobb szélén, mert a társak középen próbálták betuszkolni a labdát az ellenfél tizenhatosán belülre.
Ferenczi János – 0 – Beállása után végre lett bal oldalunk, nem tudom, hogy miért csak az utolsó tíz percre állította be őt Kondás. Ő volt az egyedüli, aki meg merte húzni egy-az-egybe a szélen, ezt hiányoltam Mészárostól, Djelmicstől és Szakálytól.
∼•∼
Kondás Elemér – A részletesebb elemzést a végére hagynám, a sajtótájékoztatós videónk után. Előzetesen annyit, hogy bár nem ő hagyja ki a helyzeteket, azért igenis ő a felelős, hogy a játákosok motiválatlanok, és hogy nincs elképzelésünk, mit is kéne csinálnunk egy betömörülő ellenfél ellen.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Közepes színvonalú meccs volt, rengeteg helyzettel, amiket főként mi alakítottunk ki és hagytunk ki. Csapatunk teljesítménye – főként a második félidő, és az eredmény tükrében – kritikán aluli, szégyenteljes. A játékvezető számtalan rossz döntést hozott, az elején hagyta a ruszkiknak a keményebb játékot, és nagyon későn húzta elő az első sárgát.
Most pedig tekintse meg mindenki a mérkőzés utáni sajtótájékoztatót, annyit elárulok, hogy érdemes meghallgatni. Jobb, mint egy stand-up comedy.
Akkor nézzük szépen sorban. Drága vezetőedzőnk szerint megvoltak a helyzeteink, amiket kihagytunk, az ellenfél pedig a semmiből lőtt két gólt, és érdemtelenül nyert. Majd pedig fel van háborodva, hogy számon kérik rajta, hogy hetek, hónapok óta mindig a kihagyott helyzetek miatt rinyál. „Én nem rúghatom be a helyzeteket, nincs joystickom, hogy irányítsam a játékosokat.” Valóban nincs, de ki a f@szom készíti fel a játékosokat? Ki miatt nulla az erőnlétünk már évek óta? Ki miatt nincs elképzelés a játékunkban? Kinek köszönhető, hogy semmilyen taktikát nem vélünk felfedezni a játékunkban hosszú ideje, csak kimennek a játékosok, és ad-hoc jelleggel fociznak egyet? Ki készítette fel a csapatot a fehéroroszok ellen? Ki az, aki évek óta képtelen egy olyan taktikát kidolgozni, amivel a betömörülő, védekező csapatok ellen eredményesek tudunk lenni? Ha kihagyja a játékos a helyzeteket, akkor kinek lenne a dolga, hogy mentálisan, fejben rendbe tegye? Kondás Elemér! Évek óta képtelen vagy felvállalni a felelősséget a tetteidért, mindig megy a másra hárítás, mindig más a hibás, te tökéletes vagy. Ugyanolyan pökhendi, beképzelt megélhetési edző vagy, mint Pintér Attila. Pontosan ugyanaz a stílus, ugyanaz a gondolkodásmód. Ebből pedig nekünk, szurkolóknak kurvára elege van már. Hülyének vagyunk nézve, ha kritikát merünk megfogalmazni, akkor pedig mi vagyunk a szaralakok, akik nem állunk ki a csapatért (a tegnapi sajtótájékoztatón is megvolt a beszólás, hogy neki kiabálnak a nézők a végén, mintha nem ő lenne a hibás). Ezt a szerencsétlen, béna fehérorosz csapatot gólokkal kellett volna kitömnünk, hogy a visszavágó már csak formalitás legyen. Szégyenszemre kikaptunk, és ezek után még mentegetőzik, másra hárítja a felelősséget.
Utoljára 2006-ban, a Rabotnicski ellen égtünk ekkorát az európai színtéren. Az a zakó Supka Attila állásába került akkor. Felteszem a költői kérdést: kell még ennél nagyobb szégyen, hogy Kondás Elemér és a sleppje eltakarodjon innen a főnökével együtt? Persze hogy nem. Minden megy tovább így, ahogy most van, hiszen minden rendben van. Hétvégén kezdődik a bajnokság, és már kezdődik a rotálás, mert a fiúk három tétmeccs után elfáradtak, pihentetni kell őket. Ismét jön Verpecz, Nagy Zoli, Szatmári, Ludásznki, Kulcsár és társai, hogy szórakoztassák a közönséget. Hogy kikapunk a Paks ellen is? És akkor mi van? Szima Gábor majd elmondja, hogy várjunk tíz fordulót, majd utána értékeljünk. Ja, hogy utána sem lesz semmi változás? Kit érdekel? Szépen a szőnyeg alá söpörjük a problémákat. A legutóbbi ankéton megígérte az elnök úr, hogy minőségi csatárokat szeretnénk igazolni a nyáron. Hányat igazoltunk? Tele vagyunk lyukas posztokkal, elengedtünk egy fél kezdőre való játékost, akiket néhány kivétellel nem pótoltunk (akikkel meg pótoltuk, az szóra sem érdemes, lásd Bokros Tibor). Nincs kapusunk, nincs egy normális csere védőnk, nincs se Jovanovicsnak, se Korhutnak cseréje, nincsenek csatárjaink, és nem is törekedtünk arra, hogy ezeket a posztokat foltozzuk. Hol maradt az első tétmeccs előttre tervezett sajtótájékoztató, amin elvileg bemutatták volna az új igazolásokat? Borzalmasan szar szezon elé nézünk ismét, és idén is negatív csúcsokat fog dönteni a nézőszám, ha nem változik meg minden gyökeresen nagyon sürgősen. Ezek után van még bárki, aki hisz abban, hogy Szima Gábor és Kondás Elemér csodát fognak tenni? Van bárki is, aki hisz még a mesékben meg a hazugságokban?
