LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

#5. naplóbejegyzés: Mi kell még, hogy felemeljük a fenekünket?

Tőzsér Dániellel az élen kissé értetlenül szemlélik a játékosok, stábtagok és klubalkalmazottak, hogy a Loki meccsein továbbra sincs jelentős létszám. Bár a Fradi ellen megjelent több mint tízezer ember, csapatkapitányunk felvetése, miszerint mi kell még, hogy felemeljük a fenekünket és meccsre menjünk, sokkal fontosabb annál, mint hogy egy-két szóval elintézzük. Ez a témája legújabb blogbejegyzésemnek.

„Mi kellene még ahhoz, hogy igazi focihangulat legyen?” – kérdezi Tőzsér. A kérdés két dolgot állít. Az első, hogy már van valami, hiszen úgy érezhetjük, hogy van egy szép stadionunk, egy dobogóért küzdő csapatunk, aki MK-elődöntőig menetel és vannak fiatal tehetségeink, a DVSC közelmúltjának bajnoki címeiről, NK meneteléseiről nem beszélve. Szóval, mi kell még? A második, hogy a jelenlegi nem igazi focihangulat. Az, hogy tapsikolnak a lelátón, együtt jajonganak a műesés után óbégató ellenféllel, kiabálják, hogy „Hajrá Loki!”, önmagában nem igazi focihangulat, pláne nem háromezer ember előtt.

Szóval miért is járunk csak ilyen kevesen mérkőzésre? Bár a nézői szokásokról készített pár évvel ezelőtti kérdőívünk rámutatott a legfontosabb pontokra, mi kell ahhoz, hogy meccsre járjunk, úgy tűnik, vannak dolgok, amiket még mindig elfelejtünk. Például, hogy egy új stadion kevés a nézők megfogásához, ahogy az eredmény is csak másodlagos.

Tételezzük fel, hogy igaza van Tőzsérnek és már van valami, amire építhetnénk és a jelenlegi focihangulaton erősíteni kell. Felejtsük el azt is, hogy a kérdés felvetését követően a Vasas ellen az év egyik leghitványabb produkcióját láttuk, vagy hogy a Magyar Kupa elődöntője kevesebb mint ezer embert érdekelt, vagy hogy az aktuális NB I-ben 11 meccsből 3 győzelem is elég volt ahhoz tavasszal, hogy megőrizzük a dobogót. Amennyiben elfogadjuk Tőzsér szavait, akkor felvetődik, hogy ki a felelős mindezért. Persze könnyedén mutogathatunk az MLSZ-re ezernyi ok miatt, ami ide vezetett és ami nem mutat kiutat. De hiszem, hogy mindenkinek a saját portáján kell először körülnéznie. Ilyen megközelítésből, pedig az alábbi kérdéseket tenném fel Tőzsérnek, és azoknak, akik nem értik, hol a szurkoló és hol az igazi focihangulat.

  •  Igazi élményt ad vajon a szurkolónak egy DVSC meccs?
  • A DVSC játékosai szeretettel és tisztelettel gondolnak a szurkolóra?
  • A DVSC vezetői alázattal és gondoskodással gondolnak a szurkolóra?
  • Látsz bármit a játéktéren a piros székeken kívül, ami erősíti a klubhoz tartozás érzését?
  • A hét közben pár íráson kívül invitál bárkit a DVSC, hogy menjen meccsre?
  • Milyen DVSC rendezvényeket sorolnátok fel, ami nem meccs?
  • Miért megy a hallgatás arról, hogy a klub fennmaradása veszélyben van?

Észre kellene venni, hogy a szurkolók évek óta elidegenednek saját csapatuktól és nem tudnak őszintén szurkolni, mert egyik hétvégén mindent beleadnak a játékosok, másik hétvégén az akarat minimális jelenléte sem érzékelhető. Elidegenednek saját csapatuktól, mert nem kapnak megerősítést a játékosok meccs végi szórványtapsán kívül arról, hogy milyen jó, hogy a lelátót választották és nem a kanapét. Elidegenednek, mert azt érzik, a klub saját vezetői igazából tojnak saját klubjukra, még egy ígért Loki múzeumot sem tudtak tető alá hozni. Elidegenednek, mert azt érzik, hogy a klub szereplői természetesnek tekintik, hogy a lelátón lesznek, holott ez – főleg a jelen körülmények között – már régen nem természetes.

Nem a klubot kedvelők száma csökkent le, csupán egyre kevesebben vannak, akik számára ér valamit a DVSC. Nem feltétlenül időben, pénzben és energiában, hanem érzelmekben. Nincs kötődés, nincs hovatartozás. Nincs őszinteség a pályán és azon kívül, nincs benne őszinte öröm még a győzelmek esetén sem. Hogy mikor emelik fel a feneküket a szurkolók? Ha majd megszólítják, kihívják, várják őket, amikor azt érzik, hogy számít pályán és pályán kívül is, amit tesznek. Tőzsér azt mondta, számít, ha kijöttök, számít neki is, a gyermekklinikának is, a csapatnak is, Debrecennek is. Mi történt? A Loki szurkolók letették voksukat a csapat mellett és mentek a hívó szóra!

De amíg csak arra kellenek a szurkolók, hogy pár ezer forintot kivegyenek a zsebükből, amíg csak arra kellenek, hogy a nézőszám statisztikák szebben mutassanak, addig nem fogják felemelni a feneküket; amíg feleslegesnek érzik az idejüket, pénzüket, érzelmeiket a Lokira szánni, addig nem fognak kimozdulni otthonról.

Szóval mi kell még, hogy megmozdítsuk a fenekünket?
Megbecsültség. Első lépésnek tökéletes lenne.

Csibu