Kulcsfontosságú meccs várt ránk a dobogó szempontjából, bár tegyük hozzá, hogy a szezon hajrájában már minden meccsünk kulcsfontosságú – amennyiben szeretnénk megszerezni a bronzérmet, akkor legalább a hátralévő két hazai meccsünket kötelező lett volna nyerni, ebben az esetben pedig egy Fradi elleni vereség is beleférhet. Ennek tudatában fogadtuk a kiesés elől menekülő és idegenben sokkal eredményesebben játszó Kisvárdát.
A kezdőcsapatban egyetlen váratlan változtatás volt az előzetesen jósolthoz képest, Bényei összeszedett egy kisebb sérülést Újpesten, így Kinyik kezdett jobbhátvéd pozícióban, illetve még talán az is meglepő volt, hogy Herczeg András ismét az óvatosabb 4-1-4-1-es felállásra tette le a voksát, így ismét három belső középpályással kezdtünk – Csősz maradhatott így ismét a kezdőcsapat tagja, Varga Kevin kárára. A Kisvárda egyetlen légióssal, Gosztonyival állt fel – ez a mondat akkor állná meg a helyét, ha a szabolcsiak mondjuk az ukrán pontvadászatban szerepelnének, de mivel a magyar bajnokság résztvevői, így az az igazság, hogy egy szem magyar játékos mellett tíz légiós alkotta a kezdőcsapatot, és a cserék közt is csupán további két magyar kapott helyet. Ami még ennél is viccesebb, hogy ha megnézzük a kisvárdai utánpótlás csapatok névsorát, ott is számtalan olyan névvel találkozunk, amely nem arról árulkodik, hogy hazai játékosról lenne szó.
A mérkőzés elején inkább tűnt egyébként 4-4-2-nek sokszor a szerkezetünk, Haris gyakran húzódott ki a bal szélre, Szécsi pedig előre húzódott Takács mellé, de ez csak az első pár percben volt látható, utána visszarendeződtünk 4-1-4-1-be. Az első helyzet előttünk adódott, ami rögtön egy ajtó-ablak ziccer is volt a 10. percben, ekkor Kinyik jobboldali beadására Szécsi érkezett üresen, fejese azonban a felső lécen pattant, a kipattanóba pedig Takács úgy tudta beletenni a fejét, hogy ha több erőt tesz bele, akkor bedobás lett volna belőle. A folytatásban nem láthattunk hasonlóan nagy ziccert, mi többnyire a széleken próbáltuk megbontani a vendégek védelmét, míg a Kisvárda első sorban román válogatott légiósa, Grozav megoldásaiban bízott.
Mindkét csapat sok hibával játszott, komoly lehetőséget pedig nem láthattunk az első félidő nagy részében. Apróbb lehetőségecskék akadtak, a kapunk előtt többször is bizonytalankodott a védelmünk, egy-egy kósza lövés vagy fejes veszélyeztette a kapunkat. A 40. percben mégis mi szereztük meg a vezetést, amikor egy rossz kisvárdai felszabadítás visszapattant Szécsi elé, aki 19 méterről szépen bombázott a kapuba. Az első játékrészben a gólon és a kapufánkon kívül gyakorlatilag nem láthattunk említésre méltó eseményt, soványka vezetésünk azonban közel sem volt megnyugtató.
A második félidőt kettős cserével kezdtük, Kinyik vélhetően sérülés miatt jött le (az első játékrészben többször is sántikált), őt Kusnyír váltotta, tehát posztra cseréltünk, míg az ismét észrevehetetlenül és gyengén játszó Takács helyett Zsóri folytatta. Ugyanolyan nyugodt mederben csordogált a mérkőzés, mint az első félidőben, az állóvizet azonban Bogár Gergő ítélete kavarta fel: először a Gosztonyi-Grozav-Gosztonyi összjáték után úgy tűnt, hogy elpocsékol egy ígéretes lehetőséget a vendégcsapat, a visszaívelt labdára azonban érkezett a hosszún Gosztonyi, aki elől Ferenczi bravúrosan mentett a levegőben, majd mindketten rástartoltak az oldalvonal felé pattogó labdára, Gosztonyi azonban elesett, a játékvezető pedig hezitálás nélkül büntetőt ítélt.
Ott a helyszínen sem értettem, hogy ez miért büntető, látva a visszajátszást pedig szánalmasnak, undorítónak és gusztustalannak tartom, hogy egy ilyen „kontaktra” büntetőt ítéltek ellenünk, ráadásul nem is először. Egyrészt a labda már jóformán nem is volt játékban, az esettől mintegy tíz méterre pattogott kifelé az oldalvonal fele, másrészt hagyjuk már, hogy ez fault volt. Az ilyeneket a mezőnyben sem szokták lefújni, ha egy játékos egy ilyen kontakttól összerogy, azt általában kiröhögik, amiért dobálja magát (emiatt nem szimpatikus nekem néha Zsóri vagy Haris, amikor inkább elesnek, de ők ennél durvább érintés miatt szoktak esni, amire rendre nem kapunk semmit). Ha ez tizit ér, akkor meccsenként 4-5 büntetőt lehetne ítélni, mert ennél komolyabb vétségekre sem szokás büntetőt adni (és mi sem kaptunk ezen a mérkőzésen, pedig legalább két gyanús esés történt a kisvárdai tizenhatoson belül).
A jogtalan büntetőt Grozav belőtte, ezzel pedig kezdődhetett minden elölről. Csakhogy minket fejben totálisan megtört a találat, és elvesztettük a stabilitásunkat. Kapkodás és pontatlanság lett úrrá a csapaton, miközben a győzelmi kényszer miatt kénytelenek voltunk többet kockáztatni, így többször nyílt kontrázási lehetősége a Kisvárdának. Három perccel később egy oldalról érkező szabadrúgás Lucas fejéről a kapufát érintve pattogott kapu mellé, majd egy kifejelt szögletet követően Ferenczi adott be balról, Zsóri pedig üresen fejelhetett, de nem találta el a kaput nagy helyzetben. A 72. percben ismét izzasztó jelenetek zajlottak a kapunk előtt, egy jobboldali szöglet után csúsztatta meg az egyik várdai a labdát, a hosszún pedig ketten is érkeztek, talán meg is zavarták egymást, így Lucas egy méterre a kaputól ismét a lécet fejelte telibe. Ezek már figyelmeztető jelek voltak, sajnos Zsóri fejesét leszámítva nem tudtunk helyzetet kialakítani, pedig ekkor már pályán volt Varga Kevin is Haris helyett, Herczeg András pedig kockáztatott, és 4-4-2-es hadrendre váltott a csapat. A középpályás védekezésünk megszűnt létezni, lassan zártunk vissza, így rengeteg kontrát vezethetett a vendégcsapat. A 74. percben meg is kaptuk a gólt, ami már érett, a csereként beállt Hugo Seco robogott el a jobb oldalon, középre adása pedig megtalálta Grozavot, a román szélső pedig duplázni tudott.
A maradék 20 percben már nem volt benne a gól a játékunkban, ellenben az végig benne lógott a levegőben, hogy a Várda egy harmadik találattal lezárja a meccset. Mi ismét próbáltunk szabadrúgásokat kiharcolni, de Bogár játékvezető sem a Csősz, sem a Zsóri ellen elkövetett szabálytalanság után nem fújt, pedig a kapuhoz igen közelről járhatott volna a pontrúgás. Már a 91. percben jártunk, amikor végre egy ilyen lehetőség után Tőzsér állt a labda mögé, de lövése messze elkerülte a kaput. Az utolsó percben pedig jött a kegyelemdöfés, ismét a jobb szélen futott végig az akció, Hugo Seco beadása most Horváthot találta meg, aki üresen vehette át és lőhette közelről a kapunkba a labdát.
Szeretnék egy külön bekezdést szentelni a harmadik gólt szerző Horváth Zoltánnak – bár a holnapi Semelges Térfélben még fogok róla beszélni. Egykori játékosunk (aki alig két hónap után repült is, mert az MLSZ felfüggesztette a játékjogát bundavád miatt) rendkívül „szimpatikus” módon ünnepelte meg találatát, és nagyképűen mutogatni kezdett a táborunknak, majd nekünk is a C szektorba. Ahogy az a lentebbi videón is látható, nem tolerálta senki ezt a kis műsort. Nonszensz, hogy egy olyan játékos, akiről első fokon kimondta a bíróság, hogy megvesztegették és mérkőzések eredményét befolyásolta (magyarul egy csaló, aki bundázott), még focizhat, mert a fellebbezésnek halasztó hatálya van. Ezek után remélem senkiben nem merül fel, hogy szívesen látná őt újra Debrecenben…
Osztályzatok
Nagy Sándor – 0
Három gólt kapott, de nem tehetett egyikről sem – a múlt heti meccsel ellentétben most nem tudott parádézni, rendre kiszolgáltatott helyzetben volt.
Kinyik Ákos – 4
Nem játszott rosszul az első félidőben, pedig mint tudjuk, nem ez az ő posztja. Kár, hogy megsérült, furcsa mód sokkal instabilabbá vált a védelmünk az ő hiányában.
Pávkovics Bence – 3
Sajnos többször is megforgatták őt a várdai zsoldosok, a második gólnál is csak forgolódott, és kereste a labdát. Ez most nem az ő meccse volt.
Szatmári Csaba – 3
Ő sem a legjobb mérkőzését játszotta, nagyon sokszor kerültek helyzetbe a vendégek, és fejjel is megvertek minket ezen a találkozón.
Ferenczi János – 3
A róla befújt tizenegyesről megvan a véleményem, és még lesz is szó róla később is, de hiába érezzük jogtalannak, fölösleges butaságot csinált azzal, hogy megfogta Gosztonyi mezét, hiszen a labda kigurult volna bedobásra. Többször mögé tudtak kerülni, a hajrában pedig nem egyszer kocogva figyelte, ahogy a várdai szélsők simán lesprintelik őt. A negatívumok mellett viszont említsük meg, hogy az előrejátékban láttunk tőle szép megoldásokat, jó beadásokat.
Tőszér Dániel – 3 
Köszönjük a részvételt, ennyi elég is volt. Másfél hete a kupadöntős reményeinket foszlatta szerte egy eladott labdával, most lehet hogy a dobogót is kilőtte a lábunk alól a szerencsétlenkedésével.
Bódi Ádám – 4
Próbálkozott, de nem jött össze ma sem semmi. A hozzáállásával nem volt gond, de azért tőle mindenképp többet várnánk játékban.
Csősz Richárd – 4
Kicsit szürkébben játszott az elmúlt hetekben látottakhoz képest, kevésszer volt játékban, nem is tudnék most tőle semmilyen szituációt felidézni, amiben főszereplő lett volna.
Haris Attila – 4
Neki egy gól nagyon jót tenne – most is megvolt a sansza, az egyik lövése alig kerülte el a kaput. Hogy mekkorát melózott, azt a lecserélése után éreztük csak meg igazán, amikor átjáróház lett a középpályánk.
Szécsi Márk – 5 
Szép gólt lőtt, és volt is még két sansza betalálni, a fejesnél, ami a kapufán csattant nem volt szerencséje, a második félidei jobbkülsős pörgetésénél viszont jobb döntés lehetett volna ballal kapura lőni. Azért nem kap ötösnél jobbat, mert a három említett momentumot leszámítva nem igazán volt játékban.
Takács Tamás – 3
Miért erőltetjük még mindig, de komolyan? Ma a pályán volt egyáltalán? Onnan tudom biztosra, hogy igen, hogy egy alkalommal kapott egy jó labdát a szélen, de addig birkóztak vele, míg lelassított és megállt. Zsóri egy sokkal mozgékonyabb támadó, és jobban ki tudja használni a fizikai adottságait.
∼•∼
Zsóri Dániel – 4
Egy nagy helyzete volt fejesből, kár hogy az kimaradt. Sokkal hasznosabban játszik mint Takács, de korából fakadóan még nagyon rutintalan. Kell még neki szerintem legalább fél év, hogy igazán ki tudjuk használni a képességeit.
Kusnyír Erik – 4
Végre láthattuk őt bajnokin, de nem szállt most be jól. Ez adódhat abból is, hogy nagyon keveset játszott a tavasszal.
Varga Kevin – 0
Beállásával formációt váltottunk, és jobban kinyíltunk, ezzel pedig szét is esett a középpályás védekezésünk. Nem tudott hozzátenni a meccshez.
∼•∼
Herczeg András
Tartott a Kisvárdától – joggal –, ezért maradt a 4-1-4-1-es hadrendnél. Szerintem a tizenegyesig nem volt nagyobb gond, utána viszont fejben szétcsúszott a csapat. Próbált kockáztatni a győzelem reményében, de most nem jött össze, ez van.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Átlagos, magyaros színvonalú mérkőzés, amelyen négy gólt és egy fordítást láthattunk, tehát összességében nem volt egy unalmas meccs, és egy semleges néző nyilván élvezte is. A csapat teljesítménye nem volt elfogadható. Ugyanazt a tanácstalanságot láttam a játékunkban, mint amivel Újpesten erőlködtünk, de ott legalább volt tartása a csapatnak, most viszont az első bekapott gól után szétestünk fejben. Ráadásul hiába kockáztattunk a végén, nem hogy nekünk adódtak volna helyzeteink, hanem a Kisvárda kontrázott meg minket nem egyszer. Bogár Gergőről ezt írtam két hete a Hali elleni meccs után: „Ritka az, hogy a játékvezető ténykedését ennyire pozitívan értékeljük, de Bogár Gergő mostani teljesítményére nem lehetett panasz: engedte a keményebb játékot, viszonylag ritkán tördelte a játékot fölösleges fújásokkal, a büntetőt is jól kiszúrta.” Hát csalódnom kellett! Ugyanolyan, mint a többi magyar bíró. A mai meccsen végigtördelte a játékot, a vendégeknek mindent lefújt, nekünk semmit is. A tizit most is jól kiszúrta, csak nem tudom mit látott, mert rohadtul nem volt az. És kurvára bosszantó, hogy ilyen piti szar kontaktokra fújkálnak tiziket ellenünk, emlékezzünk csak a Honvéd elleni meccsre, ahol Bényei válla találkozott Holenderével, és ugyanígy repült a büntető a Kispestnek. Úgyhogy bekaphatja bő nyállal.
Szomorú és csalódott vagyok a meccs miatt, de bizton állíthatom, hogy ez nem egy leadott meccs volt. Láttam én már annyi NB I-es meccset, hogy meg tudjam ítélni azt, ha valami bundagyanús, ez nem az volt. Bár jól nem játszottunk, de az első félidőben még eljutottunk helyzetekig és lőttünk is egy szép gólt, végre nem pontrúgásból. Az az érthetetlen büntető azonban szétzilálta fejben a csapatot, most nem volt olyan tartásunk, mint egy hete Újpesten. Tanácstalanul és ötlettelenül futballoztunk, folyamatosan kerestük a fejét a két támadónknak, pedig sem Zsóri, sem Szécsi nem magas játékosok. Kevés a kreativitás a csapatban, nem tudunk helyzeteket kidolgozni, az eredményességünk nagyban függ a pontrúgásoktól, ami az elmúlt három meccsünkön nagyon nem ment.
Mi már nem hiszünk benne // © Lucasmém
Úgyhogy jó lenne végre az illetékeseknek felébredni, és belátni, hogy hosszútávon nincs előrelépés abban, amit játszunk, ez a keret ebben a formában alkalmatlan arra, hogy kreatív és attraktív támadófutballt játsszon. Nincsenek minőségi csatáraink, sőt, szinte semmilyen csatáraink nincsenek. Ha valami csoda folytán mégis sikerül kiharcolnunk a nemzetközi indulást (mostmár az is komoly veszélyben van), akkor ilyen játékkal nem fogunk messzire jutni Európában. Kellenek a minőségi játékosok, igazolni kell, főleg csatárokat és kreatív játékosokat! Aki nem elég motivált, vagy nem üti meg a kellő minőséget, attól el kell köszönni.
Két meccs maradt. Jövő héten megyünk a bajnok Fradihoz, akik vélhetően erősen tartalékosan fognak kiállni, de így sem mi vagyunk az esélyesek. Az utolsó fordulóban a szintén kiesés elől menekülő Paksot fogadjuk, a mostani meccs után pedig már nem merek olyat mondani, hogy kötelező a győzelem. A két riválisunknak nyerhető meccseik maradtak, és fennáll a veszélye annak, hogy a negyedik helyet is elveszítjük. Ez akkor valósulhat meg, ha a Honvéd mindkét hátralévő mérkőzését megnyeri (DVTK, MTK), mi pedig maximum három pontot szerzünk, így tehát nagyon nem mindegy, hogy mit játszunk az Üllői úton. Ha kell Európa, akkor kell minimum az egy pont.
(fotók: Kovács Péter/HAON)
