Nagy reményekkel vártuk a múlt heti, Torino elleni odavágót az EL selejtező második körében, és bár tisztában voltunk az erőviszonyokkal, szerettük volna, ha olyan eredmény születik, amivel még marad esélyünk a visszavágóra. Azt gondolom, hogy a 2-0 még pont ezen a lélektani határon mozgott volna, de a hosszabbításban bekapott harmadik találat nyugodtan mondhatjuk, hogy lezárta a párharcot. Ennek ellenére komoly tétje lesz a holnap esti visszavágónak, de már nem a továbbjutás szempontjából, ellenben talán még annál is komolyabb szempontból: itt a lehetőség, hogy a kilátogató nézősereget (várhatóan több, mint 15 ezer szurkolót) kiszolgálja és megnyerje magának a csapat!
Az odavágó előtt elemeztem, taktikáztam, esélyt latolgattam. Azt hiszem, hogy erre most nem lesz szükség. A lelke mélyén még a legoptimistábbak is tudják, hogy ez a párharc már lefutott a továbbjutást tekintve. Persze lehet jönni a Bordeaux elleni feltámadással, de egyrészt amikor bajba kerültek a franciák, rögtön megrázták magukat, másrészt ezek a csodák azért nem túl gyakoriak. Hiába bíztunk abban, hogy hátha a híres olasz mentalitás visszaüt majd a Torinonál, de erről szó sem volt. Teljesen komolyan vették az összecsapást, a legerősebb kezdőjükkel álltak fel, végig domináltak, és még 2-0 után is mentek a harmadik gólért Zaza becserélésével, ami sajnos össze is jött nekik. És ne legyenek kétségeink, ugyanilyen komolyan fognak hozzáállni a holnapi meccshez is. Ugyanúgy elhozták minden alapemberüket, és vélhetően most is a rendelkezésre álló legerősebb kezdőt dobja majd pályára Mazzarri. A szűkös idő miatt nekik egyébként is tökéletesen belepasszol a Serie A-ra való felkészülési időszakukba ez az optimálisan hat plusz meccs, amiből lássuk be, az ellenünk megvívott párharc nem is okoz nekik komoly megterhelést. Nekik ez tehát egy jó gyakorlás, egy 90 perces meccsterhelés minden kulcsembernek ebben a fontos időszakban. Kár tehát arra apellálni, hogy na majd akkor most a háromgólos előny tudatában tuti nagy lesz az arcuk. Szerintem az első szerzett gólig véresen komolyan fogják venni, ha az megvan, utána el tudom képzelni, hogy visszább vesznek a tempóból.
Ami minket illet, mi is nyugodtan felfoghatjuk ezt egy amolyan erőfelmérő meccsnek. Komolyabb tétje már nincs, ellenben láthatjuk, hogy hol tartunk az elitfutballhoz képest. Egy hete már kaptunk belőle ízelítőt, de most hazai pályán is bizonyíthatunk. A hétvégi bajnoki meccsünk elmarad a Fradi ellen, így aztán pláne fölösleges tartalékolni az energiákat, a következő tétmeccsünkig kilenc nap áll majd rendelkezésre. A csapattól tehát azt várom, hogy tegyék oda magukat maximálisan, tekintsenek úgy a mérkőzésre, mintha 0-0-ról indulna. Úgy tűnik, hogy a 2014-es bajnokavató óta először leszünk ilyen sokan a stadionban, mint holnap. Szerdán napközben már 13 ezer körüli eladott jegynél tartottunk, ez a mérkőzés kezdetéig alighanem átlépi majd a 15 ezret, és könnyen lehet, hogy a vendégszektort és a biztonsági zónákat leszámítva teljesen megtelik a stadion, ami nagyjából 17 ezer nézőt jelentene. Ez óriási dolog! És lehet azt mondani, hogy sokan a Torino miatt jönnek ki, ez így is van, de azért a többség szerintem inkább arra kíváncsi, hogy a DVSC mire képes egy Torino ellen. Itt van tehát egy újabb kiváló alkalom, hogy nézőket, szurkolókat szerezzen magának a csapat hosszútávra. Hogy a holnap kilátogató sok ezer emberből minél többet meggyőzzön, hogy érdemes a bajnoki meccsekre is kijönni, érdemes még decemberben is a lelátón fagyoskodni. Ha csak 1-200 ilyen szurkolót sikerül meggyőzni, már azzal is beljebb vagyunk.
Őszintén remélem, hogy a sok nézőre nem teherként tekint majd a csapat, nem lámpalázat fognak érezni a játékosok, és nem lesz rajtuk emiatt nyomás. Inkább egy felszabadultabb, amolyan örömfoci jellegű meccset szeretnék látni tőlük. Persze a szurkolókra is igaz az, hogy ne támasszanak irreális elvárásokat. Ha valami nem jön össze, vagy ne adj Isten a Torino gólt, gólokat szerez, akkor nem kéne rögtön a csapat és a játékosok ellen fordulni. Legyen ez most egy olyan meccs, amikor nem kurvaanyázunk és nem szidjuk a játékosokat (én is tudok vehemensen reagálni egy-egy szituációra, igyekszem majd visszafogni magam). Ez tehát a mi feladatunk, illetve az, hogy csináljunk kurva jó hangulatot, mert ritkán adatik meg, hogy ilyen sok néző előtt játsszunk hazai környezetben!
Hogy azért magáról a meccsről is beszéljek kicsit, elmondom, hogy mit várok Herczeg Andrástól és a csapattól. Vezetőedzőnk a sajtójátékoztatón elmondta, hogy lesznek változások az összeállításban. Az egyik ilyen biztosra veszem, hogy Kusnyír Erik bekerülése lesz a kezdőbe, hiszen Kinyik Ákost sérülés miatt le kellett hozni az odavágón, nem tudni mennyi időre dőlt ki, de nem hinném, hogy most ő kezdene a jobb szélen. A másik reményeim szerint Garba bekerülése lesz a kezdőbe, amit én már az alessandriai meccsen is vártam volna. Az sem lepne meg, ha Tünde ott lenne a kispadon, és a végén beszállna 15-20 percre. Nagyon remélem, hogy nem az első meccsen látott megilletődöttség jellemzi majd a csapatot, és nem húzódunk vissza a tizenhatosunk elé. Nem szeretném, ha megint csak vaktában vagdalnánk előre a labdákat majd lesz valami alapon. Próbáljunk meg játszani, focizni, még ha erősebb is az ellenfél. Inkább haljunk meg szépen, szokás mondani. Szeretnék látni tudatos elemeket, begyakorolt figurákat. Az sem lenne hátrány, ha ezen a meccsen sikerülne eltalálni a kapujukat… Remélhetőleg a rögzített szituációkra is lesz valami jó kis séma, és nem az agyonpróbált, de közel sem hatékony kisszögleteket erőltetjük majd.
Dióhéjban most ennyi, a folytatás már a játékosok feladata lesz holnap. Lássunk egy jó meccset, szolgálja ki a csapat a közönséget, rúgjunk legalább egy gólt, hogy felrobbanjon a stadion, szeretném, ha emelt fővel távozhatna a csapat és a szurkolók is a meccs után. Ha még hezitálsz azon, hogy kigyere, akkor ne gondolkodj! Hívd el a barátokat, rokonokat, kollégákat is a meccsre! Legyen teltház! Hajrá Loki!
