Létezik az, hogy az élvonalbeli bajnokság jelenlegi nyolcadik helyezettje, a DVSC úgy készül soron következő ütközetére a bajnokságban, hogy a hazai mérkőzések előtt már-már unásig mantrázott elvárások okozta súly nem igazán nyomja a vállát? A válasz igen, még annak dacára is, hogy mostanában fontos pontokat veszített soron következő ellenfelünk, a hetedik pozíció birtokosa, a MOL Fehérvár (vagy ismertebb nevén Videoton) az NB I-ben. Ezért jobb híján teher nélkül léphetünk pályára, amiből azt gondolom talán még valami jó is kisülhet szombaton este a Nagyerdőn. Legalábbis jó lenne feledtetni a kisvárdai utolsó perces kudarcunkat a kilátogató szurkolóinkkal.
Ehhez azonban minden esetre olyan játék szükségeltetik a játékosoktól, és a taktikának is olyannak kell lennie, hogy az megállja a helyét kilencven percig. Hazai pálya ide vagy oda, nem lenne jó megoldás az, ha a túlélésre játszanánk, és védenénk a döntetlent, vagy adott esetben a megszerzett vezetést. A jelenlegi keretünk ugyanis a legkevésbé sem alkalmas erre, amit nagyon jól mutat a kapott tizennégy gólunk. A legtöbb esélyünk akkor van, ha belemegyünk abba a játékba, hogy eggyel több gólt érünk el, mint az ellenfelünk. Ettől persze lehet, hogy tényleg látványos és eseménydús lesz a találkozó, de tartalmazhat néhány lábon kihordott infarktust is, amit például az idősebb korosztály nem igazán szívelne. Ezt megelőzendő mindenesetre jó volna, ha ezúttal kihagynánk azt a hazai hagyományt, hogy az első félidőben az öltözőben maradunk és csak a szünet utáni varázsütésre vagy fejmosásra várva majdcsak feljavul a játékunk.
A szakmai stáb helyzetét nem könnyíti a sok sérült, a kispadunk sem túl hosszú. Annak dacára, hogy leigazoltuk a közelmúltban a válogatott támadót, Németh Krisztiánt, ezzel párhuzamosan elveszítettük a védelemből Kusnyír Eriket. Ezen a poszton is eggyel kevesebb lett a variációs lehetősége a Huszti-Toldi párosnak, így nagyon remélem, hogy télen valamit lépnek ez ügyben az illetékesek, hogy a védelmünk ne fogyjon el teljesen. A kezdőnk mindenesetre erőteljesen fog hajazni a Kisvárda elleni mérkőzésen látott tizenegyre, van egy olyan érzésem. Így aztán ismét Korhut lehet majd a jobboldali védőnk, aki lassan már tényleg csak a kapuba nem állt még be az elmúlt egy évben.
Ellenfelünk, a Szabics Imre trenírozta Fehérvár az utóbbi két fordulóban csak remizett (Mezőkövesd és Felcsút), a kettő közt pedig bepótolták a második fordulóból elhalasztott Fradi elleni meccsüket, amit 1-0-ra elveszítettek otthon. Az volt egyébként az első és egyetlen vereségük a bajnokságban, de érdemes azt is megjegyezni, hogy győzelemből is csak kettő van a nevük mellett. Viszonylag stabil a védelmük, amit jól mutat eddig kapott hét góljuk. Támadójátékuk azonban enyhén szólva harmatosnak mondható, mivel csak nyolcszor zörgették meg az ellenfelek hálóját, ennek kiküszöbölésére érkezett a La Liga tapasztalattal is rendelkező bosnyák válogatott Kenan Kodro, valamint a gambiai Lamin Jallow. Előbbi egyébként első meccsén duplával kezdett az MTK ellen, azt követően viszont Covid miatt nem állhatott a csapat rendelkezésére, a hírek szerint viszont holnap már bevethető lesz sajnos.
Ettől függetlenül mellettünk szólhat a gólerős támadójáték és a fentebb említett esélytelenek nyugalma, amit a két csapat egymás elleni statisztikája is jól megmutat, hiszen már kereken hét éve (!) nem sikerült legyőzni a királyok városából érkező ellenfelünket. Ez a sorozat egyébként 16 mérkőzést jelent, melyek közül döntetlent is csak kétszer értünk el. Olyan kellemes ellenfelei voltunk tehát a Vidinek az utóbbi években, mint nekünk a Diósgyőr. Előbb-utóbb minden sorozat megszakad, és érik is már, hogy végre egyszer földbe döngöljük a Vidit, talán ennél nagyobb esélyünk nem is volt erre az utóbbi szezonokban. Jó lenne élni is vele!
A szombat este 19:30-kor kezdődő mérkőzést Vad II István fogja dirigálni, akinek munkáját Garai Péter és Bornemissza Norbert fogja segíteni. Aki nem tud a helyszínen szurkolni, az az M4 Sporton követheti a találkozót.
HAJRÁ LOKI!
