A Loki úgy utazott Zalaegerszegre, hogy egy esetleges vereséggel hetekre a tabella alsó négyeséhez csatlakozik, egy győzelemmel azonban ellépnénk tőlük, és megelőznénk a hazaiakat. Az, hogy legalább döntetlent hámozzunk ki a találkozóból, azért lett volna létfontosságú, hogy a kékeket is lenn tartsuk, potenciálisan még egy jelentkezővel bővítve a kiesés elől menekülők névsorát, no és azt se felejtsük, jelen helyzetünkben minden pontra szükségünk van. Összefoglaljuk, mi történt a találkozón.
Előző héten nagyon sok minden nem működött, így a legnagyobb kérdés számomra előzetesen az volt, inkább új formációkkal és megoldásokkal próbálkozik Carrillo és átszervezi a csapatot, vagy ugyanazt látjuk majd, de mondjuk jobban kigyakorolva, magabiztosabban, kevesebb hibával játszva. A névsort és a meccs elejét látva nem tűnt úgy, hogy sok lesz a változtatás; egyedül csak az okozott meglepetést, hogy a hiányzó Bévárdi helyén a 18 esztendős Baranyai került a kezdőbe. Azonban Dzsudzsák és Bódi hamar felcserélték pozícióikat, és a 4-3-3 helyett inkább egy olyan 4-4-2-t láthattunk, ahol Ugrai rendre Németh mögött helyezkedett.
Bár jól kezdtünk, pár perc alatt átvette a kezdeményezést a ZTE. Lövések, tizenegyesgyanús szituáció, Baranyai gólvonalról mentése és annak látványa, hogy gyakran az összes mezőnyjátékos a mi térfelünkön van: hát nem épp erre vágytunk. Bár a 18. percben egy Ugrai lövés után nekünk is komoly gólszerzési lehetőségünk volt, a találkozó első találatát teljesen megérdemelten a Zalaegerszeg szerezte meg. Baranyai szabálytalansága után Tajti szabadrúgását Gróf csak kiütni tudta, a labdát visszafejelték középre, ott pedig Ferenczi nem tudta megelőzni Kosztát, aki a hosszúba tette fejjel a labdát. 1-0.
A félidő második felében már kiegyenlített volt a játék képe, itt is, ott is volt egy-két gyengébb lövés, szöglet, vagy ívelés, de komoly lehetőség egyik csapat előtt sem akadt. Jóformán semmi nem működött amivel próbálkoztunk, és még úgy is a ZTE érződött jobb csapatnak, hogy gyakran dadogott náluk is a labda. A második félidőre változtattunk, előbb Sós állt be Ugrai helyére, majd Németh apróbb sérülés miatt kivált, helyén Tischler folytatta. Egy-két elkésett szerelés fokozta csak a kedélyeket, de húsz percen át semmi érdemi eseményt nem láttunk, aztán a semmiből Dzsudzsák villant kettőt. Az elsőnél egy elfutás után még menteni tudott a kapus, a másodiknál azonban legnagyobb góljait idézve szabadrúgásból tekerte be a felső sarokba a labdát. 1-1!
Sokáig nem örülhettünk, Meshackot találták meg egy beíveléssel, és mivel Ferenczi ezúttal sem jól helyezkedett és nem tudott elég magasra ugrani, a percekkel előtte beálló csatár gólt fejelt mellőle. 2-1. Az utolsó 10 percre úgy fordultunk, hogy a ZTE már megelégedett a labda tartásával, nálunk pedig Bódit Soltész váltotta, és el kellett kezdenünk kockáztatni, de nem igazán tudtunk nyomást gyakorolni a hazaiakra. Ferenczi sokadik butasága után Korhut váltotta balhátvédünket, és Babunski is kapott pár percet a hajrára Varga helyén. Soltész a gólhoz is közel került, de Demjén nagyot védett. A 88. percben a meccs helyzete is kimaradt, Deslandes majd Pávkovics is lőhetett az ötösről, de előbbi lövést a kapus, utóbbit egy bevetődő védő hárította. Az utolsó percekben érződött, hogy ennél többet akarunk, de a meccs egészében szinte egyáltalán nem láttuk ugyanezt az akaratot és küzdést. A ZTE ezúttal is fölénk kerekedett, és ehhez elég volt csupán 25 percnyi jó játékot és magabiztosabb védekezést nyújtania.
És ebben az egészben ez a legborzasztóbb. Nem az, hogy kikaptunk, nem az, hogy a legjobb teljesítményt nem az idősebb, rutinosabb játékosok hozták (hanem egy ifjonc, Baranyai Nimród), és nem is az, hogy nem jöttek be Carrillo tervei (aki az első félidőt végig tajtékozva nézte végig a kispadról.) Az a szinte megbocsáthatatlan, hogy olyan volt, mintha nem is akarnánk többet. Egy gyenge ellenfél ellen úgy játszottunk, mintha be lennénk szarva, mintha nem is érdekelne minket. Hogy miért van ez, fogalmam nincs, és nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, de mióta Carrillo megérkezett mintha minden játékos leszegett fejjel bandukolna a pályán. Olyan, mintha nem segítenék ki egymást a játékosok, olyan, mintha meg lennének sértődve vagy valami világfájdalmuk lenne.
Hát, most nekünk van világfájdalmunk, mert ez egy újabb vállalhatatlan mérkőzés volt.
Csibu