LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

A Baráth-show bennmaradást érhet!

Nem volt túlzás a tavasz egyik legfontosabb meccse jelzőt ráaggatni a Gyirmót elleni meccsre, hiszen egy győzelemmel tetemes előnyre tehettünk szert, és gyakorlatilag kipöckölhettük a versenyből a vendégeket, egy esetleges vereséggel viszont magunkra húztuk volna a kiesőhelyen állókat. És mivel már csak 5 forduló van hátra ezen meccset követően, így tényleg nem volt mindegy a végeredmény.

Egyetlen változás történt a múltheti kezdőnkhöz képest, David Babunski kisebb sérülés miatt csak a padon kezdett, helyette pedig Bényei ugrott be a kezdőbe. Ez szerkezetileg annyit jelentett, hogy Baráth Péter most egy sorral előrébb játszhatott, amolyan kötetlen 10-es poszton. A vendégeknél akadt egy fontos hiányzó, a házi gólkirály Varga Barnabás sárga lapos eltiltás miatt nem játszhatott, őt a nemrég Ukrajnából szerződtetett Bezborodko helyettesítette.

Szenzációsan kezdődött a meccs a szempontunkból, a 3. percben egy jobboldali Dzsudzsák szabadrúgás után pattogott a labda a gyirmóti tizenhatoson belül, Baráth eszmélt leggyorsabban és a lehulló labdát félfordulatból, kapásból vágta a hosszúba. A gyors gól megadhatta volna az alaphangot a továbbiakra, de kissé érthetetlen módon minket fogott meg a korai vezetés. Sokáig nem is kellett várni az egyenlítő találatra, Hasani találatánál a teljes védelmünk elcsúszott, a koszovói légiós pedig védhetetlenül zúdította a labdát a kapunkba. A gólnál ráadásul Charleston meg is sérült, így már korán cserére kényszerültünk, Ferenczi érkezett. Jegyezzük meg, hogy bár féltem ettől a cserétől, de ma nem múlott a teljesítményén semmi.

A folytatásban is inkább gyirmóti lehetőségek jöttek, és egy alkalommal közel is jártak a vezető találathoz, egy megcsúsztatott labda után a hosszún érkező gyirmóti játékos Hrabina segítéségével a felső lécet találta el, a kipattanó után viszont az egyik vendégjátékos izomból megrúgta kapusunk térdét. A szituáció azért is volt bosszantó, mert egyértelmű leshelyzet előzte meg, így már a kapufát megelőzően véget ért gyakorlatilag a játékhelyzet. A rúgás után még össze tudták drótozni Hrabinát, de a 38. percben őt is le kellett cserélni, így hosszú idő után ismét Kosicky foglalta el a kapunkat (nem annyira fun fact: nem láttam még olyat, hogy egy csapat a folyamatos sérülések miatt három kapust forgat egy szezonon belül a kezdőjében). Ez azért is volt fájó, mert így a folytatásra már csak egy cserelehetőségünk maradt (már ami a játékmegszakítást illeti). Jegyezzünk meg azonban egy fontos jelenetet a csere előtti percekből, ugyanis idő közben ismét visszavettük a vezetést: egy távoli Dzsudzsák-lövés kijött a vendégek kapusáról, a kipattanót Bódi gyűjtötte össze, majd tette a tizenhatoson belülre érkező Bényeinek, aki már a passz pillanata előtt középre nézett, és kereste az érkező társakat. Baráth pedig érkezett is, és a finom bokapasszt egyből be is vágta.

A hosszúra nyúló első félidő összességében kiegyenlített játékot hozott, voltak helyzetek mindkét oldalon, és ezek alapján biztosra volt vehető, hogy látunk még gólt a mérkőzésen. A mi esetünkben most is picit bizonytalan volt a hátsó alakzat, elöl viszont egész jó helyzetkihasználásunk volt, hiszen a két találat mellett azért komolyabb gólszerzési lehetőségünk nem igazán akadt a játékrészben. Én mindezek után arra számítottam, hogy a második félidőben visszahúzódunk majd mélyen a kapunk előterébe, és hagyjuk, hogy a gyirmótiak építkezzenek, elvégre számukra ezen a meccsen leginkább csak a három pont volt csak elfogadható. Szóval hasonló meccsképet vártam, mint amit pár hete az MTK ellen is produkáltunk.

Ehhez képest elég egysíkú folytatás következett. És nem, nem a vendégcsapat kezdett el dominálni és egykapuzni, hanem bizony a folytatásban szinte végig a gyirmóti térfélen folyt a játék, és az idő előrehaladtával csak az volt a kérdés, hogy le tudjuk-e zárni a meccset egy harmadik találattal. Erre számtalan alkalommal megvolt a lehetőségünk, hogy mást ne említsek Baráth kétszer is megszerezhette volna a harmadik találatát, de volt Dzsudzsáknak egy kapufája, és az időközben csereként beálló Sós is gólt szerezhetett volna, de egy ízben Dorian Babunski is kapu fölé lőtt ígéretes helyzetben. Végül pont ő volt az, aki lezárta a találkozót a 86. percben: Kusnyír játszotta tisztára magát két védő szorításában, majd éles szögből leadott erős lövését csak kiütni tudta Rusák, a kipattanót pedig közelről bepofozta macedón támadónk. Bár az utolsó tíz percben már egyértelműen átadtuk a területet a vendégcsapatnak, és gyakorlatilag öt védővel és egy négyfős középpályával zártuk a területet, de sokatmondó, hogy Kosicky érdemi védenivaló nélkül hozta le azt a bő 60 percet, amit a pályán tölhetett. A Gyirmót gyakorlatilag helyzet nélkül hozta le a második félidőt, és az egyetlen veszélyes lehetőségük is csak a 91. percben akadt, már 3-1-es vezetésünknél.

Nagy dicséret jár Baráth Péternek, aki megszerezte első, majd második élvonalbeli gólját is, remekül játszott a mezőnyben, nem véletlenül vetődik fel vele kapcsolatban egyre többször egy esetleges külföldi szerződés lehetősége. Nagy kincse ő jelenleg a Lokinak, és nem szabad őt aprópénzért elherdálni. Én személy szerint még egy évet adnék neki a csapatban, remélhetőleg idő közben bemutatkozhat a válogatottban is, és jövő nyáron már simán lehet hétszámjegyű összegért értékesíteni. Szóval nálam ő volt a meccs embere, de jól játszott még Dzsudzsák is, aki az első két gólban szerepet vállalt, és összességében most mezőnyben is igencsak hasznos volt, de kiemelném még Bényeit is, aki eddig kevés lehetőséget kapott az NB I-ben, de ma remekül játszott ő is. Szavazzatok a legjobbakról!

Nem merem még kijelenteni azt, hogy ezzel a győzelemmel megvan a bennmaradás, már csak azért sem, mert az MTK még holnap játszik, és visszazárkózhat 6 pontra. A Gyirmótot viszont vélhetően kipöcköltük a bennmaradásért zajló harcból, így a folytatásban már tényleg csak az MTK-t kell figyelnünk. A cél pedig továbbra is az, hogy az utolsó fordulóban esedékes MTK – Loki meccsnek számunkra már ne legyen tétje! A következő körben ezért a Kisvárda vendégeként tehetünk majd, és nem is érzem lehetetlennek a pontszerzést, de még a győzelmet sem.