Csibu Hetedik vagy nyolcadik címmel írta meg a beharangozóját, mivel a tabella alapján tudni lehetett, hogy ebből a két helyezésből valamelyik lesz végül a miénk. A válasz a címben: sikerült megszereznünk a hetedik helyet. Ha csak ennyit látnánk, örülhetnénk: ezek szerint szépen zártuk le a szezont. És még folytathatnánk is a sort: a kiesés elől menekülő MTK fogadott minket, és a mérkőzésen valóban, vitathatatlanul meglátszott az osztálykülönbség. Csak kár, hogy nem éppen úgy, ahogy azt szerettük volna, és a kis magyar valóság megint kifordult a sarkaiból. Az osztálykülönbség ugyanis a mi kárunkra jelentkezett, és a megalázóan sima, 3:0-ás vereségünknél csak az a szégyenletesebb, hogy ezzel a teljesítménnyel is a hetedik helyen végeztünk a bajnokságban. Sokkal inkább idény-, mint mérkőzés-összefoglaló következik.
A mérkőzés értékelése
A találkozó kapcsán követem azt az utóbbi években kiforrott elvet, miszerint a meccs eseményeinek ismertetésébe és elemzésébe igyekszem annyi energiát fektetni, amennyit a csapatunk mozgósított a siker érdekében. Ebből nagyjából bárki érzékelheti, aki látta a mérkőzést, hogy még az egy bekezdéssel is túlragozom az eseményeket. Ennyit mégis szentelek neki.
Az összecsapás egyetlen pozitívuma az volt, hogy az MTK felajánlásának hála nem kellett fizetnünk azért, hogy megkínozzanak. A futballban ugyan ritka (bár nem egyedülálló) az olyan mérkőzés, ami után gyakorlatilag mindenki vesztes, most mégis sikerült egy ilyet összehozni. Az MTK nem örülhet a győzelemnek, hiszen a bennmaradást ezzel sem sikerült kivívniuk a kispestiek Felcsúton aratott győzelme miatt. Mi aztán tényleg csak annyi pozitívumot találhatunk a történtekben, hogy számunkra már nem volt valós tétje a meccsnek és így nincs negatív következménye ennek a botrányos produkciónak. És a Honvéd szurkolók sem nekünk, illetve ennek a mérkőzésnek köszönhetik az élvonalbeli tagságuk megőrzését, hanem a saját csapatuk győzelmének.
A találkozó egyébként röviden összefoglalva arról szólt (hopp, már két bekezdés, tényleg túlzásokba esem), hogy mindenki a saját levében főtt. A Lokival ellentétben a nap elképesztő erőbedobással égette a feles energiáit, így a szurkolók a szó fizikai, valós értelmében is a saját levükben főttek a mindenfajta árnyékot nélkülöző lelátókon. De nem csak a materialista, hanem a képletes megközelítésben is igaz volt mindez. A hazaiak azon bosszankodhattak, hogy miért nem így küzdöttek az egész szezonban, mivel akkor egész biztosan nem estek volna ki. Mi pedig azon, hogy ezzel a csapattal, ilyen mentalitással miként találunk majd jövőre is legalább két olyan riválist, akik megteszik nekünk azt a szívességet, mint amit idén az MTK. Persze, lehet azzal magyarázni a történteket, hogy nekünk már nem volt tétje, a hazaiaknak pedig igen, azért történt az, ami. Látszott valóban, hogy a játékosaink legszívesebben automatikusan odaadták volna 3:0-val a mérkőzést az ellenfélnek, és nem rajongtak a gondolatért, hogy ennek az eredménynek a produkálásárt 90 percen át a tűző napon kell rohangálni sétálgatni. Csakhogy sportemberek esetében ez nem fér bele, főleg úgy, hogy a saját szurkolóikat mindig, minden körülmények között meg kellene tisztelniük a maximális erőbedobással, és pláne annak figyelembevételével bicskanyitogató ez a teljesítmény, hogy elvileg az utolsó fordulóban még bizonyíthattak volna a játékosaink, hogy rájuk mekkora nagy szükség van/lenne a csapatban (arról nem is beszélve, hogy ki tudja, nincs-e esetleg olyan focistánk, akinek ez volt a búcsúmeccse a Lokiban). Mi viszont kényelmesre vettük a figurát, mert minek itt túlgondolni a dolgot, ha egyszer megvan a bennmaradás. Pláne a hetedik helyen végezve! Hát ki ne írta volna ezt előzetesen alá? Szóval térjünk is rá inkább a szezonra, meg erre a hetedik helyünkre, hogy mit is ér ez pontosan.
A szezon értékelése
A hetedik helyen végeztünk, és ennyivel röviden össze is lehetne foglalni mindent: az alsóház teteje, majdnem felsőház, biztos középmezőny. Nem jó, de nem is tragikus. Feledhető, de ennek talán inkább örülünk. (Hiszen a két évvel ezelőtti kiesés feledhetetlenségét inkább nem akartuk újból átélni.) Sőt, tulajdonképpen csak a legvérmesebb szurkolók nem írták volna alá a szezon elején ezt a helyezést. Hiszen tudhattuk jól, hogy újoncként a bennmaradás lehet az elsődleges célunk, és annak az elérése sem lesz könnyű. Elvileg nem különösebben lehet tehát okunk a panaszra.
Hetedik. Erről a szóról kinek mi jut eszébe: a filmrajongóknak talán inkább a kultfilm, az irodalom kedvelőinek pedig József Attila egyik ismert verse (bár ott van egy „A” névelő is a címben.) Mindenképp közös a két említett alkotásban, hogy remekmű mindkettő; egyedi, emlékezetes. A mi szezonunkról és az általunk alkotott „hetedik”-ről ez semmiképp nem mondható el. Lehet, hogy az eredményre nem panaszkodhatunk, de a szezon vége rengeteget rontott az összképen, sőt, leginkább buldózerrel legyalulta a korábbi jóérzéseinket. Így pedig mostanra már inkább a „felejtsük el és lépjünk tovább” érzés keríthette hatalmába azon szurkolóinkat, akik vannak annyira szerencsések, hogy könnyen megy nekik a felejtés és a továbblépés.
Ha már hetedik, eszünkbe juthat a bibliai kép is, amint Isten a hetedik napon megpihen teremtő munkája után. Ilyen megpihenést produkáltunk mi is a szezon „hetedik napján”, csakhogy a logika téves volt: a hetedik nap a nyári szünet lett volna, hiszen a pihenés a jól és teljes egészében elvégzett munka után jár.
Azért igazán fájó ez az utolsó pár forduló, mert ha sportemberekként odatettük volna magunkat ezeken a meccseken is, akkor úgy tekinthettünk volna vissza szurkolóként az egész idényre, hogy volt egy (pozitív irányú) íve a teljesítményünknek, eljutottunk valahonnan valahová. Így viszont azt láthatjuk, hogy a szezon első harmadának dicstelen vergődése (és a Husztiék alatt mutatott három jó félidő) után Carrilloval a tavasz elején volt kb. egy jó hónapunk, és igazából ezzel sikerült bennmaradnunk. Márpedig ez így már sokkal kevésbé pozitív jövőkép.
A Loki szezonja egy képben
A tizenkét csapatos NB I egyértelmű kritikája, hogy ilyen teljesítménnyel és utolsó pár fordulóval is előre tudtunk lépni a hetedik helyre. Egy normálisan kitalált bajnokságban ez egyszerűen nem történhetne meg. Egyúttal intő jel a jövőre nézve: ha csak kicsit is jobban beragadunk a következő szezonban vagy nem lesznek ennyire gyengék a riválisaink, akkor ez biztosan kevés lesz, vagy ha mégsem, nagy eséllyel azt sem magunknak köszönhetjük majd. A hetedik helyből egyetlen következtetést nem szabad semmiképp levonni: hogy minden rendben, és stabil középcsapat vagyunk. Gyorsan érdemes felidézni ezzel kapcsolatban: a kieső MTK több helyezéssel (4, azaz négy hellyel) végzett mögöttünk, mint ponttal: 3, azaz három ponttal sikerült ugyanis őket megelőznünk… Ennyit a biztos középmezőnyről.
Az mindenesetre látszik, hogy nyáron adott lesz a lehetőség a keret megtisztítására, és egyúttal a sok lejáró szerződésű játékos miatt mindez elkerülhetetlennek is tűnik. Végre lehet egy olyan átigazolási szezonunk, ami már nem a tűzoltásról, hanem az érdemi és értelmes építkezésről, a csapat tényleges, tudatos megerősítéséről szólhat. Ha ezt nem lépjük meg, akkor jövőre nem tudom, miben reménykedhetünk. Abban semmiképp, hogy megint kidob a gép egy véletlenszerű hetedik helyet.
Hajrá, Loki!
Enderson
