LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Teljes bizonytalanság

Egész ígéretesen indult a nyári uborkaszezon, hiszen még hetekkel a felkészülés kezdete előtt sikerült nyélbe ütnünk három igazolást. Még ha első ránézésre nem is mindegyikük tűnik biztosan erősítésnek, a szándék dicséretes volt, ráadásul hiányposztra érkeztek. Aztán szép lassan csendbe burkolózott a Nagyerdő, a játékosok szabadságra mentek, a hírek pedig elapadtak. Egészen bő másfél héttel ezelőttig, amikor robbant a bomba egy esetleges befektető/tulajdonosjelölt kapcsán. Erről már írtunk is korábban. A csend viszont továbbra is elég nagy, vele pedig a bizonytalanság is egyre csak nő.

A héten pedig elkezdődött a felkészülés. Viszonylag csonka kerettel, hiszen tucatnyi játékos vált szabadon igazolhatóvá a tavalyi keretünkből, igaz tegyük hozzá, hogy sokan közülük az NB III-as keret tagjai voltak, de még most is akad jónéhány játékos a felnőtt keretben, aki ugyan elkezdte hétfőn a felkészülést, de a jövője bizonytalan. Értsd: nincs még érvényes szerződése a következő szezonra. Közben pedig sorra futnak be a vadabbnál vadabb pletykák az esetleges tulajváltás kapcsán. Az elmúlt napok hozzánk eljutott hírei alapján volt már az örmény mellett spanyol, svájci, illetve ukrán érdeklődő is, utóbbi egy elég merész pletyka volt Rinat Akhmetov, a Sahtar Donyeck tulajdonosa kapcsán, ehhez kapcsolódott a tegnap postolt mémünk is. A bizonytalanság már csak azért is veszélyes, mert a hírek szerint a jelenlegi vezetőség pillanatnyilag fel van mentve, azaz többek közt Tőzsér sem igazolhat már játékosokat egy ideje, hiszen mindenkinek a levegőben lóg a pozíciója. Az szinte biztosnak tűnik, hogyha ténylegesen nyélbe ütik a tulajváltást, akkor teljes sorcsere jön a klubon és az akadémián belül is. De nevezhetjük ezt egyfajta rollbacknek is, főleg az akadémia esetében, már ha igazak az ezzel kapcsolatos pletykák…

Az egyik legvadabb szurkolói pletyka, hogy Dzsudzsák válthatja Tőzsért a sportigazgatói poszton (fotó: dvsc.hu)

Ami pedig a csapat felkészülését illeti, nyilván erre sincs jó hatással a bizonytalan helyzet, főleg a már előbb is említett ok miatt. Edzőtábor idén nyáron nem lesz, a felkészülési meccseken a szokásos névsorral mérkőzünk meg, komoly ellenfelünk nem igazán lesz, többségében NB II-es csapatok ellen készülünk. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a lejáró szerződésű Kosicky, Poór, Korhut, Varga, Dzsudzsák sorsa (Kosicky távozása 99%-ra vehető, a többiek ott voltak a heti edzéseken). A korábban távozók névsora nem volt meglepő, ma viszont érthetően kiverte a biztosítékot a szurkolók körében Bényei Ágoston Diósgyőrbe igazolása, aki ráadásul a hírek szerint átigazolási díj megfizetése nélkül szerződött a DVTK-hoz. Volt ugyanis a szerződésének olyan kitétele, hogy bizonyos feltételek teljesülése, vagy éppen nem teljesülése esetén szabadon távozhat, és ezt használta ki a miskolci csapat. Akik ezzel nyertek egy iszonyú tehetséges 19 éves középpályást, mi pedig elveszítettük Baráth után a második legnagyobb értékünket, egy potenciálisan komoly átigazolási összegért értékesíthető játékost. Ezúton szeretnénk gratulálni az illetékeseknek, hogy sikerült ilyen szerződést kötni, illetve elérni azt, hogy ez a bizonyos záradék életbe lépjen, taps, taps… Bényeinek pedig sok sikert kívánunk,  és sajnáljuk, hogy nem itt, Debrecenben teljesedhet ki.

A csend tehát nagyon aggasztó, és az óráról órára változó információk miatt végtelenül idegesítő is. Sokan érdeklődtök nálunk privátban, hogy mit tudunk a folyamatban lévő dolgokról, de akkora zűrzavar van már az éterben a sok infó miatt, hogy mi már rég elveszítettük a fonalat. Ha minden igaz, akkor holnapra várható valamilyen sajtótájékoztató, amin bejelentenek valamit, lehet hogy azt, hogy nincs mit bejelenteni. Viszont jó lenne, ha végre véget érne ez a bizonytalanság, és pont kerülni az ügy végére. Az mindenesetre beigazolódni látszik, hogy az egyesületi modell halálra van ítélve Debrecenben, és semmi jövője nincs így a klubnak. Nem álltak be a helyi vállalkozók a klub mögé, és az állam sem irányított ide szponzort. Tehát igaza lett Szima Gábornak, még ha fáj is ezt leírni.