Már kevesebb, mint két hét, és kezdetét veszi a 2023-2024-es szezon a Konferencia Liga selejtezőjével. Addig még hátravan néhány edzőmeccs, a csapat pedig túl van az ausztriai edzőtábor felén. Megnézzük, hogy így szűk két héttel a szezonrajt előtt mi a helyzet a csapattal, mennyire bizakodhatunk.
Mielőtt edzőtáborba vonult volna a társaság, két edzőmeccset játszottunk itthon. A Kazincbarcika elleni 3-0-s győzelmet hozó mérkőzésen 45 perces terhelést kaptak a srácok, majd következett a Kisvárda elleni 2×60 perc, amit egy öngóllal nyertünk meg 1-0-ra. Mivel ezen találkozók zártkapusak voltak (hogy ennek mi értelme van, és milyen üzenete van a szurkolók felé, arról a Csakblog írt a napokban), és élő közvetítést sem kaptunk, így értelemszerűen sokat nem is tudunk ehhez hozzáfűzni.
Ausztriában is túl vagyunk már két etapon, a Wolfsberger ellen vegyes csapattal kezdtünk, és rotáltunk is a találkozó folyamán, így nehéz ebből messzemenő következtetést levonni. Ezt a találkozót én nem láttam, Enderson viszont igen, így az ő rövid összefoglalóját osztom most meg veletek.
Az alapcsapatunk eléggé defenzív volt, bár a meccs elején még a korábbinál is szebb labdakihozatalokat csináltunk, pedig intenzíven letámadtak minket. Aztán a félidő második felére mintha elfáradtunk volna fejben, és csomó komoly labdavesztésünk volt hátul, simán kaphattunk volna vagy három gólt. Támadásban meg iszonyat gyenge volt a 2 szélünk, Oliveria és Vajda egymást múlták alul, plusz Dzsudzsák is nagyon rossz napot fogott ki. A 60. perc környékén toltunk egy all-in cserét: egyszerre bejött Bárány és Mance, mellettük Szécsi, Bódi és Kyziridis is. Ez egy baromi fura felállás volt, Bévárdi lett a balhátvéd, Varga Józsi pedig az egyik belső védő. Amúgy az a vicc, hogy ezzel a nagyon támadó, random csapattal lefociztuk őket, csomó helyzetünk volt, csak a végén kaptunk egy balfasz gólt.
Ma jött a folytatás, páros edzőmeccs, azaz a komplett keret teljes meccsterhelést kaphatott. A „cseresor” délben az SV Ried ellen játszott, és nyert 4-1-re, Mance mesterhármasával. Mivel erről a mérkőzésről sem volt közvetítés, így itt sem tudunk részletekbe menően beszámolni a játékunkról. A délutáni, LASK elleni összecsapás viszont kiváló erőfelmérőnek ígérkezett, ellenfelünk ugyanis az osztrák liga bronzérmese és hozzánk hasonlóan nemzetközi kupainduló, csakhogy ők az osztrák pontvadászat magasabb koefficiense miatt az Európa Liga play-off körében kezdenek majd, tehát eggyel magasabb sorozatban (és ezáltal garantáltan csoportkörösek, csak az a kérdés, hogy EL vagy EKL). Alapvetően nem szeretek edzőmeccseket streamen követni, kevésbé tudnak lekötni, nem is lehet olyan módon szemlélni a csapatot taktikailag, mintha élőben látnám, de erre az összecsapásra most én is kíváncsi voltam.
Bár katasztrofálisan kezdődött a találkozó, és a két szélső védőnk hibájából már kevesebb mint egy perc után hátrányban voltunk, az első félidő összességében elégedettséggel töltött el. Az szemmel látható volt, hogy ha magasan letámadnak minket már a mi térfelünkön, akkor továbbra is könnyedén zavarba hozhatók vagyunk, ebben mindenképp várok majd előrelépést a tétmeccsekig, mert így könnyen kihúzható a méregfogunk. Nagyon sok ki nem kényszerített hibát is láttam, indokolatlan helyzetekben adtuk el könnyen a labdát. Amikor viszont ki tudtunk szabadulni a pressingből, akkor pofás támadásokat vezettünk, de a legtöbbször az utolsó passzokba csúszott hiba, vagy épp leshelyzet állította meg a támadásunkat. Ennek ellenére az egyenlítés hamar összejött Bódi és Babunski összjátéka után, és az első játékrészben talán inkább mi álltunk közelebb a vezetéshez.
A hazaiak meze förtelmes…
A második félidőben viszont fordult a játék képe, egyre tompább lett a csapat, ami fakadhat abból, hogy most először kaptak a játékosok nagyobb terhelést, illetve a 60. percben a hazai csapat szinte sort cserélt, így friss játékosok álltak szemben a mieinkkel szemben. Kaptunk is két gólt, ami ismét bosszantó hibákból, eladott labdákból születtek. Aztán amikor Szécsi és az egyik linzi védő közreműködésével szépíteni tudtunk a hajrában, és felcsillant a remény az egyenlítésre, akkor egy gyors kontra végén (Ferenczit csúnyán lefutották) mattolták a védelmünket, beállítva a 4-2-es végeredményt. Maga az eredmény engem kevésbé érdekel, azt se bánom, ha kikapunk öt góllal, de szeretném látni, hogy a játékunkban van tudatosság és elképzelés. Ez az első játékrészben abszolút tetten érhető volt, a másodikban már kevésbé. Viszont amit a meccs első félidejében produkáltunk egy nálunk magasabban jegyzett csapat ellen, az az itthoni mezőny nagy része ellen elég lehet. Persze mindig lehet hova fejlődni, és van is még hiányosság a mi esetünkben, de összességében úgy gondolom, hogy nem néztünk ki rosszul.
Pár szó még erről a meccsről Csibutól:
A LASK elleni mérkőzés annak ellenére is jóval színvonalasabb volt, hogy a csapatok csupán edzőmeccsnek szánták, ezért – ahogy minden edzőmeccs után fel is hívom erre a figyelmet – pusztán a 4-2-es eredményből nem szabad következtetéseket levonni. Az első félidő jóval kiegyenlítettebb volt, kaptunk egy gyors, elkerülhető gólt, de aztán Babunski szépíteni tudott. Az első félidőben felváltva forogtak veszélyben a kapuk, a LASK magasan letámadt és ez néha megzavart minket, de amikor koncentráltunk, nagyon szépen és veszélyesen tudtuk kihozni a labdát. A második félidőt ezek alapján azt hittem megnyerjük, de aztán a magunk szempontjából egy nem túl szép második félidőt láttam, kevés támadással, kevés jó megoldással, ha pedig az ellenfél ennyire sokat tarthatja a térfelünkön a labdát, előbb-utóbb elkerülhetetlen a gól. Úgyhogy hiába a Megyeri védések, jött két találat, majd a végén még egy. A semmiből közte azért mi is betaláltunk. Ha az első perces Kusnyír bakit és ezt a szerencsés gólt leszámítom, 3-1 a vége, ami reális eredmény. Az első félidei játékra lehet építeni, a stáb meg reméljük rájön, mi okozta a második félidei problémákat és javítják azokat és akkor nem lesz gond.
Dzsudzsák helyett, vagy mellett, Domingues nagy erősségünk lehet a pályán
És nem néz ki rosszul a csapatunk sem. Alakul a keretünk, a legújabb igazolásunk, Domingues pedig kimondottan nagy telitalálat lehet akár rövid, akár hosszú távon. Pillanatnyilag azt érzem, hogy nincsenek lyukak a keretünkben, minden posztra megvagyunk, és ilyet nagyon rég nem írhattunk már le. Utoljára talán a 2014-es bajnokcsapat volt ennyire egyben. Ezzel persze nem azt mondom, hogy verhetetlen csapatunk van, de az a helyzet, hogy innentől már csak úgy van értelme igazolni, hogyha az érkező játékos minőségileg jócskán előrelépést jelent a posztján jelenleg játszó játékosnál, és ez utóbbi esetében jelenleg nincs alacsonyan a léc. Persze akadhatnak még távozók, de úgy gondolom, hogy a nemzetközi megmérettetések végéig már nem igen engedünk el senkit a meghatározó játékosok közül. Körvonalazódni látszik az alapcsapat, szinte mindenhova vannak megfelelő pótlékok csapaton belül. Az is egyértelműnek tűnik, hogy Baranyai és Vajda lesznek idén a „fiatalszabályos” játékosaink, így senki ne lepődjön meg, ha az ősszel valamelyikük (vagy akár mindkettő) rendre a pályán lesz, hogy gyűjtögessük a fiatalperceket, és tavasszal már megengedhessük magunknak, hogy nem feltétlen küldjük őket pályára, mint láttuk azt az előző szezonban Baráth távozása után.
Végére még egy téma, tegnap ugyanis egymásnak feszültek leendő EKL-ellenfeleink, az Alashkert és az Arsenal Tivat. Csibu volt olyan perverz, és belenézett a Farkas Ádám által vezetett találkozóba, így most pedig az ő tollából jön egy kis elemzés a két csapatról.
Az Alashkert – Arsenal Tivat egy nagyon gyenge színvonalú, már-már magyar másodosztályú mérkőzés volt. Az Arsenal Tivat a gólja után visszaállt, és még az egyenlítés után sem igazán akart támadni. Ennek ellenére tíz perccel a meccs vége előtt ez is majdnem összejött nekik, köszönhetően a hazaiak kitámadásának és rém gyenge szélső védekezésének. A meccsből messzire vezető tanulságot nehéz levonni, főleg, hogy Farkas Ádám a második félidő elején nem adott meg a hazaiaknak egy szép találatot, a támadó leshatáron kapta a labdát. Nagyon sok pontatlanság, esetlegesség volt az egész meccsen. Ennyi alapján szerintem még akkor is továbbjutunk, ha egyénileg senki nem fog megvillanni, vagy extrán jó teljesítményt nyújtani, pusztán a szervezettségünk is elegendő lehet a továbbjutáshoz.
Ez a kép sokat elmond a két csapat színvonaláról – az egyenlítés előtti pillanatok
Azt már én teszem hozzá, hogy az 1-1-es végeredmény szerintem alapvetően meglepetés, én többet vártam az örmény csapattól, azt hittem, otthon legalább 1-2 góllal győzni tudnak. Így most a hazai pálya előnye miatt minimális előnyben lehetnének a montenegróiak, de hát nem tudom, mennyire lesz nekik hazai pálya Podgorica – meg hogy egyáltalán van-e nekik komolyabb szurkolótáboruk. Mindenesetre így elég nagy a bizonytalanság, nem lehet előre tervezni sem az ellenféllel, sem pedig azzal, hogy hol kezdünk, hiszen ne feledjük, ha a Tivat jut tovább (és mellette az odavágót a san marinoi Cosmos ellen hazai pályán 1-0-ra megnyerő Sutjeska is), akkor cserélődik a pályaválasztói jog, és mi kezdünk itthon.
Várjuk tehát a folytatást, még egy, a maihoz hasonló páros edzőmeccs vár a csapatra (a keret egyik fele a harmadosztályú osztrák ellenféllel, a másik pedig az egyik szaúdi kirakatcsapat ellen), aztán kérdés, hogy a hazatérés után lesz-e valamiféle főpróba a 27-i első tétmeccsünk előtt. Mindentől függetlenül rég vártam már ennyire optimistán szezonkezdetet.
fotók // dvsc.hu
