A Rapid Wien elleni, idegenbeli odavágón a papírforma vereséget ígért, de abban azért lehetett reménykedni, hogy jó napot kifogva legalább annyit elérhetünk, hogy a hazai visszavágóra nyitott maradjon a párharc. Végül ugyan több mutatóban egy nagy nulla éktelenkedik a nevünk mellett (0 lőtt gól, 0 kaput eltalált lövés), de azt figyelembe véve, hogy a Rapidot is sikerült nullán tartani az érvényes találatokat illetően, kijelenthetjük, hogy – a matematikusok most egy pillanatra ne figyeljenek – tegnap este a 0 pozitív számnak bizonyult.
A LokomotívBlog apraja-nagyja útra kerekedett a tegnapi nap Bécsbe kb. 1000 szurkolótárssal egyetemben, hogy a helyszínen buzdítsa a csapatot a Rapid ellen. Én most sajnos nem tudtam velük tartani, de így legalább maradt valaki, aki meg tudja írni az összefoglalót, míg ők kipihenik az utazás fáradalmait.
Az Alashkert elleni mérkőzés egyébként tökéletesen megmutatta, hogy mennyire fontos a csapatnak a lelátóról érkező segítség; nem túlzás kijelenteni, hogy a drukkereknek is jelentős szerepük volt a továbbjutás kivívásában. A legutóbbi összecsapás azonban egyúttal óvatosságra inthetett mindenkit: ha csak egy pillanatra is kihagy a koncentráció vagy túl sokat gondolunk magunkról, abból könnyen baj lehet, még egy nálunk papíron gyengébb együttes ellen is. A Rapid pedig egy erősebb bajnokság élcsapata, a játékoskeretük értéke is majdnem háromszorosa a miénknek, így ebben az esetben még kevésbé fért bele bármilyen megingás.
A kezdőcsapatunk nagyjából a várakozásoknak megfelelő volt, de egy helyen meglepőt húzott Blagojevic: Kyziridis helyett az eddig rendre gyengén muzsikáló Oliveira kezdett. Ez a húzás végül egészen bejött, portugál középpályásunk ugyanis rendkívül agilisan kezdett, kivette a részét a támadásainkból, ráadásul az első félidőben kiharcolt két sárgát az osztrák játékosoknak, mígnem végül harmadjára magának is összehozott egyet.
Egyébként az első 30 percben nagyon kiegyenlített játékot láthattunk a pályán: a Rapid a vártaknak megfelelően agresszívan letámadott minket (de közel sem annyira magasan, mint azt várni lehetett), viszont most nagyon szépen működött az esetek többségében a labdakihozatalunk (nem úgy, mint az Alashkert elleni hazai találkozón), megvoltak a mozgások, így pedig többször is tudtunk veszélyes ellentámadást vezetni. A legnagyobb helyzetünk Dzsudzsák szabadrúgásánál adódott, ami a kapufán csattant, illetve volt egy büntetőgyanús szituáció is, amikor Szécsi esett el a tizenhatoson belül, de az osztrák televíziósok szemérmesen nem játszották vissza a szituációt.
A félidő második felében viszont egyértelműen fölénybe kerültek a hazaiak, főként Burgstaller révén, akinek a találatát kezezés miatt érvénytelenítették, életerős bombáját pedig Megyeri bravúrral védte. Mindent egybevetve a félidei gól nélküli döntetlennek inkább mi örülhettünk. A második játékrész első 15 percében is főként az osztrákok domináltak, volt egy időszak, amikor sorra lőtték a pontrúgásokat, de szerencsére igazán nagy helyzetbe nem tudtak kerülni. Aztán a 60. és 70. percben összesen hármat cserélt Blagojevic: Szécsi, Oliveira és Babunski helyett érkezett Domingues, Kyziridis és Bárány, ez pedig nagy fordulatot hozott a játékunkban. Bárány rendre megzavarta a hazai védőket, és a frissen beállt szélsőink is meg tudták forgatni több esetben a Rapid hátvédjeit. Ebben az időszakban az osztrákok pont olyan nehezen tudták nyomon követni a Loki játékosait, mint a mérkőzést közvetítő Hajdú B. István, és ennek majdnem meg is lett az eredménye, a Bárány által kibrusztolt lehetőséget azonban Kyziridis kapufára lőtte. Végül maradt a 0:0, ami a játék összképét nézve (kiegyenlített első 30 perc, Rapid fölény a 30-60. percek között, Loki dominancia a találkozó utolsó harmadában) igazságosnak mondható.
A mérkőzés legjobbjai között szokás szerint meg kell említeni Megyerit, de a védelmünk tagjai is meggyőző teljesítményt nyújtottak összességében. Rajtuk kívül Dzsudzsákot és a cseréinket is kiemelhetjük. A szezon kezdete óta nem találja viszont a formáját két támadójátékosunk, Szécsi és Babunski, ők szembetűnően rossz passzban játszanak meccsek óta (bár Babunski még így is összehozott 1 gólt és 1 gólpasszt).
Záró gondolatok:
A matematika alapvető szabálya, hogy a 0 (egyedüli számként) se nem pozitív, se nem negatív. A futballmérkőzések ugyanakkor erre az elvre rendszeresen rácáfolnak: ha megkérdeznek egy focistát, edzőt vagy szurkolót egy véletlenszerűen kiválasztott nullásról, akár az eredményjelzőn, akár a statisztikákban, a legritkább esetben nyilatkozik róla semlegesen. Ezen a mérkőzésen pl. a 0 kapott gól egyértelműen pozitív, de érdekes módon még az is közelebb áll a pozitívhoz, mint a negatívhoz, ami a 0 szerzett gól és kaput eltalált lövés mögött van. Láthattunk ugyanis egy olyan debreceni csapatot a pályán, amely nemzetközileg jegyzett ellenféllel szemben is hozni tudta a saját, stílusos és jól felismerhető játékát, amely végig bírta erővel a mérkőzést (még szinte jobban is, mint a rivális), és amely eljutott két kapufáig (az csak a statisztika fintora, hogy ez viszont nem minősül kaput eltaláló lövésnek). Büszke lehet a csapatunk a tegnapi produkcióra, és büszkék lehetünk mi, szurkolók is rájuk.
Abba a hibába viszont nem szabad senkinek sem beleesnie, hogy azt higgyük, hirtelen mi lettünk az esélyesebbek. Szokás szerint nagyon szimpatikus és megfontolandó Blagojevic hozzáállása, aki a mérkőzés végi nyilatkozatában kiemelte, hogy továbbra is a Rapid a favorit, semmi nem változott, de a hazai visszavágón a csapat mindent megtesz majd azért, hogy ennek ellenére tovább tudjunk jutni. Nekünk, szurkolóknak is érdemes lesz egy hét múlva szem előtt tartani mindezt: lehet arról beszélni, hogy az osztrákok mennyire haloványak voltak és hiányzott belőlük a kreativitás, de attól még egy erősebb bajnokságban edződő, nemzetközileg rutinosabb együttesről van szó, amely ellen óriási meló és szerencse is kell ahhoz, hogy el tudjuk tüntetni a különbséget. Na meg a drukkerek biztatása, főleg akkor, ha esetleg a visszavágón más lenne a játék képe és a mostaninál jobb arcát mutatná a Rapid. Mert azt azért ne feledjük, hogy nem csak mi tudunk rossz napot kifogni, mint történt az Alashkert ellen, hanem az aktuális ellenfelünk gyengébb szereplését is okozhatja, okozhatta ugyanez.
Egy dolog viszont biztos, ha ugyanazt az alázatos, melós hozzáállást mutatja majd a Loki a Nagyerdei Stadionban jövő csütörtökön, mint tette azt tegnap, és mellé sikerül a támadó harmadban kicsit kreatívabbnak és élesebbnek lenni, akkor bármilyen jó napja is lehet a Rapidnak, minden esélyünk meglesz a továbbjutásra. De csakis akkor.
Hajrá, Loki!
Enderson
