Kisvárda, kis remények

Papíron nyerhető mérkőzés következik: az egyik fő kiesőjelölt, a Kisvárda otthonába látogatunk a válogatott meccsek miatti szünet után. A korábbi tapasztalatok ugyanakkor nem mellettünk szólnak: bár 3 idegenbeli találkozó óta veretlenek vagyunk a várdaiak ellen, és ezek közül egyszer győznünk is sikerült, mégsem fekszik nekünk az ellenfél stílusa. Ráadásul ez az utolsó szalmaszál nekik a bennmaradásért vívott harcban, így garantáltan nem adják majd olcsón a bőrüket. Mégis, ha szeretnénk még eredmények szintjén valamit ettől a szezontól, akkor muszáj lenne győznünk.

Ne tévesszen meg senkit Révész minapi nyilatkozata, miszerint már beletörődött a kiesésbe; ameddig véget nem ér a bajnokság, biztos, hogy küzdeni fognak. Ha más nem, azért, hogy építsék a jövő csapatát. Ráadásul ez a Kisvárda nem lett sokkal gyengébb, mint az elmúlt években, csak ők is hasonlóan jártak, mint mi a kiesés évében: az előző szezonok jó szereplése után rossz döntéseket hoztak, pechesen alakultak mérkőzések, és máris az NB II réme fenyegeti őket. Tény az is ugyanakkor, hogy Révész már az idény előtt is a kiesés elleni harcot vizionálta, így végső soron ebben az esetben talán kisebb meglepetés lehetett mindaz, ami történt, mint pl. annak idején a mi esetünkben.

Térjünk is rá inkább a Lokira, hiszen számunkra ez az érdekesebb kérdés. A múlt fordulóban a ZTE ellen végre kiszakadt a gólzsák, és bementek azok a helyzetek, amik ebben a szezonban eddig rendre kimaradtak. Bár valamennyivel jobban is játszottunk az átlagosnál, de szerintem nem volt akkora eget rengető különbség az azt megelőző mérkőzésekhez képest, csupán ezúttal élesebbek voltak egyénileg a játékosaink és végre be tudtunk találni a pontrúgásaink után is. Nagyon kellett már ez a lelkeknek, és függetlenül attól, hogy milyen eredményt érünk el a szezon végén, éppen az ilyen pozitív tapasztalatok azok, amik megalapozhatnak egy – eredmények terén is – sikeresebb következő idényt.

Nem szabad persze azt sem elfelejteni, hogy a Magyar Kupában a Fradi és a Paks is áll még, ezen csapatok győzelme esetén pedig a bajnokság 4. helyezettje is indulhatna jövőre az EKL-ben. Márpedig a dobogóval ellentétben erre reálisabb esélyünk van, hiszen jelenleg épp mi állunk az ominózus 4. helyen. Persze nagy a tömörülés mögöttünk, így minden egyes pontnak hatalmas jelentősége van.

Blagojevic a klub honlapján megjelent videóban arra utalt, hogy szeretnék szép eredménnyel zárni a szezont, amihez viszont értelemszerűen elengedhetetlen lenne az is, hogy Kisvárdáról ponttal vagy pontokkal jöjjünk haza. Ehhez talán ezúttal a „győztes csapaton ne változtass” elv vihet a legközelebb, ami egyébként is jellemző felfogás szerb trénerünk esetében.

A találkozó mindenesetre a „kis remények” mérkőzése lesz. A Kisvárdának – mint már írtam – ez az utolsó szalmaszálak egyike, még egy kis reménysugár a bennmaradás kapcsán. Nekünk pedig szintén van még egy kis esélyünk arra, hogy valahogy odaérjünk a nemzetközi kupaindulást érő helyek egyikére (főleg akkor, ha a 4. hely is ilyenné válik). De a mérkőzés kapcsán valamiért mégis azt érzem, hogy egyik csapat sem lehet igazán optimista: a hazaiaknak a papírformával, nekünk pedig a számunkra kellemetlen ellenféllel kell megküzdenünk ahhoz, hogy egy újabb kis lépést tehessünk a bizonytalanul elérhető céljaink felé. Emiatt a sok feltételes mód és kérdőjel miatt pláne fenntartom azt a véleményemet, hogy az eredménynél is fontosabb lesz idén, hogy miként érjük el azt és a látottak mit üzennek a jövőre nézve.

A találkozó szombaton 14:30-kor kezdődik, és az M4 Sport élőben közvetíti.

Hajrá, Loki!

Enderson