Nagy gólok és győzelem Kisvárdán

Bár válogatott szünet jött a Zalaegerszeg elleni gólözön után, mégis bíztunk benne, hogy hiába nem megy a csapatnak igazán idegenben, ezúttal is több gólt pakolunk majd be aktuális ellenfelünknek. A kiesés szélére sodródott hazaiak azonban elég erősen bekezdtek, de aztán jött Vajda, és a megfelelő vágányra terelte a lokomotívot. Kisvárda – DVSC 1-3. Összefoglaló.

Srdan Blagojevic egyetlen helyen sem változtatott az előző kezdőhöz képest, éppen ahogy Enderson kérte is a behrangozójában és én is örömmel vettem ezt tudomásul az első percekben. A Megyeri, Ferenczi, Dreskovic, Lagator, Baranyai, Ojediran, Szuhodovszki, Domingues, Dzsudzsák, Vajda és Bárány kezdőcsapat aztán ugyanolyan meglepetten nézett az eredményjelzőre négy perc játék után, mint a Loki-szurkolók. Vezetést szerzett a Kisvárda! A szélen sikerült megbontaniuk a védelmünket, Dreskovic kitolódott, Lagator pedig nem tudott szerelni az alapvonalon, a bepasszolt labdát pedig Mesanovic lőtte rá, ami a menteni próbáló Baranyairól a kapufára, onnan pedig a kapunkba pattant. A peches szituációnál azonban engem sokkal jobban bosszantott az, ahogy Ferenczi kezelte a szituációt. Gyakorlatilag alig mozgott vissza, még a játékvezető is nagyobb távolságot tett meg, mint a balhátvédünk. Mesanovic óriási hátrányban volt, mégis övé lett a labda, és élni tudott a lehetőséggel.

A gól után ha nem is a legrosszabb meccseinken látottakat vettük elő, de egyáltalán nem találtuk a Kisvárda ellenszerét, akik a vezetés birtokában visszaállhattak védekezni. Hiába a labdajáratás, nem voltak lövéseink, a beadásaink pedig elkerülték a középen érkezőket. Ne finomkodjunk, nem volt jó nézni a játékunkat.

Egyedül talán csak Dzsudzsák volt dicsérhető, aki elképesztő labdákkal segítette a társakat. A 39. percben is egy 20-25 méteres passzal ugratta ki Vajdát, aki öt piros mezes között (!) egy csel után úgy lőtte ki a jobb felső sarkot, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Elképesztő találattal jöttünk vissza a meccsbe. Ez volt a fordulópont, hiszen a Kisvárdának a döntetlen semmire sem lett volna elég, el kellett kezdeniük kitámadni, amit nekünk már „csak” ki kellett használnunk.

 

Már a félidő végén is élhettünk volna ezzel, de a helyzeteinket kihagytuk, és a második félidő elején is ugyanez történt, amikor Vajda ívelését fejelte vissza középre Domingues, de Bárány lemaradt a labdáról. Már ekkor feltűnő volt, hogy Dominguest mennyire feljebb toltuk szélről, és pár perc múlva ismét fejelhetett, de ezúttal a kaput vette célba. Dzsudzsák labdáját okosan fejelte le a földre, ami onnan a kapuba pattant! 1-2, vezettünk! Innentől kezdve pedig a helyzeteink is megsokasodtak, elfáradtak a Kisvárda játékosai és egyre többször kettészakadt a pálya.

De hiába, mindent kihagytunk, pedig Domingues, Dreskovic és Dzsudzsák előtt is óriási lehetőségek adódtak, de vagy a kapus védett nagyot, vagy egy védő szabadított fel a gólvonalról, vagy centikkel kaput tévesztettünk. Az utolsó percekhez érve azért átvillant az agyamon, hogy nehogy megbosszulja mindez magát, és a 86. percben meg is hűlt a vér az ereimben Matic fejesénél. Ezúttal azonban a kapufáról nem befelé, hanem kifelé pattant a labda, megúsztuk. A 90. percben aztán gyorsan be is vittük a kegyelemdöfést, a csereként beálló Bódi játszott össze sarokkal Báránnyal, majd adta a labdát Manriquenek, akinek volt ideje áttenni azt a bal lábára és bitang nagy gólt ragasztott a kapuba 16 méterről. 1-3! A kedélyeket még borzolta egy lehetséges, de lökés miatt jogosan meg nem ítélt büntető a hazaiaknak és egy zseniális Ferenczi kötény, de az eredmény nem változott, ismét győztünk, abszolút megérdemelten!

A meccs embere nálam egyértelműen Vajda, még akkor is, ha Dzsudzsák végig kimagasló teljesítményt nyújtott és két gólpasszt is adott. Mégis Vajda egészen hihetetlen lövése volt a meccs fordulópontja és több alkalommal sem rajta múlt, hogy beadásaiból ne érjünk el újabb találatokat. Dzsudzsák szerepe megkerülhetetlen, ha a 82. perces helyzetét belövi, szinte tökéletes teljesítményt tudhatott volna a magáénak. Domingues a második félidőben nagyon feljavult, ha kicsit szerencsésebb, minimum 2 góllal és 1 gólpasszal zár. Ki kell még emelnem Dreskovicot is, aki végigrobotolta a meccset és egy alkalommal utolsó emberként óriási szereléssel akadályozta meg az ellenfél tiszta ziccerét. Nálad kik voltak a legjobbak?

Közel sem játszottunk tökéletesen, de a végeredmény és a szép gólok mindenért kárpótolnak minket, és a jövőre nézve is biztatónak tűnnek. A negyedik helyen állunk, csupán négy pontra a harmadik helyezett Fehérvártól, azaz a ZTE és a Kisvárda elleni hat pont visszahozott minket a nemzetközi kupaindulásért és az éremért folyó versenybe, amire hatalmas szükségünk volt, hiszen most már csak nehezebb meccsekre van kilátás. Egy hét múlva az MTK-t, aztán egy hétre rá a Kecskemétet fogadjuk. Ha úgy játszunk, mint a Kisvárda ellen a második félidőben, semmi kétség, tovább fog menetelni csapatunk.

Hajrá, LOKI!