A Nyíregyháza elleni találkozók eleve a legfontosabb találkozók közé tartoznak a szezonban, de a mostani a kiesés elkerülése kapcsán is létfontosságú, „hatpontos” mérkőzésnek ígérkezett. Egy esetleges győzelem esetén 5 pontra megléphettünk volna, vereség esetén pedig ismét kiesőhelyen találhattuk magunkat. Sajnos végül ez utóbbi történt, és ez a 90, illetve 100 perc tökéletesen alkalmas volt arra, hogy elvegye az optimizmusunkat a szezon hátralévő része kapcsán.
A kezdőcsapat nagy meglepetést nem tartogatott: egyedül az 5 sárga lap miatt eltiltott Szűcs helyét vette át Szuhodovszki a múlt heti, epikus győzelem során láthatóhoz képest. A Nyíregyháza múlt vasárnap 7 gólt kapott a Fradi otthonában, de arra sajnos számítani lehetett, hogy ez egy teljesen másik mérkőzés lesz majd, és összekapják magukat. Ennek ellenére úgy futottunk neki a találkozónak és mindenki azt nyilatkozta a klub részéről, hogy itt mi most a három pontért utazunk, ami a hátralevő sorsolásunkat elnézve valóban létfontosságúnak tűnt.
A találkozó első helyzete aztán a Nyíregyháza, első ziccere viszont előttünk adódott, de Domingues lövését hárította a kapus. Ezt követően Gonda is fogott egy hasonlóan veszélyes helyzetet, majd fokozatosan, a félidő második felére átvette a kezdeményezést a hazai csapat. Hiába mutattunk néha kifejezetten szép kombinációkat a mezőnyben, összességében mégsem a mi akaratunk érvényesült, és a védelmünk ezúttal is nagyon sebezhetőnek tűnt. Mindent egybevetve, igazságosnak volt mondható a félidei döntetlen.
Aztán a fordulás után hamar jött a hidegzuhany: Lang hibáját kihasználva helyzetbe került a Nyíregyháza, és a kifutó Gonda hiába a labdát sodorta el; mivel a lendülő lába eltalálta az ellenfél játékosát is, ezért a VAR és Bognár játékvezető végül mindezt együttes erővel büntetőnek találta. Önmagában is eléggé véleményes volt szerintem ez a döntés, az pedig külön is megérne egy misét, amilyen bíráskodást egyébként egész mérkőzésen kaptunk.
A bekapott gól után sem sikerült magasabb fordulatba kapcsolni, és továbbra is inkább a hazaiak akarata érvényesült. A 75. perc környékétől viszont már nagyon visszaállt a Nyíregyháza, beszorultak a kapujuk elé, és Maurides egyenlíthetett is volna, de közeli lövését blokkolták. A 87. percben már gólnak is örülhettünk volna, ha Domingues nem lesről indul. Egy percre rá viszont Hofmann nagyon csúnya szabálytalansága után azonnal pirosat kapott, így emberhátrányba kerültünk; sajnos ennek a döntésnek a jogosságát nehéz lenne vitatni, szemben sok másikéval. Aztán a 96. percben Bárány és a hazai kapus ütközése után Tóth a kapufának esett, ami nyomán egymásnak mentek a játékosok. A 98. percben Bárány fejesét bravúrral védte a kapus, majd a szöglet után Dzsudzsák tűzte felé a labdát. Ezzel el is lőttük minden puskaporunkat; vereséget szenvedtünk a szezon egyik legfontosabb meccsén, Nyíregyházán.
Sajnos ezen a mérkőzésen nehéz igazán jó teljesítményt találni a csapatból. Domingues hozzáállása megint példaértékű volt, viszont sajnos ezúttal nem hozott jó döntéseket a kapu előtt. Rajta kívül pedig mást nem is igazán tudnék kiemelni, így ezúttal a szavazás elmarad.
Záró gondolatok:
Lehet itt a bíróra mutogatni, mert tényleg botrányos döntéseket hozott számos esetben, és a büntető is minimum véleményes volt. Az a helyzet viszont, hogy ezt a találkozót elsősorban a mutatott hozzáállás és játék miatt veszítettük el. Hiányzott az intenzív letámadás, amivel zavarba lehetett volna hozni a hazaiakat. Emellett pedig nem volt meg bennünk a gyilkos ösztön akkor sem, amikor a kapujuk elé kerültünk.
Így pedig a bentmaradáshoz mostantól bravúr vagy bravúrok kellenek. A sorsolásunk ugyanis kifejezetten nehéz a hátralevő mérkőzésekre: MTK, PAFC, Paks, Vidi. Ezeken a találkozókon kellene összeszedni a szükséges pontokat, miközben az ellenfeleink fele a bajnoki címért megy, a Vidi pedig szintén a kiesés elkerülése ellen küzd. Így pedig nagyon nehéz lesz, és reális az esélye, hogy a bajnokság zárómeccsére, a Vidi-Lokira marad a döntés. Annak idején El Maestro azt nyilatkozta, hogy ő azt is aláírná, ha az utolsó fordulóban maradnánk bent vele. Sajnos mostanra az a helyzet, hogy nagyjából ez a legtöbb, amiben reménykedhetünk, és még ehhez is jól kell alakulnia addig a többi találkozónak. Az elmúlt szűk 10 évben kétszer is voltunk egyébként ilyen helyzetben: először 2018-ban, Herczeg András irányításával sikeresen vettük az akadályt a DVTK otthonában, és az MTK-t megelőzve a vonal felett tudtunk végezni, utána viszont 2020-ban a Paks elleni döntetlen a mi kiesésünket jelentette. Jelenleg még az is kérdéses, hogy lesz-e ismét ilyen sorsdöntő lehetőségünk, az pedig pláne, hogy ha igen, melyik arcunkat mutatjuk: azt, amely az igazán nehéz helyzetben nyerni tudott Kecskeméten és fordított a hosszabbításban a ZTE ellen, vagy azt, amikor enervált játékkal kikaptunk más fontos mérkőzéseken (lásd Vidi, Nyíregyháza).
Ez a kettősség egyébként is jellemzi a szezonunkat, és pont emiatt nehéz kiigazodni ezen a csapaton: néha teljesen érthetetlennek érzem, hogy lehetünk ilyen játékosokkal ekkora bajban, máskor pedig magától értetődőnek és jól megérdemeltnek tűnik. Egy biztos: nem várnak ránk nyugodt fordulók a következő hetekben.
Hajrá, Loki!
Enderson
