A mai cikkemben nem másról lesz szó, mint a góltermelésről, csatárok összehasonlításáról és az ő teljesítményük boncolgatásáról.
A kérdés, hogy „ki a jó csatár”, költői. Egyrészt, mert a csatár szerepköre extrém módon kibővült az elmúlt évtizedekben. Egy csatárnak nem elég a támadásra figyelnie, gyakran kulcsszerepet kapnak védekezésben is. Másrészt, a támadás során is elkülönülnek a feladatkörök. Van, aki csak megtartja és továbbpasszolja a labdát, van aki üresbe futással teremt helyzetet, vagy van, aki labdával egy-az-egyben próbál előnyt kiharcolni. Van, aki semmit nem csinál 80 percig, de helyezkedésével végül bepattan róla a labda. Van, aki kevés gólt lő, de a fontos gólok mestere, és van, aki sűrűn betalál, de nem kulcspillanatokban teszi mindezt. Azonban egy dolog mindannyiukban közös: legfontosabb feladatuk, hogy csapatukat gólhoz segítsék.
Most éppen ezt vizsgálom. A Loki jelenlegi csatárai hogyan teljesítettek eddig karrierjük során a támadások befejezésekor, milyen gól- és gólpasszaránnyal rendelkeznek egymáshoz, korábbi DVSC játékosokhoz és az NB I más csapatokban játszó csatáraihoz viszonyítva. Az előbbi bekezdést viszont nem véletlenül írtam. Nem a gólszerzési arány az egyetlen, mellyel vizsgálhatunk egy támadót. Nyilvánvalóan az eredményesség is fontos szempont, de ez a cikk csak erre az egy összetevőre szűkíti le a vizsgálódását. Nem az a célja, hogy ténylegesen meghatározza, adott játékos mennyire jó támadó. Sokkal inkább az, megmutassa, mely játékosok az eredményesebbek, kiktől várható a gólszerzés, vagy a gólpassz értékű átadás.
A keretünkből egyértelműen kilóg lefelé Szécsi Márk. Talán a táblázat első öt sora jól szemlélteti, miért csodálkoztunk, hogy tavaly kellett a Felcsútnak, most pedig annak, hogy kölcsönvettük tőlük. Vele ellentétben viszont Avdijaj leigazolása különösen jó húzásnak tűnik. Eddigi mutatói alapján az NB I kiemelkedő csatára is lehet, meccsenkénti gólaránya jobb, mint az NB I legjobb támadóinak, sőt, minden adat tekintetében túlszárnyalja Coulibalyt! Persze ez önmagában nem jelenti azt, hogy biztosan be is váltja a hozzá fűzött reményeket, de azt hiszem, az ilyen játékosokra tényleg ráillik, hogy megérdemlik az esélyt!
Tabakovic esetén nem igazán lehetünk meglepődve. Folyamatosan csereként számítottunk rá és korábbi klubjai sem feltétlenül a kezdőben számoltak vele. Így a játékperceihez viszonyított gólátlaga elképesztően magas, a góljai és gólpasszai összesítésében pedig ugyanolyan mutatóval rendelkezik, mint Danko Lazovic. Ha valaki eddig nem értette, miért olyan nagy baj az ő elvesztése, elég csak ezt megnézni: egy olyan csatárt veszítettünk, aki gólerős, jeleskedik a gólok előkészítésében és csereként is bármikor bevethető. Vajon mit tudna alkotni a pályán korábbi csapattársával, Avdijajjal kettesben? Reméljük tavasszal ebből valami jó fog kisülni!
Könyves és Takács mutatói komoly hasonlóságot mutatnak, de itt talán még jobban világossá válik, miről írtam eddig. Míg Könyves a mezőnyben is meghatározó munkát végez, védekezésben is helyt áll, több pozícióban is bevethető, addig Takácsnak csupán egy feladata van.
A korábbi játékosaink közül Balogh Norbert kelthet további bizonytalanságot, miért is kellett a Palermonak. Bár neki van a legkevesebb játékperce a felsorolt játékosok közül, eredményességén mindenképp javítania kellene, ha nem akar Rudolf és Tisza sorsára jutni. Volas adatait látva sajnálhatjuk, hogy a DVSC-ben nem úgy ment neki a játék, ahogy többi klubjában. Sidibe a 38000 játékpercével egészen emberfeletti, átlagai alapján Novothny Somához hasonlítható. Coulibaly pedig nem csak góljaival, de gólpasszaival is kiemelkedőt nyújtott – az ő átlaga inkább Bödéhez hasonló. Kulcsár bár nem lóg ki túlzottan, arra nagyon jó ez a statisztika, hogy belássuk, hogy egy tehetséges, ám középszerű csatár.
Nézzük az NB I jelenlegi legkiemelkedőbb csatárait. Itt van rögtön Lanzafame, aki a Honvéd vezére volt éveken keresztül, mégis, a kb. 5 meccsenkénti gólátlaga nem kimagasló, gólpasszai alapján pedig inkább Könyves és Takács környékén mozog. Böde Dániel statisztikái alapján érthető, mit keres a válogatottban. Minden harmadik meccsén gólt szerez, ami NB I-es szinten jelentős eredményesség, különösen, ha a lista magyar nemzetiségű játékosait elemezzük. Novothny a játékpercei alapján kb. minden 2. meccsén vesz részt egy gólban. Ez inkább átlagos adat a listán szereplők viszonylatában, az NB I-ből kiemelt 5 játékos közül viszont egyértelműen a legrosszabb. Ugraira sok szót nem érdemes vesztegetni, Lanzafame-hoz hasonló mutatókkal rendelkezik. Viszont itt van a színészkedései, pökhendi stílusa miatt sokszor elővett Lazovic. Az 1,76 meccsenkénti gólátlaga és a perceihez képesti 1,3 meccsenkénti gólokban való részesedése komoly teljesítmény – ezt nekünk is el kell ismernünk.
Végkövetkeztetés? Ha nem lenne Tabakovic és Avdijaj, nem igazán lehetnénk optimisták a szezont illetően. Bár lehet bízni Könyvesben és Takácsban, csak rájuk nem építhetjük a játékot. Mivel Tabakovic megsérült, Avdijaj pedig most érkezett a csapathoz, azt kell kijelenteni, hogy csatárposzton nincs jelenleg olyan egyéniségünk, aki meccsről meccsre, egyedül képes lenne eldönteni a mérkőzéseket. A DVSC rá lesz hagyatkozva a megfelelő csapatmunkára és a középpályások hatékony bevonására. Ha ez jól sikerül, okozhatunk ellenfeleinknek kellemes meglepetéseket. Ha nem, akkor minden apró pontot meg kell majd becsülnünk.
Csibu
