Citromdíj #8 – Zsolnai Róbert

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk nyolcadik epizódjának alanya pedig nem más, mint Zsolnai Róbert.

c8zsolnai

Zsolnai a Vasas színeiben debütált az élvonalban. Peremembernek számított, így 2002-ben a másodosztályú Kecskeméthez került, egy év múlva pedig már a BKV Előre csapatában rúgta a bőrgolyót. Prukner fantáziát látott benne, úgyhogy a feljutó Kaposvár lecsapott az ekkor 22 éves támadóra. Első szezonja rendkívül visszafogottra sikeredett, többnyire csupán csereként kapott lehetőséget. A következő idény hozta meg számára az áttörést. Kirobbanthatatlan lett a kezdőből, nyolc gól és egy gólpassz került a neve mellé. Jól megértették egymást Szakállyal, valamint Oláh Lórival. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Rákóczi végül a középmezőnyben végzett.

Az idény végén lejárt a szerződése, mi pedig négy éves kontraktust kínáltunk neki, amit el is fogadott. A Brnovics-Sidibe páros mellé kellett még egy minőségi csatár a több frontos terhelés miatt. Az első tíz fordulóban mindössze 125 percnyi játéklehetőséget kapott Beránektől. A Kupában viszont hasznára tudott lenni a gárdának. Majd az ősz végi nagy menetelésből már ő is kivette a részét. Öt forduló alatt öt gólt vágott, valamint adott egy meseszerű gólpasszt. Ebben a rövid periódusban játszott először, s utoljára kellő alázattal. Ennek hatására, na meg Brnovics sérülése miatt tavasszal bent is ragadt a kezdőben, de bajnokin már több találatot nem jegyzett piros-fehér kötelékben. Momentuma sem igazán akadt, így villámgyorsan visszasüllyedt a csere státuszba. Közben egyre sértődöttebbé vált, gyakorlatilag beleszart az egészbe. Úgy viselkedett, mint egy sírós kisgyerek, akinek elvették a játékát. A Magyar Kupa döntőjében a Honvéd ellen szerzett egy gólt, majd a tizenegyes párbajban elhibázta a büntetőjét. A következő idényben már csak két meccs jutott neki, azokat se játszotta végig. Tudomásom szerint Herczeg András ki nem állhatta a flegma stílusát. Nagy megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy a Honvéd megszabadít minket tőle a téli szünetben.

A Loki ugyan nem, de az egykori Bázis nevű szórakozóhely nagyszerűen profitált belőle. Diszkókirálynak számított, aki nem két kóla elszürcsölése végett ruccant le a helyre eredménytől függetlenül, amikor csak tehette. Nem egyszer nyújtott sportemberhez nem méltó látványt. Tipikusan olyan játékos, akit képtelenség tolerálnia a lelkes focidrukkernek. Nagyképű, nemtörődöm, lelketlen focistának ismertük meg, akinek a futball tényleg csak egy eszköz az életélvezethez. Alibizésre, elszürkülésre hajlamos volt, pedig nincsenek rossz adottságai. Ám a kritikán aluli mentalitás, az alázat hiánya törvényszerűen vonta maga után a mélyrepülést. Főleg a legutolsó időszakban a szurkolói utálat céltáblájaként funkcionált.

Visszatérve ragyogó pályafutásához a Honvédban sem táltosodott meg. Tavasszal egy-egy gól, illetve assziszt fűződött a nevéhez. 2008 őszén a kispestieknél is parlagra került, csupán kétszer állt be csereként. 2009 januárjában kölcsönadták Kaposvárra, ahol Prukner kezei alatt szárnyalt. Fél év alatt nyolc gól és három gólpassz volt a mérlege. Visszatérve a fővárosba, próbálták beépíteni az első csapathoz, de újfent nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, amellyel meggyőzte volna a szakmai stábot. Súlytalansága miatt ismételten lepasszoltak a Rákóczinak, de ekkor már ott sem hagyott mély nyomot. 2011 telén a kiesés ellen reménytelenül hadakozó Szolnokhoz igazolt. Távozása miatt Kispesten sem hullajtottak könnyeket. Szolnokon egyébként elviselhető produkcióval rukkolt elő. További sorsa azonban roppant bizonytalan, könnyen elképzelhető, hogy végleg kiírta magát az első osztályból.

(A kép forrása: dvsc.hu)