Valódi futballhangulat uralkodott az Oláh Gábor utcai stadionban. A táborok végig sportszerűen buzdították a sajátjaikat, majd a lefújást követően még hosszú percekig éltették a kedvenceket, függetlenül az eredménytől. Megemeljünk a kalapunkat a vendégek viselkedése előtt, de ezzel be is fejeztük a fényezésüket, megteszi helyettünk a mainstream sportmédia, pedig nem új keletű a dolog arrafelé. A csapat teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Nem azért, mert valami sajátos joga bonitot mutattunk be, hanem a csapatmunka miatt, amiben most klasszisokkal jobbnak bizonyultunk a Diósgyőrnél. Bizonyos szempontból hálásak is lehetnek érte, hiszen így az eddigi eredményeik nem viszik be őket az erdőbe. Stílusos gárda a Diósgyőr, de még nem érett meg a dobogóra. Nálunk nem akadt gyenge láncszem, náluk senki nem nyújtott átlagosnál jobbat. Vasárnap délután ragyogó érzés volt debreceninek lenni.
Együttesünk szerencsére nem olyan tempóban szövögette az akcióit, mint amilyenben a szurkolók csordogáltak a stadionba. Azért a kezdés előtt tíz perccel már érezhető volt, hogy produkáljuk a „szokásos” közel telt házat. Ki legyen a bal szélen, miért nincs a keretben Ramos? – folyt az ilyenkor szokásos eszmecsere, elütve a kezdés előtti utolsó perceket. Ekkor még senki nem sejtette, egy hatalmas ajándék előkészületei zajlanak. Rangadónak indult, úgy is kezdődött. Kulcsár már a harmadik percben a kapussal néz farkasszemet, aztán Bódi lő bátran a jobbösszekötő helyéről, majd Tisza távoli bombájánál bennünk hűlt meg a vér. Lüktető meccs, ahol felváltva forognak veszélyben a kapuk, ami az első negyedóra mérlegét illeti. A jó csapatok ismertetőjele, hogy jobban jönnek ki a fej fej melletti, kritikus periódusokból, mint a vetélytárs. Pontosan ez történt, villámgyorsan elléptünk kettővel. A Diósgyőr padlót fogott, s úgy játszott tovább, mint egy bokszoló, aki ugyan feláll a méretes maflást követően, de érezhetően nem heverte ki a sokkot, ösztönösen megy tovább, ám bármikor újfent vízszintesbe kerülhet.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Óriási dicséret illeti a szakmai stábot, hiszen szenzációsan kielemezte a Diósgyőr játékát. Egyszerűen minden lépésre volt válasz, sőt ellenszer. Akárhogy sakkozott Benczés Miklós, nem tudott túljárni Kondás Elemér eszén. Nyilvánvalóan minden riválist fel szoktak térképezni, ám ez most valahogy látványosabban kidomborodott. Luque kezdett a jobb oldalon, majd helyet cseréltek Gallardoval, de mindhiába, a két spanyol erősen átlagos napot fogott ki. Felkészültünk belőlük, s nagyszerűen megoldottuk a semlegesítésüket. Tisza árnyék-ékként ténykedett, amely szerep kimondottan feküdt neki korábban Újpesten. Most azonban csak sínylődött Mészáros szorításában. Seydinek értékelhető momentuma sem akadt, pedig sokat keresték – a védvonal mögé belőtt – hosszú labdákkal. Nem hagytunk neki területet, így nem kamatoztathatta gyorsaságát. Kikapcsolt csatárok, birkózó szélsők, nem éppen a siker receptje. A vendégek ígéretes lehetőségei az első negyedórára korlátozódtak, utána már nem kínálkozott reális esélyük a gólszerzésre az első játékrészben. Nálunk a csatárduó rengeteg keresztmozgással operált, főképp Coulibaly okozott komoly galibát. A labdaszerzéseket követően igyekeztünk első szándékból a résekbe juttatni a zsugát. Selim és Szakály gyakori helycseréi alaposan összezavarták Vadászt, feltűnően sokszor tudtunk a védelem mögé kerülni azon a szárnyon. Az a jóslatunk abszolút ült, amely meccsnyerő faktorként határozta meg, melyik fél tud előkelőbb pozícióban szert tenni a labdára. Több találatunknál is a kaputól 20-25 méterre vesztette el a bőrgolyót a Diósgyőr, amit könyörtelenül büntettünk, ahogy kell. Egy félidő alatt eldöntöttük a meccset, a sokat hibázó ellenfél csupán az eredmény kozmetikázásában bízhatott. Magasabb fokon izzottak a mieink, dinamikusabban vezettük a támadásainkat.
Fordulás után valamelyest magára talált a Benczés-legénység. Adódott sanszuk a szépítésre. Luque megcsillantotta parádés rúgótechnikáját, a keresztléc azonban segítségünkre sietett. Majd a Seydit váltó Carreno teker középre, de Tisza lemarad néhány centivel. Rendezni kéne a sorokat – hangzott a nézőtéri ténymegállapítás. A csapat engedelmeskedett. Formás akció végén Bouadla életerős távoli kísérlete fújt ébresztőt. Visszavettük a gyeplőt, ismét jóval hatékonyabban szűrtünk középen, mint a vendégek. Hiába bíztak benne a diósgyőriek, hogy erősebbek a középpályán, fordítva sültek el a dolgok. Lippai árnyéka volt ezúttal önmagának, összességében felülkerekedtünk a centrumban. Annak érdekében, hogy ne lankadjon az iram, a kissé fáradó Coulibaly helyett Nikolicot állította csatasorba Kondás Elemér, a megérzés telitalálatnak bizonyult, ráadásul duplán. A beküldött és a pályán hagyott is betalált. Két perc alatt megsemmisítővé vált a különbség. Zöld utat kapott a megérdemelt fieszta, a hátralévő idő az élmény maradéktalan kiélvezésével telt. A mester elmondta a meccs után, hogy kihangsúlyozta a szünetben a srácoknak, egy percig se merjenek visszavenni. Kívánsága teljesült, futószalagon jöttek a lehetőségek, mivel a becsületgól érdekében egyre inkább kinyílt a rivális. A szezon legjobb játékával, a vártnál sokkal simábban nyertük meg a szomszédvárak csatáját.
A megengedhetőnél jóval több hibával játszott a Diósgyőr, különösen a belső védőpáros ténykedett tragikusan. Igaz, sokat tettünk azért, hogy hibára kényszerítsük őket. Szinte végig harcosan, agresszívan, ugyanakkor óriási fegyelemmel futballoztunk. Ellenben a túloldalon senki nem akadt, aki átlendítette volna az együttest a holtpontokon. A széleken megvalósított középpályás védekezést tekintve pedig egész egyszerűen leköröztük a borsodiakat. Ekkora különbséghez kellett némi szerencse is, de a több gólos differenciára mindenképp rászolgáltunk, mert a találkozó bizonyos periódusaiban leiskoláztuk az ellenfelet. Tökéletes erődemonstráció ez az idei legnagyobb kihívás előtt.
Taktikai érdekességek
A védekezés szarvashibáját mutatta be ezen az összecsapáson a Diósgyőr. Sem a széleket nem zárják, sem az ötöst nem biztosítják megfelelően betömörülve. Számtalanszor volt rendezetlen az elhárítás, Budovinszky és Gal egymást fogta. A rajzon épp a harmadik gólt megelőző szituáció látható, de legalább féltucatnyi ilyen adódott. Bódi már a mérkőzés elején kétszer fejelhetett kapura senkitől sem zavartatva, illetve a második gólnál is egyedül árválkodott Coulibaly. Ketten lépnek ki a színesbőrű támadóra, de Luque nem zár vissza. Szakály egy kávét is elfogyaszthatott volna a beadás előtt. Coulibalyt egyébként rendre próbálták harapófogóba fogni, ám a csapda nem működik, ha a szélső középpályás mindössze testközelből mozizza az eseményeket, s így a csatár nem kényszerül a necces párharc vállalására.
Mi viszont túlnyomó többségében begyakoroltan, tervszerűen védekeztünk. Tisza visszalép labdáért, de az átvétel pillanatában már ott liheg a nyakában Mészáros, helyére behúzódik Korhut, hogy Seydi ne tudjon keresztbe bemozogni a helyén keletkező űrbe. Folyosó nyílik a szélen, de a fürge Selim megy Gallardoval. Ha túl is jut rajta, Korhut simán le tudja keresztezni. A túloldalon Bódi besegít, kettőzik az ott sertepertélő spanyolt. Nincs más választás, vissza kell játszani a feladónak, aki beíveli a védők mögé Seydi vagy Luque irányába. Kialakulnak a párok, ütközünk, nincs idő gondolkodni. Az ibériai vitézek sem verhetnek meg minden meccsen két embert. Nem is volt kettőnél több eredményes elfutása a Diósgyőrnek. Azok is inkább a második félidőben, a mester által eszközölt változtatások hatására.
Percek, események
3. perc: Coulibaly ugratta ki középen Kulcsár Tamást, aki kicselezte védőjét, Budovinszkyt, de a kapuból kifutó Farkas elvetődve felszedte a labdát a 11-es pont magasságában.
5. perc: Bódi lő a kaputól 17 méterre balra ballal csúnyán felé. Középen ketten várták társai közül a labdát.
5. perc: Az ellentámadásból Tisza lő centikkel a jobb alsó mellé húsz méterről, oldalháló.
8. perc: Bódi teszi be balról, Kulcsár hat méterről fejel mellé középről, nagy ziccerben.
13. perc: Lippai ad nagy labdát Gallardónak, aki addig vár a 16-osnál, amíg egy visszafutó védő, Mészáros szögletre ment. Az meg Novakovicsé lesz végül.
22. perc: Varga félpályás előreívelését mindenki elvéti, a labda lepattan az ötös bal sarkán, onnan Bódi Ádám egyből a hosszó sarokba rúgja ballal.
23. perc: Bouadla cselezget a bal oldalon, szerelik, de Korhuthoz pattan a labda egy védőről. A debreceni játékos azonnal középre adott, és négy méterről Coulibaly a kapu jobb sarkába passzolt.
40. perc: Az iménti gólszerző tetti ki balra Szakálynak, aki középre adott, ahonnan négy méterről Adamo Coulibaly a bal alsóba fejelt.
52. perc: Luque a lécre bombáz 30-ról egy szabadot. Onnan a labda a vetődő kapusra pattan, majd Gohér ismétlését a becsúszó Mészáros tisztázza.
56. perc: Carreno megy el a jobbon, keresztbe teszi Tiszának, pár centivel azonban lemarad róla a csatár az ötös bal sarkán.
64. perc: Egy formás jobb oldali támadás után Bouadla lőtt 23-ról, de védi azt nagy vetődéssel Farkas.
65. perc: Bódi bal oldali szögletét Stevo Nikolic az ötös közepéről a bal oldali kapufára fejeli Budoviszky és Abdouraman közül, majd a kipattanó is az övé lett, és a kapuba helyezett becsúszva.
66. perc: Kulcsár Tamás is betalál: Szakály szerez harcosan labdát a 16-os előtt, Nagy két védő közül jobbra játszik, ahonnan 14 méterről Kulcsár a rövid alsóba bombáz.
86. perc: Yannick lő Vadász mellől 14 méterről, Farkas azonban kipiszkálja a léc alól.
Pontosztás
Novakovics – 8: Megint hihetetlen magabiztosság sugárzott róla. Jól mozdult ki a kapuból, s végre inkább kidobta a labdát, minthogy kirúgja, rosszul. A tendenciózus jó teljesítmény és az újabb gól nélkül lehozott találkozó miatt jár neki a nyolcas.
Nagy Z. – 7: Fényéveket javult az előző két meccshez képest. Nem sokat futott fel, de ezt ezúttal megértjük, amikor megtette gólpassz lett belőle. Olykor Luque előtt helyezkedett, de azokból a szituációkból végül nem lett nagyobb gond.
Simac – 7.5: Egyszer aláfutott a labdának, ezt leszámítva ellentmondást nem tűrően takarított, a pontrúgásoknál kitűnően helyezkedett. Mondtuk már, de megismételjük, a honi mezőny legjobb belső tandeme a miénk.
Mészáros – 8: Követeljük a válogatottba, nem csupán vésztartalékként. Olyan esetekben is el tudta piszkálni a labdát, amikor már azt gondolhattuk, elviszik mellette. Tiszát megette uzsonnára, s néha miután jó pozícióban elvette tőle a játékszert, engedelmeskedve a régi beidegződésnek elindult a kapu felé. Pedig két meccset kihagyott.
Korhut – 7: Megítélésem szerint a legjobb, legérettebb játékát hozta piros-fehér mezben. Remek ütemű szereléseket mutatott be, gólpasszt is adott. Egyedül azért nem kap annyit, mint Simac, mert 4-5 alkalommal indokolatlanul előre vágta a pettyest.
Bódi – 8: Kijött a kisebb hullámvölgyből egyértelműen. Szemfüles gólt lőtt, nagyon jó pillanatban, amivel megadta a meccs alaphangját. Továbbá jól érkezett a kapu elé, helyzetekig jutott, s rettentő sokat segített védekezésben. Élvezte a játékot, vállalkozott, mellette gürizett is dögivel.
Varga – 8: Semmi különös csak a szokásos. Alig vesztett párharcot, egymaga több labdát szerzett, mint Lippai és Abdouraman együtt véve. Néha úgy érzem, három tüdővel rendelkezik.
Bouadla – 7: Picit haloványabban teljesített, de megint produkált briliáns megmozdulásokat, s hasznosan robotolt a mezőnyben.
Szakály – 8: Gyengén kezdett, de belelendült, s jöttek az ügyes elfutások, remekbe szabott mélységi indítások. A harmadik gólunknál zseniálisan rajzolta Coulibaly fejére a játékszert. Az ötödik találat előtt erőszakosan párharcot nyert, kikaparva a gesztenyét.
Kulcsár – 7: Jól mozgott már az első félidőben is, de egy kevés mindig hiányzott. Lövés helyett cselezett, rosszul vette át a labdát, vagy éppen rálépett arra, de a második játékrészben siker koronázta az erőfeszítéseit, szépen lőtte ki a bal alsót. Hozzáállásáról mindent elmond, hogy 5-0-ás vezetésnél becsúszva szerel a diósgyőri kapu előtt, ne támadás jöjjön, hanem kirúgás.
Coulibaly – 9: A különbség miatt kiérdemelte ezt az érdemjegyet. Az első számú gólkirály-jelölt, ki lehet jelenteni lassan. Rengeteget mozgott üresbe, lefordult két védőről is, no meg szerzett két gólt. Nem tudták tartani.
Nikolic – 7: Jól szállt be, megrúgta a maga találatát.
Yannick és Dombi: Ebbe a csapatba élmény volt beállni, ennek megfelelően pörögtek, hozzátettek a meccshez mindketten. Dombinak egy kapu előtti mentés is fűződött a nevéhez.
(A képek forrása: dvsc.hu)
